SasuSaku - Blossom of Dimensions

IV

Senju Tsunade idegesen ütötte meg a kórházi folyosó falát.

- Meg is halhatott volna, Itachi, és ez Sasuke felelőssége is! Csapattársak, nem szabadott volna hagynia az őrültségeit!

- Hidd el, Tsunade, teljesen megértem, hogy dühös vagy, én is rettenetesen aggódok Sakuráért. – válaszolta udvariasan az idősebb Uchiha, majd mikor Tsunade szóra nyitotta volna a száját, folytatta. – Ennek ellenére nem szenvedheti el Sasuke az összes következményt.

- Hiszen...

- Szereti őt, Tsunade! – fakadt ki Itachi, majd halkabbra vette a hangerejét. – Ne haragudj, de az öcsémről van szó. És nálam jobban talán csak édesanyám ismeri őt. Elég volt megtanulnia együtt élni azzal, hogy Neji és Sakura együtt vannak, és így is saját magát okolja a történtekért. Ha ezt nyomatékosítjuk benne, bele fog őrülni. Nem tehetjük ezt vele.

Tsunade pár pillanatig néma maradt, majd halvány mosoly jelent meg az Ötödik Hokage arcán.

- Szerinted miért pont Nejit küldtem egy rettenetesen hosszú útra Sasuke helyett? – mormolta megnyugtatóan. – Lehet, hogy Sakura szereti Nejit, de Sasuke a lelkitársa. Már akkor is tudtam, amikor kicsik voltak. És hidd el, hogy erre ő is rá fog jönni.

Itachi hangosan sóhajtott egyet, majd elmosolyodott.

- Azt hiszem, igazad van. Én is igyekszem ráébreszteni őt erre a saját módszereimmel.

***

Egy ismerős fehér szobában ébredtem fel.

Sasuke az ágy melletti széken ült, de elaludt, ezért az ágyamra dőlt. Akaratlanul is elmosolyodtam hallgatva a szuszogását, és látva a békés kifejezést az arcán. Óvatosan fészkelődni kezdtem, hiszen eszem ágában sem volt felébreszteni. Az egyik párnámat a hátam mögé tettem, hogy könnyebben tudjam magam tartani. Kellett pár perc, hogy végigfusson a testemen a fájdalomcsillapító utóhatása, a kimerültség. Sasuke megérezhette, hogy felültem, hiszen a következő pillanatban már az ismerős, kissé álmos ónixok pillantottak rám.

- Hogy vagy? – kérdezte enyhén elkenődött arckifejezéssel az arcán.

- Kezd kimenni belőlem a fájdalomcsillapító, szóval sajog mindenem és fáradt vagyok. – mosolyodtam el keserűen. – És sokkal rosszabbul lennék, ha később veszítettem volna el a babát. Most még fel tudom nagyjából dolgozni. – szöktek könnyek a szemeimbe.

- Sakura, én... Sajnálom, annyira rettenetesen sajnálom! – szólalt meg fiatalabb Uchiha, a szemeiben pedig valami megcsillant. Sírt? – Meggondolatlan voltam, veszélybe sodortalak, és miattam vetéltél el... - gördült le az arcán egy kövér könnycsepp.

Kinyújtottam a kezeim Sasuke felé, és gyengéden fogtam meg az arcát. A mutatóujjammal megtöröltem a szeme alatti területet, majd a hüvelykujjammal gyengéden megsimítottam az almácskáját.

- Nem a te hibád. Te minden tőled telhetőt megtettél, és ez az egész az én hülyeségem miatt történt. Ha valakit felelősségre lehet vonni, az én vagyok.

Pár percig csak egymást néztük némán, figyelmesen. Újra memorizáltuk a már milliószor látott vonásokat, szájat, és szemeket. Az alsó ajkamba haraptam, az arcom pedig elvörösödött. Sasuke közelsége továbbra is drasztikus hatással volt rám, ez ellen nem lehetett mit tenni.

- Nem vagyok biztos benne, hogy ezt komolyan gondolod. – törte meg a csendet Sasuke, a hangja pedig helyenként elcsuklott beszéd közben.

- Ez esetben íme a bizonyíték. – hajoltam oda hozzá, majd gyengéden az ajkaimat az övéire tapasztottam.

Akármennyire is izgatottan olvassátok most, korántsem ez volt az első csókunk. A mi szeretetnyelvünkön ez a megbocsátást szimbolizálta, hiszen általában valami balhé után csattantak el a béke ezen pecsétjei.
Az első szájra puszink 14 évesen történt. Sasuke megtudta, hogy „Felelsz, vagy mersz?" során Shikamaru elvette az első csókom, ő pedig ezzel egyenlítette a számlát. Persze utána mindketten úgy tettünk, mintha mi sem történt volna.
Az első rendes csókunk az egyik küldetésünk után történt, 15 évesen. Sasuke meggondolatlansága miatt majdnem meghaltam Narutoval együtt, Kakashi szentbeszéde után pedig kettesben maradtunk a kórházi szobámban. Ezek után minden egyes buliban egymásra találtak az ajkaink, ahol együtt voltunk, természetesen mindig egy-egy katasztrofális veszekedés után. Sasuke ittasan előszeretettel kötött belém - talán éppen azért, hogy utána legyen oka megcsókolnia engem. Lehunytam a szemem, és visszaemlékeztem az utolsó ilyen esetre.