SasuSaku - Blossom of Dimensions

III

Ismerős számotokra az az érzés, amikor valakivel olyan erős kémiád van, ami már frusztráló? Amikor szinte izzik köztetek a levegő, nem tudtok magatokon uralkodni, és folyamatosan figyelni kell ahhoz, hogy ne veszítsétek el a fejeteket?

Mindig is tisztában voltam a Sasuke és a köztem lévő szexuális feszültség jelenlétével. Mégis, Neji közelében sikerült figyelmen kívül hagynom. Az útja kezdete óta is nagyon jól teljesítettem, de azon az éjszakán... Kifejezetten nehéz dolgom volt. Sasuke kitalálta, hogy a földön alváshoz hideg van, és mellém mászott az ágyra. Szerintem később ezt maga is megbánta, hiszen egész éjszaka éreztem, ahogy szinte remeg mellettem. Hallottam, ahogy hangosan belemarkol a párnába, és tudom, hogy miért aludtunk egymással ellenkező irányba nézve.

Ha egy pillanatra is találkozott volna a tekintetünk, olyat tettünk volna, amit másnap reggel megbánunk.

Nem vagyok erre büszke, de arra igen, hogy a helyzet ellenére hűséges maradtam Nejihez. Mindvégig az ő arca lebegett a lelki szemeim előtt, egyfajta motivációként.

Másnap reggel mire felkeltem, Sasuke már nem feküdt mellettem. Óvatosan ültem fel, még mindig Sasuke pólóját viselve sétáltam le a konyhába. Tudtam, hogy Fugaku és Mikoto már elmentek addigra, de arra számítottam, hogy Itachi már ébren lesz, és reggelit fog készíteni. Legnagyobb meglepetésemre Sasukét láttam, egy serpenyővel a kezében.

-       Szereted a palacsintát, ugye? – kérdezte hidegen, kerülve a tekintetem. Csak tisztelni tudtam azért, hogy az előző éjszaka eszébe sem jutott kihasználni a szituációt.

-       Hn. – bólintottam. Letérdeltem az asztalhoz, és lehajtottam a fejem. Rettenetesen éreztem magam azért, mert ennyire gyenge az akaratom. Ha éjjel Sasuke nem lett volna ennyire tudatos, akkor nem biztos, hogy többé Neji szemébe tudtam volna nézni.

-       Tsunade azt mondta, hogy tízre legyünk az irodájában. – rakta elém a reggelit Sasuke. – Itachit sürgős küldetésre hívták az ANBUhoz, már egy órája elment. Egyél, szükséged lesz rá. – mormolta gyengéden.

Ki tud ezen az emberen kiigazodni?

***

Pontosan tízkor léptünk be Tsunade-sama irodájába. Gyorsan kiosztotta nekünk az utasításokat, elmondta, hogy a mai napot sem szabad lazán vennünk, hiszen bármikor találkozhatunk komoly ellenségekkel. Megnyugtatott a legnagyobb aggodalmam felől, miszerint kezelni fogják a másik dimenzióban élő éneinket, akik helyet cserélnek velünk az utazás során. Altatás alá helyezik majd őket, így nem okozunk komoly gondot. Mivel ez volt az első küldetésünk, csak egy napot engedett a másik dimenzióban tölteni, ezért egy Konohai időt mutató órát is magunkkal kellett vinnünk.

A családunkban annak ellenére, hogy mindenki örökölte az utazás képességét, a Rinnengan nagy ritkaságnak számított. Három generáció óta senkinek sem volt, kivéve a bátyámnak, Kurainak. Kénytelen voltam máshogy használni a vérörökségem. Óvatosan megfogtam Sasuke kezét, majd a mutató-és középsőujjam felemelve kiáltottam:

-       Ninpo: Dimenzióutazás!

Lehunytam a szemem, majd hagytam, hogy a szokásos chakraáramlat elérje a testem minden szegletét. Alig egy perccel később egy barackvirágszínű szobában találtuk magunkat. Az ablakon kinézve egy kicsit modernebb Konoha látványa tárult elénk. A város tele volt hamburgeresekkel, hatalmas kivetítőkkel, csili-vili üzletekkel és edzőgyepekkel.

-       Mi ez a hely? – kérdezte tőlem halkan Sasuke.

-       Egy másik Konoha. – mormoltam.