Wait for me! /Chris Evans f.f./

1.fejezet

-Anya!-rohantam le a lépcsőn-Nézd! Egyre jobb lesz az eredményem a próba vizsgákon!

-Nagyon ügyes vagy kincsem-mosolygott rám. Látszott rajta, hogy fáradt volt és legszívesebben, szerintem, állva elaludt volna, de tovább csinálta amit csinálnia kellett.

-Egyébként-tettem össze magam előtt a két mutatóujjamat-Még mindig úgy gondolod, hogy kell nekem külön tanár?

-Maja-sóhajtott-Ezt már megbeszéltük.

-Igazad van, ne haragudj-néztem el oldalra.

-Csak neked lesz könnyebb és ezt te is nagyon jól tudod!-fordult felém.
Sóhajtottam egyet és bólintottam. Elég nehéz sorsa van anyának azóta, hogy apa távol van. Semmi hírünk sincs róla.

Miután felértem az emeletre a bátyám szobájába mentem.
Kopogásom után szinte azonnal válaszolt.

-Gyere!-szólt ki-Mondcsak, most mit szeretnél?

-Ne azonnal ezt a következtetést vond le-fontam össze karjaimat.

-Akkor, miért örvendhetek a társaságodnak?-húzta fel egyik szemöldökét, majd elmosolyodott.

-Te is mész anyával, vagy te csak a haverjaiddal mész össze-vissza a nyáron?-kérdeztem.

-Én csak a haverjaimmal-vonta meg vállait-Miért? Csak nem egy pasiról lenne szó?!

-Miiiii?! Hogy kérdezhetsz ilyet, Jézusom nem!-nevettem el magamat-Hogy ismersz te engem?

-Elég jól-komolyodott el.

-Aha.

-Nade, ugye tényleg nincs senkid?-tudakolta.

-Dehogy!-vágtam rá-Ha lenne is, anyától már rég tudnál róla...Ismered, valahogy sose tudja ezeket titokban tartani.

-Mióta apa távol van, nekem kell vigyáznom rád-jelentette ki.

-Tudom tudom-bólintottam-De ne aggódj már ezen ennyit!

-Jó na-tette fel kezeit védekezés képpen.
Újra elnevettem magamat, majd odamentem hozzá és nyomtam egy puszit az arcára.

-Én is szeretlek-mosolygott.

-Maja!-kiabált fel az emeletre anya.

-Jövök!-válaszoltam.

Újra leszaladtam a lépcsőn és anya mellé léptem.

-szóval, most, hogy itt vagy-kezdte-Szeretném ha tudnád, hogy kit is bíztam meg azzal, hogy tanítson és vigyázzon rád egész nyáron.

-Na várjunk-állítottam meg-Egész nyáron?! Vigyázni?! Rám?!

-Igen-bólintott-Tehát, ott tartottam, hogy bemutatnám neked holnap. Úgy is van még a nyári szünetig pár napunk.

-Pontosan három napunk van addig-sóhajtottam.

-Három nap-emésztgette-Fura, hogy milyen gyorsan eltelt a második félév.
   Pár perc után folytatta mondandóját.
-Úgyhogy, holnap, olyan 2 körül átjön Chris.

-Chris?-értetlenkedtem-Mi a családneve?

-Evans.

-Hogy miiiiiiiiiiiiiii-húztam el az i-betűt-Te, te meg, meg tudtál kérni egy színészt?

-Igen-vonta meg vállait mintha semmiség lenne-Az édesanyjával nagyon jóba vagyunk.

-Azta-leesett az állam.

Na hát igen. A történet fő témáján nem nagyon változtattam, csak azon, hogy mi fog történni és azon ahogyan viselkedni fognak egymással.