Haláli vagyok!

1.rész. Vége van...

Késő délután volt, a kint általában tündöklő nap, alkonyodni kezdett. A közeli erdőben élő állatok, már nyugovóra készülnek, a kinti fények egyre intenzívebben kezdenek fényleni. Ilyenkor az ember már csak bent szeretne lenni, filmet vagy sorozatot nézni, esetleg egy forró tea vagy kakaó társaságában begubózni. Elfelejteni mindent, ami azon a napon történt. Elfelejteni mindent, ami a szívét nyomja, és csak nézni a filmet. Ez már így önmagában egy valóra vált csoda. Egy álom.
Én is ezt teszem, mostanában minden nap, ez az én esti elfoglaltságom. Nézni ki a fejemből, merengeni, az élet nagy problémáin gondolkodni, és egyedül lenni. A korombeli fiatalok biztosan buliznak, isznak, kiélvezik az életet. Ők biztosan nem a problémáikon agyalnak. Biztosan nem csipszet zabálnak, miközben egy tizennyolc évados sorozatot bámulnak. Mert ugyebár az egészségtelen étel elengedhetetlen a sorozatozáshoz.

A szél csendesen fújja a kinti fák leveleit, engem ezzel se megzavarva.
Hirtelen hangos dörömbölés hallatszik a bejáratnál.

- oh! Biztos a pizza. - mondom
magamban, miközben nehézkesen feltápászkodok a fotelből, az ajtó felé indulva.

Megérzésem nem tévedett, ugyanis, egy órája rendeltem meg az ínycsiklandó ételt, és mivel az ajtóban egy piros sapkás, unott férfi áll, kezében a pizzával.

- összesen 2300 Ft lesz. - mondta kicsit szűkszavúan, de én teljesen megértettem, mert este hétkor, én se feltétlenül pizzát szeretnék kézbesíteni, az éhező embereknek.

Gyorsan átadtam neki az előre kikészített pénzt, átvettem a zsákmányt, és már indultam is vissza, hogy folytassam amit elkezdtem.
Legalább öt részt néztem még meg, majd arra eszméltem, hogy már a mosdó felé indulok. Hát persze. Aki fél liter üdítőt megiszik egy este alatt, az pár perc múlva a wc-n találja magát.
Már éppen csuktam volna be az ajtót magam után, amikor egy halk ablak csapódást hallottam.

-Valaki bejött.- gondoltam magamban, de
aztán eszembe jutott hogy ki a franc jönne a házamba este, és elhesegettem a gondolatot. -biztosan csak képzeltem!- gondoltam majd folytattam utamat a fotel felé.

A hangot viszont megint lehetett hallani, most már tisztán, és mire hátra fordultam volna, egy kéz tapadt a számra. Most már biztos voltam benne hogy valaki bejött. Hiába próbáltam kiszabadulni fogásából, nem sikerült. Olyan erősen tartott, hogy esélyem se lett volna elmenekülni. Pár percig így voltunk. Én rángatóztam, ő meg tartott. Egyszercsak maga felé fordított, és még egy pillanatra a szemébe tudtam nézni, míg a kés amit eddig a kezében tartott, bele nem vésődött a hasamba. Egy pillanatra égető érzést éreztem az oldalamban, majd hirtelen mint amikor vége egy filmnek, vége lett mindennek. Meghaltam. Megöltek...

Ez most egy rövid rész lett, de azért remélem tetszik! Igyekszem majd minél több részt csinálni, ha van rá érdeklődés!
További szép estét nektek! ✨❤️