Te + én = mindörökké (Bingqiu fanfiction, SVSSS) (BEFEJEZETT)

Huszonötödik fejezet: Shizun vőlegénnyé avanzsált

Shen Qingqiu a kellemetlen hőség ellenére rég érezte magát ennyire kényelmesen. Bizonyára lázas, a fűtéstől nem lenne minden porcikájában kíméletlenül meleg. 

Aztán jutott el benne a felismerés. Miért érzi magát kényelmesen? Kinyitotta szemeit és holtbiztos, hogy nem a saját plafonjára pislogott. A beszűrődő gyönge fény a reggel jeleit mutatta az autók zsivajában elvesző madárcsicsergés mellett. Lepergett előtte a tegnap, és a ráterített takarót fejére húzta, csak a ki tudja mikor feje alá tett párna csücskei látszottak ki. Shen Qingqiu mindenre emlékezett, attól kezdve, hogy Binghe hercegnő pózban hozta be a lakásba és arra, hogy gondolkodás nélkül vacogta el neki az igazságot. Arra gondolt, Binghe biztos nagyon mérges. Úgy is, hogy a hozzávágott sértések nem valódiak, akkor is hazudott ezzel neki, és éveken át tartotta ebben. Minden oka megvan mérgesnek lenni. Shen Qingqiu biztosra vette, csak azért hozta be a hidegből és fektette le aztán, hogy ültében elaludt, mert túl jó ember. 

Mozgolódást hallott, közeledő lépteket. Kizárásosan, csak Luo Binghe lehet az, és a léptek a kanapé mellett állnak meg. Shen Qingqiu minden bátorságát összeszedve, és mert már nem kapott levegőt, mellkasa feléig húzta le a vastag takarót. Úgy tűnik, a vékonyat végül elvitte, amiért hálás volt, mert bár a hidegből bejőve jobb nem is lehetett két takaróval, éjszakára elegendő az az egy vastag. 

Luo Binghe otthoni öltözéke, a vörös hosszú ujjú felső, amit könyökig feltűrt, és a fekete nadrág semmit nem vett el férfiasságából. A magára szedett izmoktól és széles vállai miatt zsákot is húzhatna, semmit nem vesz el szíveket törő kinézetéből. 

Shen Qingqiu olyasmire számított, hogy Luo Binghe rövidesen kiteszi a szűrét, elvégre már nem áll a veszély, hogy fagyhalálban veszti életét, lázasan feküdni pedig otthon is lehet. Ráadásul nincs akkora szerencséje, hogy hétvége legyen, hétköznap van, vagyis dolgozni kellene mennie, de ezt nem teszi meg. Amint bejut a lakásába, felhívja a házi orvosát, utána Yue Qingyuant, hogy nem tud menni. Fene essen az időzítésbe, hiszen péntek van, egy napot kellett volna kihúznia. 

- Jó reggelt, Shizun! - mosolyodott el Luo Binghe, amitől Shen Qingqiu különböző lehetséges opciókat kezdett feltételezni. Egyik sem állta meg a helyét a valóságban. - Csináltam reggelit. Gyümölcsös rizskását. Idehozhatom? 

Shen Qingqiu szoborrá dermedve, pislogás nélkül bámult Luo Binghére. 

Ezt biztos csak képzelem, ugye?

- Shizun - hajolt közelebb Luo Binghe. - Készítettem elő neked lázcsillapítót és vizet - pillantott hátra a kanapé előtti asztalra. Shen Qingqiu nem tudta mennyi az idő, de azt biztosra vette, hogy korán. Szöget ütött a fejében, vajon mióta van ébren Luo Binghe?

Luo Binghe az asztal felé fordult, kezébe vette a poharat, és ujjai közé a tablettát. Shen Qingqiuhoz fordult, aki közben ülő helyzetbe tornázta magát, és elvette a felé nyújtottakat. Vonakodva tette szájába a pirulát és emelte ajkához a poharat. Túlságosan furcsán viselkedik Luo Binghe. Miután lenyelte, Luo Binghe kérés nélkül vette el a poharat és vitte ki a konyhába, ahonnan tálcával tért vissza, rajta egy tányér gyümölcsös rizskásával. 

- Shizun, tudsz enni, vagy megetesselek? - kérdezte őszintén, gúnytól legtávolabb állva Luo Binghe. 

- T-t-tudok... egyedül... enni - préselte ki szavakként Shen Qingqiu. 

- Ühm - bólintott Luo Binghe. - Ahogy szeretnéd, Shizun. 

Shen Qingqiu ölébe tette a tálcát, aki a finom, nyálcsorgató látvány ellenére nem kezdett neki az étkezésnek. 

- Shizun, nincs kedvedre? Csinálhatok mást, ha szeretnéd - mondta Luo Binghe.

Shen Qingqiu gyorsan megrázta fejét. Megköszörülte torkát, nehéz beszélgetésnek érezte, saját részéről. 

- Öhm... B-Binghe... - Shen Qingqiu alig hitte el, hogy megremegett a hangja, már megint. 

- Igen, Shizun? - hallgatta odaadó figyelemmel Luo Binghe. 

- Miért csinálod ezt? - kérdezte Shen Qingqiu, és mérhetetlenül büszke volt magára, hogy egyben tudta kimondani. - Nem kell erőltetned... gondoskodom én magamról. 

- Egyáltalán nem fáradtság. - Kis ideig hallgatott, mintha megrágná, mit és hogyan mondjon. - Shizun, tegnap bevallottad, hogy amiket évekkel ezelőtt mondtál, nem igazak. Nem gondoltad komolyan. 

- Igazak vagy nem igazak, akkor is megbántottalak! - érvelt Shen Qingqiu. - Utálnod kéne. 

Luo Binghe nemre ingatta fejét. 

- Nem mintha egyetértenék a módszerrel, mert nem - kezdett bele Luo Binghe. - Azonban - jelent meg lágy mosoly felragyogó arcán -, Shizun, azért tetted, mert törődsz velem. Te vagy az egyetlen. Nem mintha nem fájt rettenetesen, de neked is nehéz volt, kimondani. - Ezzel nem tudott vitába szállni Shen Qingqiu, aprót bólintott. - Csak az én érdekeimet nézted. 

Shen Qingqiu nem bírta elviselni a következő csöndet, és mert farkaséhes volt, elkezdte kanalazni a rizskását. Luo Binghe főzőtudománya rengeteget fejlődött, pedig évekkel ezelőtt is remekül főzött. 

- Finom - motyogta Shen Qingqiu. Attól, hogy Luo Binghe megbocsátott neki, Shen Qingqiu nem érezte magát kevésbé kényelmetlenül. Túl hirtelen érte Binghe viselkedésének változása. 

- Ó - kapott a fejéhez Luo Binghe. - Majdnem elfelejtettem. Éjszaka hívtam szakembert, kicserélte az ajtód zárját. Megkértem, kapcsolja le a villanyt - tette hozzá kiemelt fontossággal. - Az új kulcsot a kabátzsebedbe tettem. 

Shen Qingqiu kanala félúton megállt a levegőben. Kérdőn nézett Luo Binghére. 

- Mit csináltál? 

- Zárat cseréltettem - ismételte Luo Binghe. - És lekapcsoltattam a férfival a lámpát. Ne aggódj, nem lesz plusz költséged. 

- Zárat cseréltettél az éjszaka közepén - próbálta feldolgozni az információt Shen Qingqiu. 

- Zárat cseréltettem az éjszaka közepén - erősítette meg Luo Binghe bólintás kíséretében. 

- Hogyan? Hogy? 

A kérdés jogos. Éjjel találni valaki, aki szakember és nem tolvaj, aki kicseréli a zárat, kevés esély van rá. 

- Ismerek valakit, aki ismer valakit - magyarázta Luo Binghe. - Ne aggódj, ingyen megcsinálta. 

- Ingyen megcsinálta - visszhangozta Shen Qingqiu. 

- Ingyen megcsinálta - visszhangozta a visszhangot Luo Binghe. 

Ki vagy te? Ki a fene vagy te?! 

Shen Qingqiu mellőzte a további kérdéseket és papagájos visszhangokat, ette tovább a rizskását. 

- Örülök, hogy sok embert ismerek - virult Luo Binghe. - Így a jövőbeli férjem nem idegeskedik.

- Igen - bólogatott Shen Qingqiu -, a kapcsolatok hasznos... Jövőbeli férj? - akadt a torkán egy megrágatlan rizsszem. 

- Jól emlékszem, Shizunnak mindig is tetszettek a sombrerók? Spanyolországban lehet házasodni, és sombrerót is tudok venni - elmélkedett hangosan Luo Binghe. 

Sombrero? Házasság? Spanyolország? Luo Binghe? Sombrero? 

Shen Qingqiu elvesztette a fonalat.