Ellenségbe szeretve

Ellenség vagy Szerelem?

Tifani: Hol vagyok!? *Az egész Mikaelson család engem bámult* Le voltam láncolva.

Tifani: Miért láncoltatok le! Ahhhh! *próbáltam ki szabadulni de hírtelen nagy fájdalmat éreztem*

Rebekah: Mi vagy te valójában Tifani?
*nem mondtam semmit*

Freya: Nem kell válaszolnod, mágiával ki derítetthetem!

Ekkor nagy fájdalmat éreztem és a földön találtam magam. Majd hírtelen annyi erőm lett, hogy Freyat a semmiből a falhoz vágtam.

Elijah: Freya! Ezt még is, hogy csináltad!!

Rebekah: Veszélyes vagy! Le győztél egy ősi boszorkány ez lehetetlen!

Kol nekem támadt, azt hittem meghalok. De valaki meg állította. Klaus volt az nem értettem miért tette ezt.
*De hírtelen olyat éreztem iránta mint még soha senkinél*

Klaus: Mind menyetek fel és segítsetek Freyanak. Én adigg beszélek Tifanival.

*mind fel mentek Klauson kívül*

Tifani: Miért védtél meg?

Klaus: Senkit nem védek meg Tifani! Csak a családomat. Ha hagyom Kolt neked menni ki tudja mitt csinálsz vele.

Tifani: Én nem akartam senkit bántani! Nem is akartam ellenségeket!

Klaus: Miért vagy más mint fivéreid?

Tifani: Nem egy apától származunk. Én egy vérfarkas apától származom. Anyánk pedig boszorkány volt. De nem tapasztaltam eddig, hogy nekem is lenne ilyen fajta erőm.

Klaus: Nagyszerű fatyú vagy!
*Olyan dühös lettem mikor ki mondta, hogy neki akartam rohanni. De a láncok vissza fogtak*.

Klaus: Nyugalom tündérem. Én is fatyú vagyok. Elég sok közös van bennünk.

Tifani: Egy közös van bennünk fatyúk vagyunk de ennél semmi több!!

*Klaus el akart menni*

Tifani: Ne, kérlek várj! Sajnálom, csak ne hadj egyedül kérlek!

Klaus: Nem hinném, hogy jó ötlet ez tündérem. Ellenségek vagyunk. Én pedig éhes :))

*Klaus el ment*

Többször is próbáltam ki szabadulni de nem sikerült. Majd meg próbáltam varázslatott használni. Sikerült! El sem hittem hiszen még nem tudtam, hogyan használni ezt az erőm. Nem tudtam hova menni. Ha vissza megyek a Salvatore házba ott meg találnak és fivéreim még nagyobb bajba kerülnek. Az erdő mélyére futottam . Majd bele ütköztem valakibe. Klaus volt az! Csak pár centire voltunk egymástól. A levegő szinte izzót köztünk. Majd Klaus meg szólalt.

Klaus: Úgy láttom tündérem nagyon ki tartó voltál és sikerült ki szabadulnod.

*Még se tudtam szólalni*

Klaus: Gyere utánam. -mondta Klaus
El vitt egy gyönyörű virágokkal teli helyre ami az erdő mélyén volt. Volt ott egy pad és egy festő állvány is. A nap már le ment és a hold gyönyörűen világítótta meg a helyet.

Klaus: Ezt a helyet még senkinek nem mutattam meg. Vagy is csak egy embernek Caminek a barátnőmnek vagy is a volt barátnőmnek. Ha egyedül akarok lenni ide jövök és festek.

Tifani: Ez a hely gyönyörű! Sajnálom, hogy vége lett a barátnődnel való kapcsolatodnak.

Klaus: Nagyon szeretük egymást, de meghalt... Már több mint 50 éve. Ellenségeim meg ölték, úgy gondolták ha őt bántják az fáj nekem a legjobban. Igazuk volt.

Tifani: De úgye nem a fivéreim voltak azok?

Klaus: Nem. Egy boszorkány csoport volt még New Orlensban.

Tifani: Sajnálom...

Klaus: Itt az idő vissza menni!
El akartam szökni de meg fogta a karom

Klaus: Ne aggódj nem foglak vissza láncolni!
Nem értettem miért ilyen kedves velem. Talán ő is úgy érez mint én? Talán ő is érzi, hogy van valami köztünk.

Tifani: Miért vagy ilyen kedves velem. Ellenségek vagyunk te mondtad!
Klaus: Nem vagyok én olyan szörnyeteg mint ahogy mindenki gondolja rólam.