Miraculous-A rideg valoság

2. rész

Miafranc? Okee....az elffeltorny körül minden sár, az elffel torony is sáros, és előtte egy sáros ember egy lapát szerű jogarral a kezébe. Halálfejnek most komolyan az éjjszaka közepén kellett akumatozálnia egy kicseszett kertészt??
-Mivel állunk szembe bogárkám?-ugrott mellém fekete macska.
-Valoszinüleg a kertésznek nem megy túl jól az üzlett.-ellmélkedtem.
-Nem baj bogárkám ha ennek vége veszek neked tőle egy szép nagy csokor rozsát!-kacsintott rám feketemacska. Az isten szerelmére miért van mindig ilyen jó kedve? Kérdezzem magamtól.
-Inkább kezdjük az újabb csatát nincs kedvem veled tőlteni az éjszakámat!- förmedek rá majd elindulok az ellenseg ujabb bábuja felé. Komolyan gyülölöm ezt az embert.

-----------------2 órával később-----------------

Az erkélyemen vissza változva őssze rogyva fekszek a földön. A hidegen kivül érzem és láttom a tipikus hajnal illatát. Ahha hát most sajnálatos modon rohadtul nem érdekel. Tikki csak néz. Tőle mondjuk aztán tényleg nem várok el semmit. Tudom hogy szerett de ebben a helyzetben tényleg nem tud semmit csinálni. Kéttségbe estem és ugy érzem fel kel adnom.
Akkor most felvázolom mi történt. Macskával nagyban harcoltunk amikor hirtelen indák törtek elő a főldböl es le ránottak mindket a földre és oda taszitottak. Mozdulni sem birtunk, két rövidebb inda elindult a fülbevalom felé és szintén kettő macska gyürüje felé mikőzbem előttünk vigyorgot a kertész aki mint kiderült azért lett akumatizálva mert a polgármester be akarja záratni az üzletett mert hogy nem jár oda senki.
Végül mar éreztem hogy a ruhám megy őssze felé és megjellenik a halvány rozsasszin pizsamám egy pillanat alatt lepergett előttem az életem. Hogy a családom veszélybe kerülhet, hogy halálfej ismer és tudja hogy ki vagyok és igy közelebb kerül a gyözelemhez, hogy elveszi a dobozt, legyőzz minket egyesit és valorá váltja azt az áttkozott kivánságát....A gondolattmenetemből az ugrasztottt ki hogy macska hirtelen felkiálott.
-macskajajj!.-kiáltotta és bele ütött a födlbe.
Lezuhantunk a csatornába és amint kapcsoltunk hogy elengedtek az indák zuhanás közbe egyből rohani kezdtünk. Egy elágazásnál végül széttváltunk és vissza változtunk. Kellet egy kis szünet.
Végül ami megmentet az a szerencse talizmám volt. De mégis valami nem volt ugyanazz. Még mindig ezzen a "mi lett volna ha?" dolgon törtem a fejemet. Akkor is amikor elindúltam haza az éjszakában a háztetőkön ugrálva. És még mindig ugyanezz a gondolat van a fejemben, végül fel emelem a fejem és kinyitom a szemem és veszek egy nagy levegőt. A sovány hajnali csöndben  még az éjj illata érzik, az éjjé mely oly titokzatos mint a félelemmel átt itattot, bodult és tanácstalan szivem. Ideje lenne felálni, minden mozdulatt megerőltet, minden fáj, semmi nem megy már, elfáradtam, elegem van, ez a kettő együtt már nem megy. Bele fáradtam, én vagyok katica és jelenleg a városom a legfontosabb, a felelőség rajtam van, hogy az minden vágyam hogy a városlakoknak ne keljen félve elhagyniuk az otthonukat, hogy ne botlodjon senki lépten nyomon egy gonoszba, hogy az embereknek lehessen rossz kedvük bömböljenek, hisztizennek, idegeskedjenek anélkül hogy egy áttkozot pillangotol kellene félniük és anélkül hogy egy démon beléjük szál, az elmult másfél évben elégé magamra vettem a város sorsát és mostanában tényleg ez volt a legfontosabb, és legszivesebben mindent feláldoznék a városért és legföképpen azért hogy halálfejt legyőzem.....de ez mégis igy túl sok....a barátaim, a családom, Adrien, Luka, az iskola, a katica élet, az őrzöség, minden egyszerre nekem túl sok....de nincs mit tenni el kel kezdeni a napot. Útálom. Fáradtan ötlöztem fel, monoton volt lemenni anyájékhoz, és ezen kivül semmi nem is ment le a torkomon. Nem is beszélve arról hogy el kellet induljak az iskolába.

-----------------7 órával később-----------------

Monoton léppésekkel sétálok le az a lépcsőn, egész nap árnyéka voltam önmagamnak, ma aztán tényleg semmi nem érdekelt, nem ettem, nem figyeltem orán csak bambultam, illetve 1-2 órán el is aludtam, viszont plusz pont nekem mivel csak 1 szünetben sirtam a wc-ben és az is inkább kis pityergés volt. Viszont ezen kivül tényleg nem érdekelt semmi, Chloe hisztie nem izgatot, Lyla nyomulása Adrienre sem, a csajok beszélgetése szünetben sem, Alya hegyibeszéde a katiblogról, sőt még Adrienre sem figyeltem, oda jött kérdezett valamit és én válaszoltam, a párbeszed egyik részére sem emlékszem, a tanárok hegyi beszédéről nem is beszélve, mindjárt lenn vagyok a lépcsőn, istenem haza akarok menni és aludni, de persze ez nem megy ilyen könnyen nyilván, jo mondjuk péntek van szoval gondolhattam volna, csakhogy jelen pillanatban gondolkozni sem tudok szoval, tök mindegy a lényeg hogy Alya boldog és hangos hangja riasztja meg a fülem.
-Marinette!!!!-kiáltja Alya mikőzben útánam futt én meg csak megfordulok a lépcső közepén.
-Egész nap el voltál kábulva, gondoltam elmehetnénk a lányokkal csajos napra hogy kicsit felvidulj.-vigyorog Alya.
-Huhh ez igazán kedves de sajnos nem megy, hulla fáradt vagyok és semmi másra nem vágyok csak hogy haza mehesek, hidd el elég nagy boldogság nekem már az hogy elmaradt az utolsó 2 óra!-mondom kábán.
-Jajj Marinette ez nem lehet igaz mit csinálsz te éjszakánként hogy ennyire el vagy ájulva?.-kérdezi hisztérikusan.
Most erre mit mondhattam volna? Utálok nekik Adrien vagy Luka miatt hisztizni, ráadásul a Katicás dolgaimrol sem beszéhettek nekik
-hátt az ugy volt hogy....apa...igen!.....apával egy új recepten dolgoztunk éss ésss nem volt jó! Igenn viszont ettem belőle és rosszúl lettem és egész éjszaka hányingerem volt és nem tudtam elaludni.-dadogtam össze vissza, istennem miért nem tudnak az emberek bármi mással foglalkozni csak ne az én dolgaimmal könyörgöm!!
-Hátt okké...akkor most menj haza, pihend ki magad és holnap ugyis hétvége és elmegyunk valahova a csajokkal!.-mondta fenyegetően majd elindult haza felé
-Persze igérem holnap elmegyünk valahova.-kiáltottam utána majd elindultam én is haza felé.
Probáltam sietősen venni a lépcső fokokat majd gyors tempoval sietni a zebra felé. Csak sajnos a szervezetem ami a tegnapi fagyi ota nem jutott kajához és konkrétan több mint 24 órája nem aludt azt mondta hogy nem! Hirtelen megtorpantam, elkezdtem szédülni, majd csillagokat láttni, egyre jobban zugott a fülem, mindent tompán hallottam, a zugás meg csak erősödött, éreztem hogy nem birom tovább, a lábam össze csuklott a szemem pedig lecsukodott, hirtelen egy pillanatra minden megszünt, csak a sötétségett láttam.

-------------folytatása következik-------------