A tábor után... ~Befejezett~

~Egy korszak lezárult~

Harry

Reggel arra  ébredtem fel, hogy Louis nincs mellettem és rettenetesen megijedtem. Hol lehet? Biztos csak lement a konyhába, hova máshova ment volna? Vagyis remélem ott van. Alap esetben nem reagálnám túl ezt a dolgot, de éjjel azt álmodtam, hogy Louis elsétált egy lánnyal és hiába kiabáltam naki nem foglalkozott velem, elhagyott. Arra lettem figyelmes, hogy potyognak a könnyeim ezért gyorsan elindultam Louis keresésére. Ahogy gondoltam a konyhában volt és palacsintát sütött miközben édesen táncikált. Odamentem mögé és szorosan megöleltem, mire Ő egy kicsit megugrott.

-Megijedtem Hazzy-mondta, majd megfordította a palacsintát a serpenyőben
-Én is Boo-válaszoltam szomorúan, mire ő felém fordult
-Mi? Te miért?-kérdezte értetlenül
-Lou én...én..-kezdtek el újra potyogni a könnyeim
-Hazzy mi a baj?-emelte fel a fejem, hogy rá nézzek-mond Honey
-Én...én-vettem mély levegőt-Azt álmodtam éjjel, hogy elsétálsz egy lánnyal és hiába kiabálok neked te elmész és elhagysz engem és amikor felébredtem nem voltál mellettem és nagyon megijedtem
-Jaj Hazzy-kám-ölelt még szorosabban-Soha semmi pénzért nem hagynálak el téged, mert te vagy az a személy akivel le akarom élni az életem, te vagy életem szerelme Hazza érted?-pislogott rám, mire én csak bólintottam-Szeretlek Hazz
-Én is téged Boo-majd miután ezt kimondtam, Ő megcsókolt engem, de ezúttal nem olyan vadan mint ahogy legtöbbször szokott, most sokkal több érzelem volt benne, most még jobban éreztem, hogy szeret engem

Louis

Szegény Harry úgy sajnáltam Őt, de ez csak egy álom volt sosem hagynám el az én kicsi Hazzy-mat. Lehet, hogy ez egy álom volt, de az  nem, hogy ma ballagunk a gimiből, ezt még mindig nem tudom felfogni, de szerintem Hazz se, mert már 10 perce kikapcsolt a tévé, de Ő még mindig ott ül előtte é bámulja, mintha menne benne valami. 

-Hazza minden rendben?-kérdeztem, miközben megsimogattam a vállát
-Igen, csak elgondolkoztam...-válaszolta
-Min Honey?-pislogtam rá
-Hát, hogy 1 hónap múlva lesz egy éve, hogy először találkoztunk és most már egy házban lakunk és ma fogunk elballagni a gimiből és ez az egész olyan hihetetlen-nézett rám
-Igen az, Hazz, de nem tudom te, hogy vele, de mióta ismerlek sokkal jobb és boldogabb az életem-mosolyogtam rá
-Annyira aranyos vagy ma Boo, félre ne érts mindig az vagy, de ma különösen-mosolygott vissza rám-Szeretlek Boo Bear-hajolt közelebb hozzám
-Én is téged Honey-mondtam, majd az ajkára hajoltam

Harry

Háromnegyed ötkor parkoltunk le a suli előtt, majd miután kiszálltunk rögtön anyáékhoz sétáltunk, a többiek még  nem is voltak itt.

-Sziasztok-köszöntünk egyszerre Lou-val
-Sziasztok- köszönt anya, majd Gemma, Johannah és Louis húgai is
-Igazán sármosan festetek-mondta Gemma miközben megölelt minket, majd Lou húgaival együtt a kezünkbe nyomtak egy-egy mikrofon alakú héliumos lufit
-Ti sem panaszkodhattok lányok-öleltünk meg mindenkit-És ezek a lufik egyszerűen fantasztikusak-nevettünk Louis-val
-El sem hiszem, hogy már ilyen nagyok vagyok és ma ballagtok el-folyt le egy könnycsepp Johannah arcán
-Jaj anyu nyugi attól még ugyanolyan gyerekesek vagyunk-vigyorgott rá Louis, majd megölelte anyukáját
-Ott vannak a többiek-mutatott a távolba Lottie
-Ohh tényleg, akkor mi megyünk is ti meg jó helyet keressetek magatoknak-mutattam rájuk mosolyogva, mire Ők bólintottak

-Kik ezek a helyes fiatalemberek kérem szépen-mondtam Liam
-Tudjuk, hogy sokkal jobban nézünk ki mint ti, de azért na érezzétek a törődést, ti se néztek ki olyan rosszul-mondta Louis, mire mindenki elnevette magát
-Na menjünk be, mert 10 perc múlva kezdődik-mondtam mire Liam, Zayn és Niall elbúcsúztak szerelmeiktől, majd bementünk a suliba

-Most pedig megkérem a 12.A-t, hogy fáradjon ki egy sorban, hogy a 11.-esek kitűzhessék őket-szólalt meg az igazgató, mire az osztályunk így is tett. Engem egy Ed nevű vörös hajú, szemüveges fiú tűzött akivel tök jóba lettünk a fiúkkal, mert rengeteget beszélgettünk vele a ballagási próbákon.
-Köszi Ed- suttogtam mosolyogva neki
-Igazán nincs mit Harry-mosolygott vissza rám, Ed egy nagyon kedves srác, sajnáljuk a srácokkal, hogy csak most ismertük meg, de megígértük neki, hogy mindenképpen tartani fogjuk vele a kapcsolatot, Ő pedig azt ígérte meg, hogy jövőre mindenképpen meghív minket a ballagására
-Most pedig megkérek minden 12.-es diákot, hogy fáradjon a foci pályára, hogy felengedjék közösen az osztálylufikat-nagyon szép volt ahogy a lufik szálltak egyre feljebb és feljebb. 

Miután vége lett a ballagásnak megígértük anyáéknak, hogy holnap náluk ebédelünk Lou-val, majd a kis csapatunk elindult a házunk felé. Mi Louis-val mentünk elől a saját autónkba, a többiek pedig követtek minket. Tervünk nem volt, hogy mit fogunk csinálni, de azt tudtam, hogy unatkozni nem fogunk hisz mi, mi vagyunk. Mikor beértünk a házba a lányok egyből ellenmondást nem tűrő hangon közölték, hogy üljünk le a kanapéra, mi pedig így tettünk hisz Ők lányok és a nőktől félni kell. EZ ALAPSZABÁLY! 

-Szóval fiúk-kezdett bele Gigi-Mi se akartunk kimaradni az ajándékozásból ezért...-magyarázott, de Louis közbeszólt 
-Ugye most nem vetkőzni fogtok? Mert akkor inkább Harry-vel felmegyünk-nevetett
-Nem Tomlinson, te perverz állat-ordított rá Gigi
-Azt, majd otthon-mondta Maya, mire Gigi és Stella bólintott belőlünk pedig kitört a nevetés
-Szóval nagyon sokat gondolkoztunk azon, hogy mit adjunk nektek-Kezdett bele ezúttal Stella
-Igen és végül arra jutottunk, hogy-folytatta Maya, majd Gi egy lapot húzott elő a háta mögül, mire mi odamentünk és olvasni kezdtünk. Nagyjából fél perc múlva Liam ébredt fel először a sokkból
-Ti...ti jelentkeztetek az Xfactor-ba a nevünkben?
-Meglepetés-üvöltötték
-Nem...ezt nem lehet, ez olyan ahh-mondtam, mert nem tudtam eldönteni, hogy mit is érzek jelenleg
-Ne már Styles kurva jók vagytok-mondta Stella, mire Niall befogta a száját nevetve
-Meg amúgy is ez csak egy válogató-mondta Maya, mire elgondolkoztam-Szóval?-kérdezte
-Hát ez esetben, köszi csajok, hogy ennyire hisztek bennünk-mosolyogtam rájuk, majd egy hatalmas nyolcas ölelésben folytunk össze.

Az este folyamán filmeztünk, kajáltunk, beszélgettünk komoly illetve tök értelmetlen témákról, de hát ilyenek a barátok. Újra és újra rájövök arra, hogy milyen szerencsés is vagyok. Itt van nekem 7 barát, sőt legjobb barát, jóban rosszban itt vannak mellettem, együtt nevetünk és együtt sírunk, náluk jobbat kívánni se tudnék. Nem is beszélve arról, hogy a 7 legjobb barátom közül az egyik életem szerelme akivel együtt lakok és aki képletesen megkérte a kezem és ezzel magához láncolt és bebizonyította, hogy igenis komoly tervei vannak velem, ahogy nekem is vele. Ezeken kívül most itt van ez az Xfactor-os dolog is, ahol nyáron indulunk és lehet már az elején kiesünk, de az is lehet, hogy megnyerjük. De ahogy mindig mondani szoktam...

~ez még a jövő zenéje~

~Vége~

Szóval Hi emberek, először is ismét Oops! hogy néha késtem a részekkel, de nagyon köszönöm mindenkinek aki elolvasta a story-mat. Tudom, tudom ez a könyv nem lett olyan hosszú, mint a trilógia első része, de azért igyekeztem minél izgalmasabbra írni, remélem ez sikerült. Ezen kívül próbálom minél hamarabb hozni a trilógia befejező könyvét ami újabb izgalmakat, bonyodalmakat és hasonlókat ígér. 

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek aki elolvasta. :))