You are my fairy tale

1.

Cait

,,Azt mondják aki szerelmes annak mindene megvan. Boldogság, társ, élet. Azonban vannak történetek amelyekben a szerelem nem elég. Hogy lehet valakinek akinek semmije sincs mindene? Hogy éljen valaki boldogan ha nem irányíthatja a saját életét? Mi történik akkor ha egyetlen dolog van a világon amit nem kaphat meg, de neki csak az kell? Nem minden szerelem végződik jól. Hibába szeretik egymást mindennél jobban, van, hogy nem rajtuk múlik. Egyszerűen ők egymás lehetséges lehetetlenjei. Örökké távol de sosem külön. Csodálatos lélek két testben de mégse lehet belőle egy. Két tökéletes személy akik arra ítéltettek, hogy újra és újra megszeressék az elérhetetlent. Egymást...,,

Sóhajtva csuktam le a laptopomat és nagyon nyújtózkodva az ablakhoz léptem. A lábam teljesen elgémberedett az órák óta fetrengéstől. Mint már oly sokszor írás közben nem vettem észre az idő múlását. A kora hajnali órákban a városon még csend ült. A nyári szünet első napja. A legtöbben ilyenkor még alszanak, csak néhány korán kelő rója az utcákat. Egy férfi hatalmas plakátot próbált a szemben lévő társasház falára ragasztani amin Andrew Tovey képe szerepelt. Tudtam, hogy ki ő, persze, hogy tudtam. Mindenki tudta. Tudtam, csak éppen nem érdekelt. Ásítva néztem, ahogy a munkás a feltámadó széllel küzdve próbálja megtartani a papírt. Ahogy a Nap lassan a horizont felé emelkedik úgy telik meg az utca is élettel. Emberek sietnek munkába síró kisgyerekeket vonszolta maguk után, párok sétálgatnak a gyönyörű napfelkeltét nézve, velem egykorú fiatalok sétáltatnak kutyát vidáman nevetgélve.
A szobám ajtaja hangos csattanással kivágódott. Az éles hangtól ijedten rezzentem össze.
-Hannah nem tudnál kopogni mielőtt rám töröd az ajtót?-néztem hátra a vállam felett a barátnőmre.
-Jajj, ugyan már Cait. Tudtam, hogy úgyis ébren vagy! És nem bírtam már tovább várni! Olyan izgatott vagyok!-ugrott rá nagy lendülettel az ágyamra. Nevetve fordultam meg és néztem a puha párnák közt heverésző lányra. Hosszú szőke haja laza fonatban terült el mellette miközben a lábát lóbálta amin...
Mérgesen léptem oda hozzá, hogy lerántsam róla a cipőt, de számított az érkezésemre és arrébb gördült én pedig arccal a matracra borultam. A fejem mellől hallottam kacagó hangját, mire hirtelen felkaptam egy párnát és felé dobtam. Ezúttal sikerült meglepnem. A cicás darab halk puffanással landolt az orrán. Nevetve fogta meg a hozzá legközelebb eső darabot és ő is hozzám vágta. Újabb töltényt keresve néztem körül de Hannah mosolyogva leállított.
-Egyezzünk ki döntetlenben! Aztán kapd össze gyorsan magad, mert nyitásra a boltokba kell érnünk mielőtt elkapkodják a legjobb darabokat. A lehető legjobban kell kinéznem ma este. Andrew meglát majd a színpadról és azonnal tudni fogja, hogy minket egymásnak teremtettek!-nézett rám csillogó szemmel.
Igen az az Andrew. A legjobb barátnőm halálosan szerelmes volt Andrew Toveybe. Ha három szóval kéne jellemeznem a srácot azt mondanám tehetséges, önálló és magabiztos. De ezzel a véleménnyel valószínűleg egyedül voltam. A lányok éltek-haltak érte. Millió ,,jajj de cuki" ,,Úristen de helyes" ,,hogy lehet ilyen dögös" típusú hozzászólással volt tele az internet. Én nem tartottam különlegesnek. Nem volt ellenszenves számomra azonban nem gondoltam azt sem róla, hogy ő maga a földön járó isten. Ugyanolyan ember mint mi, csak neki sikerült ami sokaknak nem. Teljesíteni az álmát. Hannah viszont teljesen más eset. Meg van győződve róla, hogy Andrew már ismeretlenül is szerelmes belé. Éppen ezért amikor lehetősége adódott megszerezte a két utolsó jegyet a ma esti koncertjére.
-Persze, hogy tudni fogja de nem hiszem hogy ez a ruhádon múlik!-kacsintottam rá, majd a szekrényem elé léptem. A bútor óriásként magasodott felém. Derékig be kellett hajolnom ahhoz, hogy elérjem a keresett darabot. Egy egyszerű lila trikót vettem fel, fekete szoknyával és egy kockás inggel. Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, barátnőmmel a nyomokban és a hűtőhöz léptem azzal a szándékkal, hogy keressek valami reggelinek valót. Hannah azonban nem várta meg, a kezemet megragadva húzott maga után, ki a házból, le az utcára.
-Majd a plázában veszek neked valamit-nyitotta ki előttem az autója ajtaját amin morgolódva be is másztam.