Sorrow & Love

3.rész

- Azért nem alszom kicsikém, mert fontos mondanivalóm van - kezdte el mondani anya - Will-el úgy döntöttünk hogy össze költözünk, mivel ma eljegyzett - fürkészte az arcomat hogy mit is reagálok rá.
- Anya... ez szuper! Alig várom hogy megismerhessem! - nagyon örültem a boldogságuknak.
- Holnap eljönnek ebédre, úgyis itt van a hétvége, te is itthon leszel - húzott magához szorosan...de egy valamit nem értettem.
- Jönnek?? - toltam el magam anyától.
- Will meg a fia, szerintem jól kifogtok jönni veled egy idős nagyjából - mosolygott anya.
Le is zártuk a beszélgetést, mind a ketten mentünk aludni, épp elég információ volt ez nekem így hajnalban félrészegen. Nem elég hogy anyámat elveszi ez a Will, ide is költözik a fiával együtt azaz lesz egy mostohatestvérem.

Reggel olyan gyomorgörcsel keltem, fájt beismerni de izgultam. Apa után anyának ő az első férfi az életében akihez közelebb került. Félek hogy valami elrontja a kapcsolatukat, mert azt anya aligha túlélné hogy elhagyta megint egy férfi őt. Én pedig kíváncsi voltam hogy hogyan fogok velük kijönni. A szobámmal szemben anyának ott volt a dolgozószobája, az lesz átalakítva Will fiának mint kiderült. Nem olyan hatalmas ez a ház, anyával kettőnknek pont elég volt, de most hogy négyen leszünk kissé szokatlan lesz számomra. Fura lesz hogy újra ott lesz anya mellett egy férfi.
- Sydney! Itt vannak Willék! - kiabált fel anya nekem az emeletre. Most vagy soha, de le kell mennem és meg kell ismernem  őket.
Óvatos léptekkel lementem a lépcsőn, felmértem a terepet. Senki sehol. A konyhából hangok szűrődtek ki. Célpont bemérve. Kihúztam magam, elővettem angyali mosolyom és beléptem a konyhába. Hát az arcomra ráfagyott a mosoly, egy másodperc töredéke alatt. A konyhapultnak támaszkodva, ott állt az a srác akinek nem kellett volna ott állnia. Reméltem hogy képzelődök vagy ilyesmi, de rá kellett jönnöm hogy nem, ez kurvára a valóság.