Egy frissítő nyári zápor után újra éledezni kezdtek a tengerparti város utcái. A zuhogó eső miatt bezárt boltok újra felhúzták a redőnyeiket, hogy ékesebbnél-ékesebb portékáikkal kényeztessék a turisták szemeit. Az árusok pedig bíztak abban, hogy az andalgó és nézelődő emberek majd zsebükbe nyúlva kinyitják a pénztárcáikat és vevőkké válnak. A halászok levették ponyváikat a letakart asztalokról, míg az asszonyok a gyorsan összekapkodott halakat rendezték katonás sorrendbe a megfelelő árucímkével ellátva.
Umikana utcái megteltek élettel.
A turisták előbújtak szállásaikról és néhányan egymást túlkiabálva alkudozni kezdtek a drága portékákra, míg mások épp a tengerpartra siettek fürödni. Néhány halász viszont vitorlát bontott, hogy a következő napi betevőért dolgozzon.
Egy vörös shinobi öltözéket viselő hölgy viszont kitűnt a turisták közül, nemcsak a rózsaszín hajkoronája miatt , hanem az ismerős fejpántot megpillantva mindenki felfigyelt rá és tiszteletteljes tekintettel kísérték az útját. Jól ismerték a fiatal nőt, híre még a legkisebb falvakba is eljutott. Ő Haruno Sakura volt, ki társaival együtt megmentették az egész világot Uchiha Madara ideáitól és Ootsutsuki Kaguya félelmetes hatalmától egyaránt. Nemcsak a háborúban szerzett érdemeiről volt nevezetes Sakura, hanem gyógyítóerejéről is. Már rég túlszárnyalta mesterét és sokan azt rebesgetik, hogy sokkal nagyobb dolgokra hivatott még életében. Ifjú kora ellenére már most rengeteg érdemet szerzett a kórházak modernizációjával, a háborús árváknak létrehozott intézmény megalapításával és ritka betegségek gyógyírjének feltalálásával.
Az élő legenda pedig itt sétál Umikana ütött-kopott utcáin és sokan feltették magukban a kérdést, hogy küldetés vagy pihenés céljából érkezett a szemrevaló teremtés a városukba.
Egy pár fiatalember fejében még az is megfordult, hogy biztos férjet keres magának, hisz úgy hírlik Sakuráról, hogy még hajadon.
Egy páran vették a bátorságot és megszólították őt. A nő kedvesen fogadta a bókokat, majd illemtudóan elköszönt a férfiaktól.
Ahogy belépett a kicsiny városba, úgy lépett ki a túlsó végén onnan. Mintha keresett volna valakit, de az illetőt nem találta meg a forgalmas utcán, sem a főtéren. Zsebéből egy gyűrött cetlit halászott elő, melyen csak egy koordináta és egy időpont szerepelt. Az üzenetet markáns karakterekkel írták, Sakura pedig száz közül is felismerte volna a jellegzetes kézírást.
Uchiha Sasuke találkozni akar vele, ezen a helyen pontosan négy órával később. Túlságosan is izgatott volt, ezért ért ide már órákkal a találkozó előtt, illetve a félúton kitörő vihar kapkodásra késztette őt. Nem akart elázni, ezért villámléptekkel szelte a megmaradt mérföldeket és pont egy fogadó ajtaján esett be, mielőtt elkapta volna őt a nyári zuhatag. Amilyen gyorsan kitört a vihar, oly hamar csendesült záporrá, de arra még volt ideje Sakurának, hogy késői ebédjét elfogyassza kettő órakor.
Jelenleg épp a harmadik harangszót ütötték el, így a nő úgy döntött, hogy lemegy a partra sétálni egyet. A homokos tengerpart jelen állapotában hasonlított inkább iszaptengerre, mintsem a turisták által oly keresett helyre. Sakurát viszont nem zavarta, levette a szandálját és a vizes homokban sétált tovább. Talpa besüppedt a laza talajba, lábnyomát pedig a tenger hullámai megtöltötték vízzel. A levegő itt sokkal hűvösebb volt, mint a városban, viszont ez a nőt nem zavarta. Élvezte a friss szellőt és próbálta a testében dúló érzelmek viharát lecsendesíteni.
Uchiha Sasuke pontosan olyan volt, mint az időjárás.
Egyszerűen kiszámíthatatlan.
Nem tudta a fiatal nő, hogy mégis mit akar tőle és miért akar ilyen hirtelen találkozni vele. Sakura már száz és egy indokot kitalált és többségük elég kilátástalan helyzettel végződtek. Még nem is találkozott a férfivel, de már biztosra vette, hogy nem örömkönnyek között fog innen majd távozni. A találkozás legészszerűbb verziója szerint Sasuke közli vele, hogy ne várjon rá feleslegesen, hisz ő már családot alapított Konohától jó messze...
Ahogy ebbe jobban belegondolt, úgy érezte egyre valóságosabbá válni a helyzetet.
Amikor először olvasta el az üzenetet, akkor boldogság öntötte el a vénáit és madarat lehetett volna fogatni vele, hisz úgy gondolta, hogy ezúttal majd Sasuke betartja az ígéretét. Sakura a közös küldetésük alatt szeretett volna a szeretett férfihez közelebb kerülni, megismerni a gondolatait, elfogadni a démonait és biztosítani őt az élete végéig tartó támogatásáról.
A vágya, hogy a férfi mellett lehessen egyre távolabbivá válik minden egyes kínzó másodperccel. A gyerekkora óta dédelgetett álmai úgy fognak darabokra törni, mint a szíve azon a végzetes éjszakán. Egész testében reszketett, gyomra összeszűkölt az idegességtől. Smaragdjai a távolba meredtek és egy pad sziluettje rajzolódott ki néhány száz méterrel feljebb. Remegő lábai odavitték őt, majd kényelmesen helyet foglalt a padon.
Nagy levegőt vett, tüdejét betöltötte a tenger sós illata, majd kifújta azt. Kezét mellkasára helyezte, tenyere alatt érezte szíve vad és dübörgő ritmusát. Muszáj lesz nyugalmat erőltetnie magára, ezért tovább folytatta a légzési gyakorlatot, egészen addig míg szíve normális tempót nem diktált. Ahogy megnyugodott, már nem számított neki, hogy a jövő milyen bizonytalanságot tartogat számára. Most csak a pillanatnak élt.
Ragyogó szemeit a tenger hullámain pihentette, fülét a sirályok éles rikkantásokkal töltötték meg. Az egész hely varázslatos és relaxáló volt, Sakurának kiváló alkalma nyílt a nosztalgiára.
Elmélyedt a hetes csapattal való közös emlékeiben, így az órák óhatatlanul elrepültek.
