Az egyenletes csepegés monotonitása már-már zavarta a napok óta öntudatlanul fekvőt. Megnyugvó lelke békét és csendet akart, nem pedig apró csobbanásokat hallgatni. Mert ugyebár halott volt, lelke levetette földi köpenyét és jelen pillanatban is az ítéletére várt. A csatát elvesztette, de a háborút megnyerte a többieknek. Mindenki boldogan élt tovább Konohában, míg ő az életet áldozta a küldetés sikerességéért. Egy dolgot viszont nagyon bánt.
Elfelejtett élni és megtartani az ígéretét. Az Uchiha klán ezentúl hivatalosan is kihalt, hisz utolsó tagja nemcsak utódot nem hagyott hátra, de még egy levelet sem írt annak, kiért a szíve dobogott csendesen. Az egyetlen, ki képes lett volna megőrizni emlékét az utókornak, valószínűleg már rég elfeledte őt.
Egyedül volt. Az évek megkeményítették, megedzették testét, szellemét egyaránt, viszont a magány mégis elemi erővel csapott le rá.
Megacélozott szíve reszketett.
Miért vacog, miért érez, ha ő már halott?
A válasz nyitányához viszont fel kellett ébrednie...
Haruno Sakura éjt nappallá téve a kórházban volt férje mellett, egy percre sem hagyta magára amióta hirtelen véres teste mellette huppant egy nyitott dimenziókapun keresztül. Lányuk, Sarada is sokat időzött vele, még a küldetések alól is felmentést kért, hogy apjával lehessen. Naruto is mindennap tiszteletét tette barátjánál, sőt Kakashi és még Tsunade is meglátogatta őt. Sakurának minden tudását latba kellett vetnie, hogy a holtak birodalmából visszarángassa férjét az élők közé, de sikeresen teljesítette a lehetetlent.
Sarada nemrég ment el, ő pedig fáradtan tartotta szemmel férjét, kiért még mindig szerelmesen dobogott a szíve. Harmadik napja nem aludt, hiába ajánlotta fel Sarada, hogy pihenjen míg ő addig vigyáz az apjára. Sakura kedvesen visszautasította az ajánlatot. Egyébként sem tudta volna ebben a helyzetben álomra hajtani a fejét, a rémképek pedig ébren is kísértették őt.
Apró rezdülést érzett, férje pulzusa megugrott. Sakura a legrosszabbtól tartva már aktiválta is a byakugouját, hogy újra képes legyen visszahozni Sasukét, ha véletlenül arra kerülne a sor. A pulzus tovább nőtt, a mért értékek perceken keresztül a normál tartományban mozogtak. Sakura feszülten figyelte a változást. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a torkát, ahogy Sasuke szeme lassan felnyitódott.
Sírás rázta meg a bensejét, kezeit görcsösen tördelni kezdte. A fekete ónix bágyadtan meredt előre, próbált fókuszálni és a környezetét jobban szemügyre venni. A rózsaszín hajkoronán tovább időzött, majd hitetlen tekintete a nő arcán állapodott meg.
- Sakura - szólította meg, hangja karcos volt. Az évek nemhogy nyomot nem hagytak a nő arcán, hanem még gyönyörűbb lett.
Az emlékei lassan törtek fel a történtekről.
- Sasuke-kun - rebegte remegő ajkakkal a nő, majd nem tudta tovább türtőztetni magát és férje nyakába borult. Hangosan felzokogott örömében.
A férfi biztosra vette, hogy meghalt, hisz a nő ki egykor szerette őt nem borulna így a nyakába, már csak azért sem, mert a Hokage felesége immáron. És két gyermek anyja.
Tétován megemelte ép karját és átölelte gyengéden a nőt. Úgy gondolta ennyi boldogság neki is jár.
- Meghaltam? - tette fel a kérdését, hisz a nő teste nem illant el, mint számított rá. Sakura elhúzódott annyira, hogy a férje szemébe tudjon nézni.
- Nagyon siettél odaátra, de sikerült megmentenem az életed. - felelte, könnyeit letörölte. Kezébe vette Sasuke arcát, majd puha ajkait az övére nyomta.
Uchiha Sasukénak minden kétsége elszállt afelől, hogy életben van-e. A testét igenis élőnek érezte, mit a nő intim cselekedete váltott ki. Nem volt helyes, de nem tudott ellenállni a mellkasába költöző mámornak. Engedett a csábításnak.
A rózsaszín köd minden kételyét felülírta és viszonozta élete első rendes csókját, - az előző kettőt mit a véletlen hozott össze Narutoval, azt nem tartotta számon - így először bizonytalanul nyitotta szét ajkait, majd az ösztönök egyre inkább átvették felette az irányítást. A kezdeti bizonytalanság elpárolgott benne, mit Sakura csak a férfi megilletődöttségének tudott be. Egyre hevesebb csókcsatát vívtak, Sasuke tudta, hogy nem helyes amit cselekszenek, de egyszerűen nem tudott leállni.
