Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
pár perc múlva már az egyik asztalnál ültek egy-egy málnás muffin társaságában, amit egyébként az előttük álló vásárló ajánlott nekik egy hamiskás mosoly kíséretében.
- szomjas vagyok joonie, te nem akarsz egy kávét inni - kérdezte yoongi miközben muffinán nyammogott.
- uhm, de.
- akkor veszel nekünk? - a szőke oldalra billentve a fejét megpróbált aranyosan pislogni a másikra, hogy meggyőzze, de namjoon nyilván azonnal átlátott rajta. nem tudta, nem észre venni az ajka szélén játszó mosolyt amit úgy kellett yoonginak visszatartania, hogy ráharapott szájára épp csak annyira, hogy ne legyen észrevehető, de legjobb barátjának mégis azonnal feltűnt.
- miért nem mész te? - utánozva yoongit a fiatalabb is oldalra döntötte a fejét, ezzel viccet csinálva belőle, a különbség az volt, hogy joon meg se próbáltam visszatartani mosolyát.
- joonie na - yoongi az "a"-t elnyújtotta. mire csak egy szemforgatást kapott válaszul. - jó akkor farkasszem - közölte miután látta, hogy nem fogja a másik beadni a derekát.
- nem akarok - most namjoonon volt a sor, hogy nyafogjon.
- ez a hagyomány namjoon. ha nem folytatjuk akkor nincs is értelme a barátságunknak. nem is kell akkor barátok legyünk, ha nem akarsz velem farkasszemet nézni.
a fiatalabb természetesen megadta magát, annak ellenére, hogy tudta, yoongi csak viccel. mégiscsak róla volt szó, soha nem lehet tudni a végén még kitalálja, hogy tényleg vége a barátságuknak. egyszer két hétig nem beszélt a fiatalabbal mert nem kért a ramenből amit yoongi készített. ami vicces volt a szituációban, hogy attól független, hogy namjoonhoz szólni nem volt hajlandó ugyanúgy szinte mindent együtt csináltak. iskola után mint ahogy mindig megvárta őt a terem előtt, hogy aztán a fiatalabbat a csuklójánál fogva elkezdje húzni egyikünk háza felé. haza érkezve pedig ezekben a napokban általában egymás mellett ülve bámultak ki a fejükből, yoongi mégse volt hajlandó lemondani namjoon társaságáról.
végül az idősebb akkor tört meg amikor egyik délután a könyvtárban voltak és nem ért el egy könyvet. könyörgő kiskutya szemekkel kérte, hogy segítsen neki namjoon, de ő csak mosolygott rá, azt ismételgetve, hogy nem tudja mit akar yoongi, egészen addig amíg az fel nem adta és meg nem szólalt.
most pedig itt van, egy kávézóba, egymással farkas szemet nézve.
namjoon nyugodtan vizsgálta a másik arcát, észrevette, hogy pisze orra mellett jobbra egy kis piros pont van, talán egy pattanás lesz belőle, ami ritka yoongi ugyanis nagyon odafigyel a bőrére ennek pedig látható eredménye, hogy fél évente egyszer ha van egy pattanás az arcán.
a fiatalabb tekintete aztán visszatér a másikéhoz azzal a céllal, hogy szemébe nézve némán tudtára adhassa, hogy mennyire elege van ebből az egészből. azonban namjoonnak meg kellett lepődnie.
yoongi szemei egyértelműen a vele szemben ülő ajkaival szemeztek, de amint megérezte, hogy namjoon figyeli őt tekintetét egy pillanatra összefonta a másikéval majd gyorsan lehunyta pilláit. a levendula hajú döbbenten figyelte ahogy yoongi arcára pír kúszik miközben összeszorított szemekkel ül összezavarodott barátjával szemben.
eddig köztük lévő csend hirtelen kényelmetlenné és nehézzé vállt. namjoon mégis csak szíve hangos dübörgését hallotta és zúgó gondolatait.
- akkor megyek és veszek kávét - yoongi felpattanva a helyéről magára hagyta a másikat.
namjoon először meg se hallotta a szőkét csak egy pár másodperccel később jutott el agyáig az információ ami sikeresen ki is rázta őt a bambulásból.
félre tette az előbb történteket, este, az ágyában feküdve majd úgyis tengernyi ideje lesz túl gondolni minden egyes apró részletet. most pedig elég volt annyi is, hogy rajta kapta yoongit amint az ajkait bámulja majd zavarba is hozta őt ezzel mindennek pedig a tetejében még meg is nyerte a farkas szemezést. ezek a tények pedig boldogsággal töltötték el annak ellenére, hogy nagyon össze is zavarták őt.
