1.rész

110 6 4
                                    

A reggeli napfény világította meg a szobámat, és komótosan árnyékot vetett néhány faág a falra, míg én szokásosan belevetettem magam a reggeli készülődésbe. A hangszóróból Lewis Capaldi egyik száma ment, ezzel adva magamnak egy kis löketet a mai napra.  Felgumiztam a fehér derékig érő hajamat, és egy pillanatra farkas szemet néztem a tükörrel.-„Sohasem lehetek olyan mint ő.”-Sóhajtva vettem le a fekete pólót magamról, majd a fekete csipkés melltartómat vettem fel, nem sokra rá azonban a telefonom rezgett... Ismeretlen szám volt a kijelzőn így nem vettem fel, aminek az lett az eredménye hogy az idegen meg háromszor próbálkozott aztán pedig feladta... a Fekete gardróbból kivettem a fehér ingemet, amelynek egyik gombja levolt szakadva... 
„A nyakkendő majd úgy is eltakarja.”-gondoltam magamban majd felhúztam a fekete comb harisnyámat, és öt perc múlva teljesen készen álltam arra hogy bemenjek az egyetemnek nevezett helyre. Szerencsére egyedül élek hiszen a szüleim vidéken laknak, így én felköltöztem a városba. Arra jöttem rá hogy itt sosincs megállás itt mindenki egy kis fogaskerék része amely sohasem áll meg, lassan két éve én is ennek a gépezetnek a része vagyok. Gyorsan megettem a tegnap esti maradék spagettit és már is indultam a vonathoz, amelyen annyi ember volt hogy szinte már nyomorgásnak lehetett nevezni. A fülemben max hangerőn szólt a zene és néhány évfolyam társam szintén utazott a vonaton azonban én csak meredten bámúltam az üveget... Pár perc múlva megérkeztem és leszálltam az állomáson, ekkor velem szemben megpillantottam azt a lányt akivel az első éven ismerkedtem meg. Ugyanaz a fülig érő pimasz mosoly nézett vissza rám, és ugyanazok a barna szemek amelyek téli voltak élettel.
-Szia Chizuru!-Integetett nekem mire én kerülgetve az embereket futottam oda hozzá majd jó szorosan megöleltem.
-Egy féléve nem láttalak már Ryoko!-Mondtam majd még szorosabban öleltem magamhoz a lányt. 
-Ha így szorítasz mesélni... sem... tudok...-Mondta nyögdécselve majd elengedtem.
-Honnan tudtad hogy itt leszek?
-Úgy hogy egy fél évig ugyanezen az útvonalon közlekedtél régen minden egyesnap.-Mosolyodott el, majd a kezemet megfogva húzott maga után.
-Hamar elrepült ez a második félév... mintha tegnap lett volna hogy felszálltam arra az angliai  járatra.
-Neked, maximum! Nekem kínszenvedés volt, ez a félév...
-Minden nap beszéltünk, mit nem mondtál el nekem?
-Hát... Van egy két dolog, de én rólad akarok tudni mindent, fogtál magadnak egy igazi angol lovagot?
-Fogtam hát! A második félévet itt fogja tölteni Japánban, én pedig alig várom már, az apja Japán így beszéli a nyelvet... 
-Valakinek nagyon megy a szekér, az ilyen meg egyedül fog meghalni...
-Ne mondj ilyet, majd fogok én neked valami jó palit...
-Inkább ne!-Nevetem fel, ezután mindketten csendben sétáltunk  tovább. Az egyetemre belépve a büfénél szokásosan kígyózó sor állt, a padokon kisebb baráti társaságok beszélgettek tanultak, míg volt aki zenét hallgatott, vagy éppen futott felfelé valamelyik terembe. Pedig még sok idő volt az óra kezdetéig. Így leültünk egy éppen szabadhelyre és beszélgettünk.
-Olyan furcsa ide visszajönni... Angliában sokkal másabb volt az egyetem, ott nem kellett egyenruha sem semmi mindenki a stílusának megfelelően öltözködött, és a professzorok sem voltak ennyire karót nyeltek.
-Van benne valami... De ez az egyenruha nem is olyan rossz... Olyan egységes meg minden.
-Mondták már hogy nagyon jól tudsz érvelni?
-Hmm... Még nem.-Egy pohár kávé volt a kezében, amibe néha belekortyolt azonban látszott rajta hogy nagyon mondani akar valamit.
-Van valami baj?-Kérdeztem tapintatosan a barna bajútól mire az elmosolyodott.
-Sokat változtál egy félév alatt… Sokkal gyönyörűbb lettél... Azonban önbizalmad még mindig nincs elég.-Erre csak kínosan elmosolyodtam, mire ő is csak eresztett egy amolyan halovány bazsalygás közepette meredt rám. Nem igazán tudtam mit mondani... Ő azonban nem változott semmit ugyanaz az életvidám lány maradt akinek megismertem csupán csak még nagyobb szája lett.  Elbeszélgettünk még vagy tíz percig majd elköszönve ment el tőlem. Azonban én is felvettem a táskámat és indultam is.
-Bunkó!-Hallottam egy kiabálást majd a hangfelé fordultam, egy majdnem fejjel alacsonyabb lányt pillantottam meg tőlem alig pár méterrel arrébb, barna haja volt és barna szeme, a tartása kissé feszült volt.  -„Olyan mintha nem tudná hol a helye... Biztos új.”-
Körbe néztem, azonban senki nem loholt a szerencsétlen lány segítségére. Így odamentem hozzá, egy apró mosollyal az arcomon köszöntem az ismeretlennek.
-Szia, új vagy?- A lány arcán látszott hogy valamennyire megnyugodott azonban a barna szemei még mindig idegességet sugároztak.
-Igen! Hol találom az igazgatóit?-Mire én már meg sem lepődtem tavaly ugyanez történt velem is...
-Öhm... Ott van... előtted... csak tanárinak van írva, mert az igazgató lusta más feliratot tenni oda.
-Oh...köszi. Amúgy hogy is hívnak?
-Kirisaki Chizuru vagyok, és te?
-Tomioka Tímea.- Köszi hogy elmondtad hol találom az igazgatóit.
-Szívesen. Hol lesz az első órád?-Érdekes neve van az biztos, elsőnek az gondolnám külföldi de a vezeték neve Japán.
-Harmadik emelet E11-es terem.-Azt hittem első éves, azonban úgy látszik évfolyam társak vagyunk.
-Szóval matek az első órád. Nekem is ott lesz szóval majd találkozunk, addig is szia!-Mondták majd elindultam a terembe. A harmadik emelet talán legjobb terme a E11-es nincs hideg, azonban nincs is túl meleg, amolyan éppen pont jó. Amint felértem a terembe mindenki beszélgetett mindenkivel én pedig leültem a fekete hajú srác mellé akit Shikamarunak hívtak.
-Jó reggelt.-Köszöntem neki majd ő rám emelte a barna szemeit majd lustán elmormogott egy jó reggelt féleséget.
-Mi ez az őrültek háza?-Súgtam oda a másiknak majd az ő csak sóhajtott egy nagyot.
-Mindenféle pletyka van itt hogy a nagy Uchiha Sasukét felpofozták, most pedig a másik Uchiha és a fiatalabbik Senju harcolnak. Olyan idegesítő...-A másik Uchiha neve Ai, gyerekkorunk óta ismerjük egymást, talán hat évesek lehettünk mikor lejött hozzánk vidékre, már akkor is gyönyörű kislány volt, azonban most szinte mindegyik fiú a láb előtt heverne ha akarná, emlékszem amikor a szüleim azt mondták mutassam meg neki a lovakat, akkor még nem igazán volt nagy ismeretségem a lovak körében így megmutattam neki egy pónit… De azt is meglovagolta a lány aminek az lett a vége hogy mindketten a szénában kötöttünk ki… Így vissza gondolva számomra egy kedves és vicces emlék… Szerencsére azóta sokkal többet tudok a lovakról, és megtaláltam az én lovagomat… Azonban hirtelen Shikamaru fogta meg a vállam, ezzel jelezve hogy térjek vissza a Földre.
-Ne is mondd...
-Hogy megy sorod amúgy Kirisaki?
-Elég jól tanulás, tanulás hátán... És sok, sok munka. Neked Shikamaru?
-Elmegy egynek... Temarival kicsit nehezebben mennek a dolgok mostanában...
-Hogy, hogy ?
-Egyre több nyűg van az én és az ő nyakán is… És ez mindenre rányomja a bélyegét. -Mondta kicsit mélyebb tónussal a hangjában és hiába is próbálta leplezni a bánatát, nem igen sikerült neki.
-Tudod mit!? Ma igyunk meg egy teát iskola után. Benne vagy Shikamaru? 
-Legyen...-Mondta egy halvány mosollyal, majd elővéve a füzetemet néztem át az anyagot. Mindig is utáltam a matekot De a térgeometriát még jobban nem szerettem.  Szerencsére az egyik jó barátom kiváló matekos, csak lusta... Nagyon lusta... Sohasem jegyzetel, azonban mindig jól teljesít. 
-Shikamaru szerinted mennyi esély van arra hogy ma ne legyen ültetés?
-Semennyi ha ezt látja majd meg a tanár.-Mutat az éppen a többiekre.-Én csak egy sóhajjal nyúlok el a padon, majd ekkor belépett az osztályfőnök aki nem más mint Hatake Kakashi... Fiatal férfi, akinek mellesleg a női tanárok amolyan Ideálja, és sok korom béli lány kiszemeltje is. Sajnos ebbe a kategóriába tartozom én is. Miután Kyoko elment Angliába, elég sok dolog történt itt... Közel egy féléve tetszik nekem a tanárom, amit már félve de szeremnek is neveznék, amely egyoldalú...„Azonban el kell nyomnom magamban ezt az érzést... Hiszen ő mégis csak a tanárom...”-Semleges arccal figyeltem a tanárt ahogy belépett az osztály bohócával Uzumaki Narutóval, és azzal lánnyal akivel nem olyan régen hozott össze a sors tovább folytatták. 
-Uchiha Ai és Senju Tobirama!-Ideges él csendült a férfi  hangjában amely az egész teremben hallatszódott. A kétfél azonban a tanár felé fordult, de itt nem lett vége semminek... 
-Tanár úr!-Mondják egyszerre, és a sensei idegesen felsóhajtott.
-Mi történt? Uchiha Ai.-Az említett még jobban a tanárral kezdett el fókuszálni aki rezzenéstelen arccal folytatta tovább.-Mégis mit követett el ez a fatökű, hogy az egyetemen az egyik legkedvesebb lányt bajba keveri?- Mondjuk ezt én sem igazán értettem. Ait mindig is egy kedves lánynak ismertem meg, bár nem beszéltünk annyit mégis lelehetett szűrni ezt első látásra is, emellett elég tisztelettudó egyén, ami csak még rátett egy lapáttal az értetlenségokára. 
-Uchiha Szukának nevezett amit persze én nem hagyhattam, és most a kézlenyomatom ott díszeleg az arcán-Mondta egy pimasz mosollyal a lány, a tekintete és a tartása azt mutatta hogy revansot vett a Senjun. Azonban a másik barna hajú lány, azonban nem igazán volt boldog, szinte láttam átsuhanni az arcán azt a mániákus mosolyt amely nem sejtett volna jót szürke hajú fiú számára. 
-Tobirama nem akarsz valamit mondani?
-nem.-Feleli büszkén, és a mártírt játszva ül kihúzott háttal a széken. A vér kötelez... Sokan ezt mondják, azonban amióta felöltöztem ide megtanultam itt még a név is határoz, nem csak a vér. Senju, Uchiha és még látástól vakulásig sorolhatnám a családokat akik elég befolyásosok, így mindig is jobbnak tartottam ha elkerülöm ezeket a büszke rátarti egyedeket... Persze ez csak némelyik ember szerencsére a többségük két lábbal a földön jár... Aminek örülök hiszen az osztályom több mint a fele ilyen „nagy” családból való. Kakashi csak felsóhajtott, majd az Uchiha lányra pillant.
-És te Ai?-Kérdezi az említettől, azonban az osztály egy igen jelentős része most már nem  a két rátarti embert nézte hanem az éppen egymást megölni készülő Tomioka Tímea és Uchiha Sasuke párost kémlelték. A fiú próbálta visszafelé fogni az alacsonyabbat, azonban az minden áron próbálta elérni a célját. Elég vicces látvány volt ez már magában is ám amikor Ai, kijelentette hogy ő szintén nem kér bocsánatot, a tanár tekintete átsiklott egészen Tomiokára.
-Gondoltam.... Nos Tomioka kisasszony csak remélni tudom hogy maga nem fog nagyon rossz dolgokba keveredni. Hallottam milyen felmenői voltak így sajnálnám az áldozatát aki felidegesítené magát.-Mosolyog a maszkja alatt halványan, majd vissza fordult felénk. Büntetés következik, mivel egyikőtök sem óhajt bocsánatot kérni azért amit tett, ezért egy hétig után ti fogjátok az első emeletet takarítani.-A lány hangja szoprán énekesek meghazudtoló módon csendült fel, fellebbezve a dolog ellen, azonban a férfi előhúzta „És ez lesz míg én vagyok a tanár” kártyát. Ekkor azonban a túlontúl büszke Tobirama is kifejezte nem tetszését a dologban. A dolognak az lett a vége hogy Tomioka Ai mellé ült, a fiatal Senju pedig duzzogva ült a helyén. Felszólalt mellettem a lustaság veretlen bajnoka is.
-Olyan idegesítő helyzet... De még mindig jobb mint a matek...-Mondta halkan a srác mire csak felkuncogtam halkan.
-Ja legalább nem felel így senki...-Súgom neki oda, majd a pad alatt, telefonoztam tovább... Figyelek az órákon de jelen helyzetben nem éppen a matekról van szó... Ez így ment egészen egy darabig majd szünet lett, a szünetben nagyon sokan odamentek az új lányhoz én és Shikamaru el amőbáztunk.
-Hogy hogy nem köszönsz az új lánynak ?
-Ma reggel találkoztam vele.
-Te ?
-Olyan idegesítő lenne. Kirisaki ismét nyertem!
-Mindig te nyersz...-Motyogtam majd hamar vége lett a szünetnek és ismét a fiatal jóképű tanárom lépett be, szokásosam maszkkal az arcán... Látszott rajta hogy kissé feszült az egész órai jelenetek miatt, de az idegei mintha acélból lennének.
-Változtatást fogunk eszközölni az ültetésben.-Mire én is felkaptam a fejem ahogy a többiek... Nem általánosban vagyunk, vagy mégis? 
-Mivel hárman vagytok egy padban így fog alakulni a dolog.-Elkezdte hadarni a neveket amin mindenki meglepődött azonban Shikamaru és én is összenéztünk.
-Pont amire számítottam, minden jót a továbbiakban Kirisaki.-Biccentett egyet majd elment a kijelölt helyére. 
-Hatodik: Gaara, Kirisaki Chizuru, és Akamichi Choji.- Gaara csendes de intelligens mint a nővére Temari, Akamichinek meg mindig van kajája ami csak jól jöhet... Én beültem az ablak mellé, mint minden Japán főhősnő és meredten bámúltam kifelé az ablakon. Ha valaki azt gondolta hogy a második óra könnyedebb lesz mint az első nos az az illető hatalmasat tévedett. Tomioka Tímea, Uchiha Sasuke, és Uzumaki Naruto egy padban ülnek, és itt kezdődtek a gondok... 
-Tanárúr én ezt nem tartom jó ötletnek...-Mondja a fekete hajú fiú, mire a tanár csak felsóhajtva mered egy pillanatra maga elé. 
Uchiha Ai pedig a Senju fivérekhez lett ültetve... Mondjuk megértem most mindenki felháborodását, nem értem miért kell az így is lobogó tüzet fellocsolni benzinnel hogy még nagyobb tűzvész legyen a következménye. 
Vagy csapatépítő lenne a dolog? Elég érdekes most a tanár úr döntése. 
-Ai pont ma reggel veszett össze azzal a semmirekellő Tobiramával, erre odaülteti közéjük? Azt javaslom maradjon itt.-Egy emberként felhördült még az ítélet ellen a barna hajú lány is. 
-Tanár úr bár még ez az első napom, de én is úgy gondolom Ai jó helyen van itt. Segítene megismerni az új környezetemet.-Jó érv lenne azonban ez nem segít semmi, Kakashi gyorsan leintette Sasukét is. Majd mindenki összeszedve magát valamennyire lelkiekben, indult el a történelem óra. Mikor éppen a tanár úr belekezdett volna a magyarázásba Tomioka és Sasuke hozta a formáját.
-„Kakashi Sensei komolyan gondolta ezt?”-Gondoltam magamban majd inkább a férfi arcélére koncentráltam egy pillanatra.  Azonban ismét a vita vége az lett hogy míg Tobirama és Ai az első emeletet, addig Tomioka Sasuke páros pedig a második emeletet. Az óra pontosan a reformáció, és a katolikus megújulás címen futott egészen a csengőig, aztán pedig mindenki ismét együtt volt. Amiután vége lett az óráinknak indultam kifelé azon a hatalmas ajtón, Shikamaru végül lemondta valami klános dolog miatt. Mindenki egy emberként indult meg az ajtón aminek az lett a következménye hogy megbotlottam egy vörös hajú fiú lábában, azonban mielőtt eggyé válhattak volna a talajjal egy erős kar visszahúzott az első gondolatom az volt hogy biztos fiú, azonban ahogy éreztem hogy felhúzott hátra fordultam, fekete ónixokkal találtam szembe magam amelyek meglepődve bámúltak rám egy pillanatra. Éreztem hogy a torkom kiszárad és a testem jelentős részéből a vér az arcomba tódul. Ő volt az.... Hatake Kakashi a tanárom. Szokásosan maszkkal az arcán, azonban a közel kétméternyi távolság helyett magához szorítva tart meg… A szívem nagyot dobbant, mikor halottam ahogy beszívja a levegőt, ez a múló számomra idilli pillanat hamar elszállt és a gyomromban azonnal egy hatalmas görcs keletkezett a pillangók helyett. Egy hirtelen mozdulattal kitéptem a kezem az övéből és ő kérdő tekintettel nézett rám majd a csuklómra.
-Kirisaki-san jól van?- Kérdezte aggódó hangon mire én csak próbáltam tartani a szemkontaktust a tanárommal. Egy árva szó sem akart kiszaladni a számon, azonban tudtam hogy megkell majd szólalnom.
-Kirisaki-san?
-Jól vagyok köszönöm…-Mondtam halkan azonban a tömeg zaja úgy látszott elnyomta a hangom.
-Kirisaki-san menyünk ki!-Én csak bólintottam mire ő utat tört és én pedig szorosan a nyomában tartottam a közeli parkban ahol szinte egy lélek sem volt. A januárhoz képest meleg volt, szinte már annyira hogy néhány emberen még kabát sem volt, a télnek szinte nyoma sem volt…  Egy hóhoz hasonló dolog volt a közelemben az pedig a sensei haja, amely kócosan állt. A megfigyelésemet ő törte meg, hátrafordult és ismét a bensőmig hatolt az a szempár.
-Most már megkérdezhetem jobban van Kirisaki-san?
-Jól vagyok, nagyon szépen köszönöm sensei hogy nem hagyott elesni…-Hajoltam meg köszönet képen, azonban ő csak egy halvány mosollyal megrázta a fejét.
-Nincs mit megköszönnie, elvégre a diákom, és így nem hagyhatom hogy baja essen az iskola területén.-Ez a mondat kicsit mellkason vágott… Szóval tényleg csak egy diák vagyok neki… Mondjuk mit is vártam? Próbáltam egy hihető mosolyt erőltetni az arcomra ám ez nem igen sikerült, egy pillanatra jobbnak láttam ha elszaladok és hozzá se szólok míg lenem diplomázok.

    "Talán tényleg csak elkéne felejtenem…"






Halikaaaa! Itt is lennék egy új sztorival amely nem Sasusaku, hanem egy saját karakteres történet! Azonban itt ami az érdekesség hogy rajtam kívűl még öt ember írja a történetet. Mindegyik más karakter, más jellem, és ami a legfontosabb más szerelmi szálak! Nagyon szépen köszönöm hogy ezekkel az emberekkel ïrhatok egy ilyen jellegű sztorit! Emellett azt tudni kell hogy ők már előttem járnak a történetben de próbálkozom! Az E/1-es írás számomra nehézséget okoz egy kicsit, de igyekszem belejönni ebbe is!✨
Szóval ha százszor érdekesebb történet szálakat akartok olvasni akkor itt vannak a megfelelő emberek:
Iszetnofret
IzzyKovi
FbinTimea
_zsofi_reibl_
laluna_blck01

-Hanae-chan ❤️✨

Você leu todos os capítulos publicados.

⏰ Última atualização: Apr 03, 2021 ⏰

Adicione esta história à sua Biblioteca e seja notificado quando novos capítulos chegarem!

Nehéz SzerelemOnde histórias criam vida. Descubra agora