К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
- yoongi? tényleg elaludtál?
mikor válasz nem érkezett namjoonnak sikerült ölbe vennie yoongit úgy, hogy az ne kelljen fel. majd vállal kinyitotta a terasz ajtaját, belépve a koromsötét szobába. míg az erkély világítása az utcai lámpák voltak addig odament a függönyök miatt már semmilyen fény nem szűrődött be.
- tegyél le te idióta, van saját lábam!
yoongi felkelt és nem meglepő módon hisztis volt a fáradság miatt.
- csak kedves próbáltam lenni - puffogott namjoon aki ismerte a másikat mégis idegesítette, hogy így beszélt hozzá. egy hirtelen mozdulattal leejtette a szőkét a földön lévő matracra. - de tessék.
- úristen, de gyűlöllek - nyöszörgött yoongi ahogy felülve megtapogatta sajgó hátát. - mi van ha eltört a gerincem.
- az csakis a te hibád lesz yoonie - unottan nézett le a másikra.
- már megbocsájts? - felhúzott szemöldökkel nézett legjobb barátjára a szőke hajú.
de választ nem kapott csak egy halovány mosolyt majd namjoon az ágyára vetve magát a fal felé fordult ezzel jelezve, hogy nem kíván többet beszélgetni.
- most megsértődtél igaz? - szólalt meg egy pár percnyi csend után az idősebb. hangja még mindig kicsit zsörtölődős volt és inkább magához beszélt, valószínűleg joon már amúgy is elaludt. - igazán nem kéne, tudod, hogy csak viccelek, mindig viccelek. nagyon értékelem, hogy nem akartál felkelteni és behoztál az öledbe, bár ettől független nem kellett volna ledobj mint egy zsák krumplit. feleslegesen beszélek hozzád, mert aszol, de még mindig beszélek, egyszerűen nem tudom befogni - nagy levegőt vett, a kis monológja közben majd lassan kifújta azt. - na mindegy, jó éjt.
ezzel pedig újra csend borult a szobára. namjoon pedig a fal felé fordulva mosolygott és elmormolt egy "jó éjszakátot" tudva, hogy olyan halk volt, hogy yoongi úgyse hallotta meg.
