Miraculous-A rideg valoság

3. rész

A sötétséget és a csíri csendet végül egyszerre halvány és vakitó fény váltotta fel és mellé társult egy mézédes hang ami egyenlőre felismerhetettlen volt.
-Marinette.-suttogta.
-Marinette kérlek szépen ébredj fel fel!-Mondta egyre hiszterikusabban.
-Valaki hivjon már egy kibaszott mentőt!!-mostmár kiabált. Na nem! Az hianyzik még nekem! Katicának nincs ideje korházban feküdni. Meg erőltettem magam és fájdalmasan probáltam kinyitni a szemem.
A fájdalmasan vakito napfény a fejembe hasitot és egyből megfájdultt a fejem. Pisloktam egy párat és egyre jobban tisztult ki a fejem és a szemem. Mire feleszméltem volna és rá jöttem volna hogy hol vagyok és mi van, éreztem hogy egy erős kar a földön ülve őlel átt. Megcsapott a csábitó illatta, az erős karban úgy éreztem hogy nem eshet bajom. Pár másodperc volt az egész mig végül a mézédes hangjával törte meg a csendet.
-Ó Marinette hála az égnek! Ugy megijesztettél.- ez a mézédes hang viszont felismerhető volt. Ez az Ő hangja volt.
-Marinette veled meg mi történt?-ez pedig már az osztalyfönököm hangja volt. Nem volt mit tenni ki kellet nyitnom a szemem és elválni Adrientől, pedig tényleg arra vágytam hogy ez a pillanat soha ne érjen véget, hirtelen ugy éreztem hogy minden problémám eltűnt, arra mégsem áltam készen hogy Adriennel szembe nézzek. Vegül elhuzodtunk egymástol, Adrien agódoan mosolygot, a cseresznye rozsaszin száján bármennyit elidüztem volna, de fel kellet nézzek a földön ülve Ms. Bustiera.
-Semmi problema tanárnő, csak kicsit megszédültem.-dadogtam, mikőzben Adrien a kezét nyújtotta es felhuzott.
-Marinette nem tetszel te nekem! Egész nap aludtál az orákon és elvoltál kábulva.-mondta tipikus felnőttes agodalomal, a hirtelen minden egyszerre dologtól fel sem fogtam hogy Adrien még mindig szorosan fogja a kezemet. Basszus es ugy izzadtam és remegetem bisztos totál ciki volt.
-Tényleg nincs semmi baj, haza megyek és kialszom magam.-védtem be magam, nem kel engem itt senki a tenyerén hordozzon, csak mert a fáradtságtól egy kicsit megszédültem.
-Rendben, de ha hétfőre nem leszel jobban, beszélni fogok a szüleiddel! Adrien kérlek kisérd haza.-mutatott fenyegetően Adrienre, aki most hirtelen elkapta a kezét, a keze nélkül a kezem és a lelkem is hirtelen egy kisebb üresseget érzett.
-Persze tanárnő, ez csak természetes!-bologatott szaporán Adrien.
-Rendben! Na most tünnés innen, hétfőre mindenki tegye rendbe a lelki világát!-mondta a Ms. Bustie és már el is indult vissza az iskolába. Adriennel a lakás ajtajáig egy hang nélkül mentünk.  Már épp mentem volna befelé amikor Adrien vissza rántot.
-Marinette lehet hogy a tanárnőt átt tudtad verni de én nem vagyok hülye! Mond el mi bánt egész nap fura voltál, nem beszéltél es azt is láttam hogy semmit nem ettél egész nap. Ugye tudod hogy nekem bármit elmondhatsz, hisz barátok vagyunk!-nézet mélyen a szemembe.
-Adrien figyelj!.-na most viszont bisztos el fog borulni a fejem, de hirtelen a fáradtásgtol és a stressztől még ez sem érdekelt.
-Nekem ez sok! Igy is fáradt vagyok, éhes vagyok, tanácstalan vagyok, elegem van, titkoloznom kel, hatalmas rajtam a felellőség és a megfelelési kényszer hogy allatomoskodnom kel mások előtt és nem lehetel az aki vagyok! Kérlek most menj el! Köszönöm hogy segitettél és esküszöm hogy majd elmagyarázok mindent, illetve nem mert nem mondhatok semmit, de basszus is túl sok mindent mondtam! Az isten szerelmére! Jó tök mindegy csak kérlek szépen most menj el! Hétfőn találkozzunk! Esküszöm mindent meghálállok es fontos vagy nekem és legyen szép hétvégéd!-hisztériásztam majd ugyszint hisztérikusan becsaptam előtte az ajtot mielőtt még bármit reagálhatot volna.

-----------------11 órával később----------------

Szép jo reggelt! Vagyisnem! Egész pontosan éjjfél múlt pár perce ami azt jelenti hogy kb. 11 orát aludhattam. Húhh hát minden esetre elégé jól esett. Mondjuk volt egy egeszen furcsa pontja az alvasomnak ami az volt hogy....
-Hello Marinette! Örülök hogy végre felkeltél.- repült elém Tikki a mézédes hangjával együtt ami olyan volt mint egy kismacinak.
-Hello Tikki! Arghhh elképesztően jót aludtam.-ásitottam egy nagyot és felkapcsoltam az ágy meletti kis éjjeli lámpát.
-Ez fantasztikus, és remekül nézel ki, u és kébzeld hogy szét néztem egy kicsit a városban 1-2 órája és tudomásom szerint nincs új ellenség a látthatáron.
-Ez fantasztikus Tikki. Úgy tűnik néha a gonosz is pihen.-mondtam mosolyogva mire Tikki csak bicentett.
-Figyelj csak Tikki volt egy elégé érdekes momentum az alvásomban. És ki szeretnélek róla kérdezni hátha te tudsz valamit.
-Persze Marinette tudod hogy rám bármikor számithatsz.
-Igen tudom....szóvalll csak az volt hogy az álmomban le lepleződtünk egymásnak egy gonosz miatt Feketemacskával és hát az a helyzet....hogy.....fekete macska Adrien volt!!-kiáltottam fel. Ezek után Tikki látthatoan zavarba jőtt. De persze én marha ebből semmit nem érzékeltem, és ezt a pillanatnyi zavart is hamar eltüntette a fejéről és mondani készült valamit de én félbe szakitottam.
-És ez még nem minden! Utána történt az hogy felébredtem. Vagyis azt hittem de szerintem ez még az álmom része volt ugyanis, az volt benne hogy felébredtem és elkezdett bizseregni a mellkasom és rögtön utána a tőled kapott nyaklánc is elkezdett villágitani. De nyugi ez is bisztosss csak az őrült álmom része.-fejeztem be és nyugdtattam magamat...vagyis inkább próbáltam elvégre Adrien bisztos hogy nem feketemacska...Márminttt okkee Alya párszor emlitette hogy Adrien hasonlit feketemacskára külsőleg. DE én szerencsére jobban ismerem mind a kettőt és tudom hogy a kettő bisztosan nem lehet ugyanazz...

-------------Folytatása következik-------------