Orgyilkos leszek >> Illumi x Reader << ✔️

16: Amnézia

"... Este igazából nem történt semmi, úgyhogy ezt nem is részletezném..."

~reggel~

Az éjszaka szörnyen aludtam. Olyan volt az az ágy, mintha egy egy deszkán feküdtem volna. Persze Illumi-n meg se látszott a kialvatlanság.

Már úton voltunk a vonat felé, amikor Illumi közölte velünk, hogy megint érzi valaki jelenlétét. Nagyon halványan, de én is éreztem. Nem törődtünk vele, mivel azt hittük, megint Chrollo szórakozik a maga beteges módján.

A vonaton ülve is végig éreztük azt a különös aurát. Megállapítottuk geniusok módjára, hogy ez nem csak egy ember auráj, hanem kettőé.

Már leszálltunk a vonatról és haza felé tartottunk. Ekkor már nagyon közelről éreztük az embereket. Már a vonaton is tudtuk, hogy ez nem Chrollo lesz. Egy kicsit megszeppentem, amikor beértünk abba az erőbe, amin eddig már egy párszor ámentünk.

Már majdnem kiértünk a rengetegből, amikor hirtelen Illumi felém kapott. Értetlenül néztem a levetőben tartott kezét. Egy kis tű vagy dárc féleség lehetett az ujjai közt. Gondolom azt nekem célozták.

Megfordultunk és láttuk, hogy két ember állt mögöttünk. Egy szőke srác és egy szintén - megjegyzem, hentai-os lánykákat megszégenítő mell méretű - szőke nő. A kis srác kínosan elnevette magát.

- Jók a reflexeid. Azt hittük, hogy most megfogtunk titeket.

- Úgy elég nehéz meglepetést okozni, hogyha egész úton érezzük az aurátokat. Még egy rendes Zetsu-t sem tudtok megcsinálni, könyörgöm? - szóltam gúnyosan - Amúgy meg... ti kik vagyok?

- A nevünk nem számít. A pókoktól jöttünk és megbízást kaptunk. - válaszolt kérdésemre a hentai csaj

Illumi feléjük dobott néhány tűt, de éppen hogy sikerült kitérniük előük.

- Huh, na így kell meglepetést okozni. - szólalt meg a kínais Armin

Én a ren-emet változtattam át, amikor elindultam a hentai csaj felé. Nem tudom milyen ereje van ezért nem hagyom, hogy megérintsen.

Vájunk... miért nem megy arrébb? Hiszen mindjárt eléri a ren-em. Nem tudná, hogy mi a képességem? Neem, az nem lehet. Nem indulnának el úgy, hogy nem tudnak legalább ennyit az ellenfelükről. A pókok nem ilyen idióták. Ez csapda.

Éppen el értem volna a ren-emmel, amikor hirtelen elkezdett rohanni felém. Mivan?! Ez nem szakad meg a fájdalomtól?! Miből van ez a nő, hogy nem esik a földre és ordít kínok közepette? Mindegy, nincs időm ezen gondolkozni. Muszáj lesz hozzá érnem.

Meg akart ütni, de időben reagáltam és két kézel kivédtem. URAM ATYÁM HOGY A FENÉBE LEHET ENNYI ERŐT BELEVINNI EGY ÜTÉSBEE? Majd' leszakad a kezem. D-de mi ez? Nem tudok mozdulni! Az a kis mocsok hentai csaj lebénitott! Megpróbáltam mozdulni, de nem sikerült.

- Hiába próbálkozol, nem fog sikerülni. - mondta teljesen nyugodt hanggal - De nekünk nem te kellesz. Csak ő. - mutatott Illumi felé, aki éppen a kínais Arminnal küzdött.

- Ha hozzáérsz eltöröm a nyakad és egy késsel foglak kivéreztetni te mocskos kis ribizli! - fenyegetőztem, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabaduljak az ereje szorításából

- Lehet téged is elviszünk. Feitannal jóban lennél. - elmélkedett hangosan Hook kapitány

- Elösször is: nem tudom, ki az a Feitan. Másodszor meg: ha találkoznék is vele kinyírnám a picsába, szóval engedj el, vagy megkeserülöd! - emeltem fel a hangomat

- Hé Paku! Gyere te jössz! - hallottam a szőke gyerek hangját.

Odakaptam a fejem és láttam, hogy Illumi mozdulatlanul áll és néz maga elé. Nem értettem, mi történik. Aztán vettem észre. A jobb bokáján ott díszelgett az a kis rózsaszín izé, amit felém dobott a kölyök. Szóval vesztett. Még sem mindenható az én Illumi-m.

Láttam, hogy a hentais csaj odasétál a fiúkhoz és felemeli a kezét.

- Ha egy kibaszott ujjal is hozzáérsz levágom mind a tízet és megetetem veled te mocsok! - kiabáltam utána, hátha menthetem a menthetetlent.

Már késő volt megérintette a homlokát és Illumi ájultan esett össze.

- Mehetünk. - szólalt meg a nő - A lányt majd három perc múlva elengedi a szorításom, úgyhogy induljunk.

Én nem értettem a helyzetet. Most akkor meghalt? Mivan ha meghat? Akkor én azt nem élem túl. Éreztem, hogy egy forró könnycsepp végig gördül az arcomon. Sírtam. Éreztem, hogy az erő, ami eddig mozdulatlanul tartott elnegedett. Én odarohantam Illumi-hoz és a fejét az ölembe helyeztem. Arcát két kezem közé fogatam.

- Illumi! Kicsim, kérlek! Kérlek kelj fel, ne csináld ezt velem. - ébresztgettem, de hiába. Még percekig ülhettem szerelmem fölé görnyedve és könnyeket hullatva ruhájára, de lehetett akár egy fél óra is.

Éreztem, hogy Illumi nyöszörögni kezd. Tekintetemet a másodperc töredéke alatt kaptam fel és kezdem fürkészni arcát.

Úristen köszönöm az ötletet a kedves baránőmnek 🥰
Már úgy voltam vele, hogy hagyom a bánatba ezt a könyvet és egy összecsapott kis befejezést adok neki, de megszánt egy remek befejezéssel 😹
Írjátok le a véleményteket, ha van a résszel kapcsolatban 😊
Ara ara sayonara ❤️
(most nincs kép xd)