Váratlan fordulat

Part 1

- Amelia, gyere már elkésünk a buliról! - hallottam meg Austin hangját lentről. Mit sem törődve vele folytattam elfoglaltságomat, értem ezalatt a tusvonalam meghúzását amivel már 10 perce bíbelődök. Egyszerűen nem értem, hogy azokba a francos videókba, hogyan tudják 1 másodperc alatt kihúzni a szemüket. Végső kétségbeesésemre letöröltem az elrontott feketeséget a szemhéjamról, és gyorsan kihúztam a vízvonalamat feketével. - Amelia,nem viccelek 1 órája fent vagy, és kereken egy órája mondtad, hogy 10 perc és kész vagy. - zengte megint Austin. Agyamra megy már tényleg. Jó, mondjuk egy órája ott kéne lennünk de sosem a pontosságunkról voltunk híresek. Gyorsan kirúzsoztam valami nude színnel a számat és már lent is voltam a nappaliba.

- Végre már, 1 órája elkezdődött a buli Am. Egyébként is, tudod, hogy smink nélkül is gyönyörű vagy. - mosolygott rám Austin.

Austinnal 1 éve vagyunk együtt. Az iskolában ismertük meg egymást, tudjátok az a tipikus könyvbéli szerelem. Korrepetálnom kellett irodalomból, és mint villámcsapás egymásba szerettünk. Csak viccelek. Austin egy igazi bunkó volt, de a végére egymásba szerettünk. Az iskolában ő eléggé ismert, szóval muszáj vagyok elmenni vele bulikba, és persze nem szeretnék én lenni az a tipikus ünneprontó barátnő,aki otthon tartja a barátját mert ehhez van kedve. Mivel egy kicsit visszahúzódóbb lány vagyok nem voltam még ilyen helyeken, és igazából nem csináltam semmi olyan dolgokat amik úgy izgalmasak lettek volna. Kezdve a sminkeléssel.

- Köszönöm. Akkor indulhatunk is, azt hiszem...- kezdtem neki bizonytalanul. Austin megfogta a kezem és elindultunk a kocsihoz.

- Nyugi nem lesz olyan nagy dolog, végig melletted leszek ne aggódj. - nyugtatott meg valamennyire, és a combomra rakta a kezét.

Távolról tudhattam hogy közeledünk a buli helyszíne felé, mivel a ház bömbölt a zenétől, és pár-pár velünk egykorú emberek mentek a zene irányába. Amint leparkoltunk a ház felé Austin hozzám fordult.

- Am, itt leszek végig melletted, és biztos vagyok benne, hogy jól fogod érezni magadat. - nyomott puszit a számra. Bólintással és egy mosollyal jeleztem vissza, hogy megértettem amit mondott.

Ahogy beléptünk a részeg tinikkel teli házba, elfintorodtam. Dohány, alkohol és még az isten tudja milyen szagok terjengtek a levegőben.
Nem vagyok idevaló. Most először jöttem el az egy év során Austinnal buliba, pedig nem sok bulin járt már azóta is.
Eközben láttam, hogy egy kisebb baráti társaság felé tartunk. Jaj, ne.

- Sziasztok! - köszöntem oda halkan, ezért kétlem hogy bárki is meghallotta volna a köszönésem. Bár nem is hiszem, hogy érdekelte őket. Találkoztam már Austin barátaival, de nem igazán illettem bele ebbe a baráti társaságba. Leültünk melléjük a kanapéra és hallgattam, hogy beszélgetnek valamiről.

- Am, hozok valamit inni, jó? - mondta és már el is tűnt a tömegben, szóval már nem tudtam szólni, hogy én csak vizet kérek.

- Amelia, igaz? - kérdezte az egyik vörös hajú csaj. Nagy melleit igencsak kitette, egy pár fiú szerencséjére.

- Igen, és te? - kérdeztem, a külső csak egy dolog. Biztos kedves.

- Katherine. - mosolygott rám. Vagy vicsorgott. Tényleg nem tudom eldönteni. - Austin.. és te. Látszik mennyire szeretitek egymást. - mondta undorral a hangjában. Nem. Biztosan nem kedves.