I

522 16 9
                                    

Az ébresztőórám hangos vijjogására keltem.

Megdörzsöltem a szemeimet, majd az órára csaptam, ami így elhallgatott. Felültem, belebújtam a nyuszis papucsomba, felkaptam a fehér köntösöm, és kicsoszogtam a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, kivettem a tejet, az egyik szekrényből elővettem a müzlit, a szárítóról pedig egy tálat. A gabonapehelyre ráöntöttem a tejet, majd felkaptam egy kanalat, és enni kezdtem. Miután végeztem, elmosogattam, ezután pedig elindultam öltözni. A szokásos piros kimonó-fehér nadrág szettet vettem fel, és éppen a cipőmet húztam, amikor...

- Sakura, jössz már? - hallottam Ino hangját, és dübörgését az ajtómon - Tsunade-sama már vár minket!

- Megyek! - kiáltottam ki, majd kiléptem az otthonomból. Ino gyorsan megölelt, rövidesen pedig rohanni kezdtünk a Hokage irodája felé.

- Sakura-chan! - hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül, mire megfordultam - Hova mentek? - lépett hozzám Naruto, a legjobb barátom.

- Tsunade-samához... - motyogtam.

- Sakuraaa, el fogunk késni! - kezdte el rángatni a karomat Ino.

- Most mennünk kell. Még beszélünk! Szia, Naruto! - indultunk el Inoval.

Tizenöt másodperccel a megbeszélt időpont előtt betoppantunk Tsunade-sama irodájába, szóval legalább egy ordibálást sikerült elkerülnünk, és egy kiselőadást a pontosságról.

- Ino, Sakura - biccentett Tsunade-sama - Küldetésem van mindkettőtök számára. Ino, veled kezdeném... Holnapután Saijal küldelek el Kusagakuréba. Derítsétek fel a terepet.

Ino vigyorogni kezdett, mint a vadalma, majd bólintott.

- Igenis, Tsunade-sama.

- Remek. Sakura, rád pedig egy igen komoly küldetést bíznék. El kellene kezdened utazni a dimenziók között. Küldenék veled egy ANBU tagot társként. Be kellene fejezned azt, amit édesanyád elkezdett.

Bólintottam. Anyai ágon a vérörökségem a dimenziók közti utazás. Anyám a születésem után eltűnt egy utazás során, apám pedig meghalt, mielőtt megszülettem volna. Anya szerint valaki tönkre akarja tenni a dimenziókat, köztük a miénket is, nekünk pedig meg kell állítanunk.

Bólintottam.

- Igenis, Tsunade-sama.

Amint elhagytuk az iroda ajtaját, izgatottan fordultam Ino felé.

- Nézzenek oda! Valaki a barátjával megy küldetésre! - mosolyogtam.

- Tudom... és örülök neki, hogy Tsunade-sama végre el meri engedni velem egy útra - vigyorgott Ino - De Sakura... vigyázz magadra, oké? - pillantott rám felelősségteljesen.

- Vigyázni fogok. Szeretlek, Ino - kuncogtam fel, ahogy megöleltem a legjobb barátnőmet.

- Na és mi van Nejivel? - kérdezte sokat sejtetően a Yamanaka lány.

- Együtt vagyunk, minden rendben. Ma vagyunk egy évesek. – válaszoltam boldogan.

- Tényleg! Akkor ma megünnepelitek ezt a csodás alkalmat ugye? Azért össze ne törjétek az ágyat.

- Ino! - nevettem fel, a fejemet rázva.

- Jól van na! Saijal mi már sokkal hamarabb megtettük ezt a lépést.

- De ti úgy jöttetek össze, hogy részegen lefeküdtetek egymással Shikamaru szülinapján. Tudod nagyon jól, hogy az más...

- Elkapott minket a szenvedély. Tudod, az alkohol feloldja a gátlásokat, mi meg fülig szerelmesek voltunk egymásba. Csak nem mondtuk ki. Akkor meg egymásra zúdítottuk az érzéseinket. És... tisztában vagy vele, hogy én... voltam már előtte fiúval. – mormolta zavartan.

SasuSaku - Blossom of DimensionsWhere stories live. Discover now