A tábor után... ~Befejezett~

~Egyszer napsütés, egyszer vihar~

Harry

Sajnos az élet nem csak napsütésből és szivárványból áll, igen vannak rossz napok, hetek...időszakok. Van, hogy úgymond nem süt annyira a nap, vagy kicsit beborul az ég a lelkünkben. Jelenleg az én lelkemben kicsit elkezdett befelhősödni az időjárás, de nem Louis miatt, vagyis nem teljesen...Én szülinapom óta szinte egyfolytában tanulok az érettségire ugyanis rettenetesen izgulok, ellenben Louis-t kicsit sem izgatja a dolog. Nem akarom mondani neki, mert nem szeretnék összeveszni vele, de szeretném, hogy neki is meglegyen az érettségije és együtt folytathassuk közös utunkat. Nem tudom, hogy nem érdekli ez az egész...

-Hazzy-m-zökkentett ki gondolatmenetemből Lou
-Mond Boo-válaszoltam
-Szóval izéé-tördelte ujjait
-Először is ezt ne csináld, mert nem tesz jót-szedtem szét kezeit, majd az ölembe ültettem, majd megpusziltam az arcát-Mond Lou figyelek
-Oké szóval...Tudnál segíteni a matekba? Nem nagyon értem és ez kikészít
-Úr Isten Louis persze, azt hittem te nem akarsz készülni rá, és féltem, hogy meg fogsz bukni és nem tudjuk folytatni a közös életünket-szomorodtam el a mondatom végére
-Hazz-emelte fel a fejemet, hogy a szemébe nézzek-Először is ilyet ne is mondj, hogy nem együtt folytatjuk az életünket, másodszor pedig én eddig is készültem, csak a szobámba-mire elmosolyodtam
-Te...te tanultál? Azt hittem csak játszottál
-Dehogyis-vágott közbe-Nekem az a legfontosabb, hogy közösen leérettségizzünk és végre tényleg komolyan belekezdjünk a közös életünkbe-ölelt át-Szeretlek Hazzy maci
-Én is téged Boo-csókoltam meg

Louis

Nem megy a matek, soha nem is ment ezért muszáj voltam segítséget kérni a matekzseni pasimtól, milyen szerencsés vagyok már, hogy egy ilyen csodával áldott meg az ég nem tudok elégszer köszönetet mondani ezért. Nem is tudom, hogy mi lenne velem Hazzy nélkül. Már csak 2 hét van az érettségiig, és bár nem mutatom ki rettenetesen izgulok, főleg a matek miatt, de hiszem vagyis tudom, hogy menni fog, mert Harry segít átjutnom ezen az akadályon is. 

-Lou az jó ha holnap tanulunk tovább? Már nagyon fáradt vagyok és éhes, mert már hallucinálok is ugyanis kaja illatot érzek-erre a mondatára muszáj voltam felnevetni
-Nem hallucinálsz ugyanis Louis Tomlinson katasztrófa étterme megnyílt és főztem neked vacsorát-mosolyogtam rá
-Tényleeg Louuu?-olvadozott
-Igen ez természetes Hazz
-Aww irtó aranyosan nézel-nézett rám csillogó szemekkel
-Jó inkább menjünk enni-pirultam el és elindultam a konyha felé
-Akkor is cuki vagy, ha elpirulsz és jó a segged kicsi Lou-üvöltött utánam
-Már mondtam, hogy nem vagyok kicsi és ha nem jössz Harry akkor megeszek mindent-üvöltöttem vissza
-Azt nem hiszem Tommo-csapott a seggemre
-Hazz ma igazán elemedben vagy-néztem rá 
-Hát ilyen ez-húzogatta szemöldökét
-Najooo inkább együnk-nevettem
-Jó de utána leszel a desszertem?-indult meg felém
-Oh hát hogyne drágám-majd egymásnak estünk

Arra eszméltem fel, hogy egymás mellett fekszünk lihegve az ágyon és nem hittem el, hogy ez most tényleg megtörtént.

-Sosem voltál még ilyen vad édesem-fordultam felé
-Egyszer mindent el kell kezdeni-kacsintott rám
-Nem mondom, hogy nem tetszik ez a Harry-mosolyogtam rá, mire Ő átkarolta derekam és mellkasomra hajtott fejét
-Akkor jó-puszilta meg számat, majd visszafeküdt mellkasomra és nem sokkal később már egyenletesen szuszogott szóval tudtam, hogy elaludt. Tényleg nem értem, hogy mivel érdemeltem ki ezt a csodát az életembe.