Miraculous-A rideg valoság

5. rész

-Hát tudod mivel Adriennek nemsokára versenye lesz ezért a hétvégén is van edzése, úgyhogy most összekapom magam, felőltözök, reggelizek, elmegyek megnézni az edzését és ha minden jól megy útána félre hivom, amig még abban a fehér vivó felzerelésben van ami OLYANN NAGYON jól ál neki, éss bocsánatott  kérekk.-elmélkedtem a szobám közepén ugrálva.
-ezek igazán aranyos remények Marinette.-nézet rám Tikki úgy mint egy bolondra.
-Úgy bizony! Most pedig megyek és választok mára valamit amit felveszek, szerintem ma elégé jó idő lesz ugyhogy felveszem azt a cuki ruhát amit még pár hónapja vartam.

-----------------2 órával később------------------

Teli hassal boldogan állok a suli meletti zebránál, mikőzben várom hogy zőldre váltson, végül jobbnak gondoltam hogy vigyek Adriennek egy kis croissant is mert tudom hogy szeretti. A nagy gondolkodásba már átt is váltott a zebra ugyhogy tovább indultam. Már majdnem beértem amikor Kagami jött velem szembe és kicsit szomorúnak tünt igy oda mentem hozzá.
-Szia Kagami! Neked most nem vivás órád kéne legyen?-érdeklődtem.
-De igen, csak nem volt kedvem tovább itt maradni, de te gondolom Adrienhez jöttél ugyhogy nyugodtan menj be hozzá.-mondta majd kikerült és tovább ment. Megvontam a válam és inkább tóvább mentem. Úgy igazán sosem voltunk jó barátok Kagamival, csak Adrien miatt voltam kedves és szerintem az ő helyzete is ugyanezz. Amikor beértem  egyből kiszurtam a vivó csapatot akik Mr. Darsencurral gyakoroltak. Nem akartam őket zavarni, ilyen felszerelésben ugysem tudom megálapitai hogy melyikük Adrien, ugyhogy inkább leültem a legközelebbi lépcsőre és vártam.
Az edzésnek kb. Fél óra alatt vége is lett és a játékosok le vették a sisakor ugyhogy ki is szurtam Adrient és egyből oda kiáltottam neki.
Adrien!-kiáltottam mikőzben oda futottam hozzá.
-Szevasz Marinette! Jobban vagy? Hogyhogy itt vagy?-halmozott el a kérdéseivel kedvesen.
-Hát tudod....én csak bocsánatot szerettnék kérni! Te olyan kedvesen és szivdőglesztően..va..vagyis...kedvesen..igen..csakis kedvesen segitettél nekem tegnap amikor összeestem és még haza is kisértél én meg bunko voltam és elzavartalak! És nagyon sajnálom csak tudod nagyon furi minden és fáradt vagyok és minden, de kérlek ne haragudj!-dadogtam őssze vissza. Adrien végig figyelmesen hallgatot végül kedves mosolyra húzta a száját.
-Ugyan Marinette! Nincs semmi baj, te egy nagyon kedves lány vagy de mindenkinek vannak rosszabb napjai! Neked is lehetnek! De még is igy te vagy a legkedvesebb lány akit ismerek és mindig probálsz megfelelni és mindenkinek segiteni! Én csak nagyon aggódtam érted!-fejezte be a mondatát mikőzben a tarkoját vakargatta. Húhha hát ha eddig nem, akkor mostmár bisztos olyan vagyok mint egy paradicsom! Te jó ég Adrien olyan aranyos és kedves és..és..és ÚRISTEN azt mondta nem ismer nálam kedvesebbet....TEJÓÉG.
-Akkor szent a béke?-kérdeztem rá kipirulva.
-Persze Marinette! Te vagy az egyik legjobb baráttom! Sosem tudnék rád haragúdni.-mondta mikőzben szorosan megölelt. Na asszem itt eltőrt valami. ~egyik legjobb BARÁT~. Többször hangoztatta már hogy barátok vagyunk, de ez most máshogy hangzott! Ez most jobban fájt. Sokkal jobban.
-Annyira aggodtam érted Marinette.-törte meg a csendet miközben még mindig ölelt. Na most eltőrt a mécses. Nem birtam tovább, olyan erőssen szorittottam magam Adrienhez amennyire csak tudtam és ezútán tőrt ki az igazán mélyről jövö zokogás. Nem birtam tovább ezt ki kelett adnóm. És már az is segitett a helyzeten hogy ő itt volt és nem egyedül feküdtem a szobámba.
-Marinette? Marinette gyere ülj le!-tolt el magátol Adrien és megfogva a karom huzni kezdett az egyik padhoz az udvaron.
-Shh Marinette! Sirj csak! Add ki magadból.-leültettet egy padhoz majd leült melém és áttkarolt és a karomat simogatta.
Nem tudom mennyit ülhettünk itt. Ketten csendben, úgy hogy csak az én sziogásom hallatszot. De jól esett, nagyon jól, éreztem a törödést, a közelsége megnyugtattot. Egy idő után már nem is sirtam, de mi mégis ugy ültünk, végül eltoltam magamat hogy a szemébe tudjak nézni, és megtörjem a csendet.
-Köszönöm Adrien! Idáig nem is tudtam hogy tényleg erre volt szüksegem. Nagyon hálás vagyok neked.
-Ugyan Marinette! Semmiség! De kérlek szépen mond el mi nyomja a lelkedet! Segiteni szerettnék, elképeztően rossz érzés mindig ilyen szétcsuszva láttni téged.
-Nos igen, az a helyzet hogy nem tudsz segiteni, és nem is szerettném senkinek elmondani hogy miért vagyok ilyen! De értékelem a segitségedet, és lehet hogy egyszee majd ha készen állok elmondok mindent, de egyenlőre ezt szerettném meghagyni magamnak ha nem baj.
-Dohogyis. Mindenkinek vannak titkai! Én már csak tudom. De ha majd ugy érzed tudod segiteni akkor csak szólj és én itt leszek.
-Rendben persze megigérem! Viszont mostmár mennem kel.-intettem és készültem felálni.
-Ooo persze! Majdnem elfelejtettrm! Tessék.-mondtam majd a kezébe nyomtam a zacskot.
-hoztam neked egy kis Croissant mert tudom hogy szerettet.-dadogtam majd sarkon fordultam és elindultam. Még halottam ahogyan kedvesen megköszöni, mire csak intettem egyet és mentem is tovább, ki az iskola épületéből.

-------------folytatása következik-------------