You are my fairy tale

5.

Cait

Idegesen szaladtam át az úton és riadtan kaptam félre a fejem amikor egy sofőr dühösen rám dudált. Talán körül kellett volna néznem mielőtt lelépek a járdáról. Csak reméltem, hogy a nagy rohanásban senkinek nem okozok balesetet, beleértve magamat is.  Egy pillanatra megálltam és visszanéztem az autóra, hogy bocsánatot kérjek, de addigra már elhajtott. Én pedig futottam tovább mert késésben voltam. Nem is kicsit. A sarkon befordulva megpillantottam a fákkal és bokrokkal szegélyezett park bejáratát. Az órámra pillantva dühösen fújtam ki a levegőt majd a fejemet forgatva indultam el az egyik ösvényen. Nem voltak sokan körülöttem, így hamar végig tudtam nézni az embereken. Egy család kutyát sétáltatott, egy kislány a testvérével sétált, két srác a ,,fűre lépni tilos,, tábla mellett focizott, én pedig kezdtem egyre idegesebb lenni. Nem jött volna el?

- Keresel valakit?-szólalt meg valaki halkan a hátam mögött. Ijedten pördültem meg a tengelyem körül és szembetaláltam magam a sapkát és napszemüveget viselő fiúval aki láthatólag jól szórakozott rajtam. A karján a kabátom lógott, minden fenyegetése ellenére épen és sérülés nélkül.

-Köszönöm, hogy visszahoztad-nyúltam a ruhadarab után, figyelmen kívül hagyva a kérdését, de mielőtt ujjaim elérték volna az anyagot nevetve hátrébb lépett és a feje felé emelte azt.

-Azt gondoltad csak úgy simán megkapod?-vonta fel a szemöldökét huncut mosollyal az arcán. Jó egy fejjel magasabb volt nálam, így kizártnak tartottam, hogy elérjem a feje fölött tartott kezét. Hacsak nem ugrok fel odáig. Párszor végig futtattam a tekintetem rajta, majd egy aprót bólintva felkészültem az ugrásra.

Valószínűleg láthatta mire készülök mert röhögve hátat fordított nekem és futni kezdett le a domboldalon, miközben nevetve kiabált nekem hátra a válla felett.

-Nem fog sikerülni!

Engem is meglepett milyen gyorsan ugrottam utána. Nem figyeltem merre rohanunk, csak az előttem haladó srác hátára fókuszáltam, majd elrugaszkodtam és hopp. Egy másodperccel később a nyakába kapaszkodva csüngtem rajta, ő pedig nevetve próbált lerázni.

-Nem gondoltam, hogy ilyen gyors vagy-dőlt jobbra, majd balra remélve, hogy majd kibillenek az egyensúlyomból és elengedem. Az ötlet nem teljesen úgy sikerült ahogy tervezte. Én továbbra is a hátán lógtam, ő azonban megbotlott valamiben és hátraesett. Egy másodperc alatt a földön találtam magam és közvetlen közelről bámultam bele Andrew szemeibe. A napszemüvege valamikor lerepülhetett róla, tekintetét pedig nevetve vezette végig az arcomon. Láttam ahogy íriszei ide-oda cikáznak, majd megállapodtak az enyémeknél. A mosoly lassan eltűnt az arcáról és felvont szemöldökkel mért végig.
Éreztem, hogy a mellkasom összeszorul és nehezebben kezdtem venni a levegőt. Elvesztettem az irányítást magam felett és ez nagyon megijesztett. Nem lett volna szabad ezt éreznem, és nem lett volna szabad ennyire nem kontrollálni magamat. Élesen beszívtam a levegőt, majd óvatosan közelebb hajoltam Andrewhez. Láttam ahogy elkerekedett a szeme és meglepetten döntötte oldalra fejét, de mindezzel nem törődve felvezettem az egyik kezem az arcára, a másikat pedig a hátára simítottam. Döbbenten és kissé talán feszülten fürkészte az arcomat, de nem húzódott el. Ennek nem kellet volna jól esnie, mégis a szívem boldogan dobbant miatta. Ártatlanul rámosolyogtam, majd egy hirtelen mozdulattal kikaptam a háta mögött tartott kezéből a kabátomat, a másik kezemmel pedig az arcába húztam a sapkáját és amíg két kézzel a fejéhez kapott egy gyors mozdulattal kihengeredtem alóla. Röhögve álltam fel és nyújtottam a kezem a földön ülő fiú felé.