Sorrow & Love

4.rész

- Szia, Will vagyok, anyukád már sokat mesélt rólad- lépett oda hozzám Will és megelégedett, viszont én még mindig nem bírtam mozdulni. Will válla felett csak őt bírtam bámulni.
- Örülök hogy megismerhetlek végre - zökkentem vissza a való életben és rámosolyogtam a férfira.
- Hadd mutassam be a fiamat, Jamest - Will rámutatott arra az emberre, akiről nekem egy éve az életem szól,  de ő erről mit sem sejt.
- Egy suliba járunk, ismerjük egymást - dadogtam és ráadásul fülig elvörösödtem. Márpedig azért mert eszembe jutott a tegnap esti buli. És ezt csak Jamesel mi ketten tudjuk hogy mi volt...vagy mi nem.
- Szuper! Akkor nagyon jól ki fogtok jönni - egyedül szerintem ennek anya és Will örült hogy James a mostohatestvérem lesz. Én valahogy kevésbé.
- Sydney drágám, mutasd meg kérlek hogy hol lesz James szobája - mosolygott anya. Lekaparom az arcom. Ennél rosszabb nem lehet. Bár ha nem ebben a szituációban lennénk, akkor örülnék neki hogy kettesben lennénk.
- Gyere, fent van az emeleten - mutattam a lépcső irányába majd elindultunk. Azt hittem kínos lesz, vagyis az is volt, de nem a csend miatt.
- Szóval ez lesz a szobád, anyum régi dolgozó szobája volt, ez ki lett pakolva és át lett festve a többi rád vár - a monológom után vetett egy pillantás a szobájába és mint ha meg se hallotta volna fogta és a szembe lévő ajtón benyitott. Fel se fogtam hogy ez kérdés nélkül bemenet a szobámba. Megfordultam és utána siettem. Ő éppen a szekrényem előtt állt és a trófeákat és a pomponlány ruhámat nézegette.
- Te mi a francot csinálsz? - kezdtem nagyon ideges lenni.
- Nézelődök - vonta meg a vállát nemes egyszerűséggel.
- Add azt ide - kaptam ki a kezéből a trófeát és dühösen letettem a szekrényre.
- Hú, valaki nagyon morci,  tegnap még nem voltál velem ilyen - vigyorgott a képembe. Ahh, még mindig átkozottul szexi.
- Tegnap még nem voltál ilyen bunkó, jah, várj... tegnap még nem voltál a mostohatesóm- vágtam a fejéhez dühösen.
Elkezdett közeledni felém, megfogta az egyik kezével az arcomat, a másik keze valahol a csípőmön helyezkedett el. A szívem úgy kalapált hogy majd kiszakadt a helyéről. Még a levegőt is vissza tartottam. Amikor már majdnem összeért a szánk, elfordította a fejét és hozzányomta a száját a fülemhez. Minden levegővételét éreztem. A hideg futkosott az egész testemen át.
- Szóval a szobánk egymással szemben lesz? - suttogta a fülembe. Levegőt alig kapva, akkor tudatosult bennem hogy az egész teste hozzám van simulva... és ekkor még kellemetlenebbül éreztem magam.
- Gyerekek, kész az ebéd - kiabált fel anyum. Abban a pillanatban eleresztett, és vigyorogva kiment a szobámból. Lesz itt még baj...