Szerelmünk dallama /L.S./

Nem kell új barát

Haza felé tartottam, már kezdett sötétedni, de ilyen hogyha a foci rabja vagy. Niall-el a játék előtt elmentünk kajálni, mert amilyen haspók, még ott halt volna meg nekem a kapuban. Niall és Zayn a legjobb barátom, bár Zayn most nem tudott jönni, mert a családjával volt valami programja, így csak ketten mentünk. Meg aztán anya sosem aggódik, ha tudja a két jó madárral vagyok. Leginkább nálunk szoktunk csövelni, anya addig is örül, hogy süthet-főzhet másnak. Házunk elé érve láttam, hogy ég bent a villany, vagyis anyám itthon van, és nem kell mirelit kaját ennem. Kint ledobtam a labdát a kertbe, majd beviharoztam.

-Megjöttem!-kiabáltam el magam.

-Konyha!-szólt vissza anya. Megöleltük egymást, hiszen ma alig láttam. Oldalra pillantottam, meg lesni mi lesz a kaja.

-Pizzát csinálok, már a sütőben van, nemrég tettem be. Kettőt csináltam, azt hittem a fiúkat is hozod.

-Ma csak Niall-el voltam, Zayn-nek családi napja volt. De holnap lehet jönnek vacsira.-száját húzva fordult vissza felém. Ajaj, már megint valami programot talált ki.

-Inkább ebédre hozd őket. Este át jönnek az új szomszédok. Miután elmentél össze futottam Anne-val, képzeld, van egy veled egy idős fia is.-láttam az arcán mennyire virul a boldogságtól. Viszont egy pillanatra bunkónak éreztem magam. Ott volt az a fiú, rám mosolygott azzal az angyali...Istenem Louis, milyen angyali? Nem is ismered. Lehet valami bunkó paraszt, csak elsőnek próbál kedves lenni. Tehát rám mosolygott én pedig paraszt módon otthagytam.

-Remek, a szobámban leszek.-felbaktattam a lépcsőn, beérve a szobába felkapcsoltam a villanyt majd elnyúltam az ágyamon.

Semmi kedvem az új családdal ismerkedni. Mindegy, inkább nézek tévét. Felálltam az ágyról, oda lépdeltem az ablakomhoz, hogy leengedjem a redőnyt. Mielőtt leengedtem volna, ki lestem az ablakon. Megakadt a szemem a szomszéd ház ablakán. Pont az enyémmel volt szemben. Égett bent a villany, nemsokkal rá pedig a göndör srác illegett az ablakához. Rám nézett, majd integetni kezdett. Most intsek neki vissza? Vagy csak sétáljak el? Lassan intettem neki egyet, közben olyan grimasz ült az arcomra, mint aki citromot evett. Amilyen gyorsan csak lehetett leengedtem a redőnyt, és inkább a konyhába mentem.

****

-És semmi szemtelenség!-oktatott anya a helyes viselkedésről.

Alig pár perc volt ahhoz, hogy megérkezzen. Mondanom sem kell, az asztal tele volt, a hasam pedig fájdalmasan kordult, akárhányszor csak arra néztem. Anya rám erőszakolt egy galléros pólót, meg egy feszes farmert. A gatyával még csak nem is volt bajom, eleve olyanokat hordok, nade a póló...Nem értem mire ez a nagy cicoma, nem a királyi család jön vendégségbe. Hallotam a csengő hangját, vagyis itt vannak. Nemsokkal később látóterembe került Anne és a fia. A fia...Harry, így hívják nem? Egy fejjel volt magasabb nálam. A nő kedves mosollyal az arcán lépett felém és mutatkozott be.

-Szia, Harry vagyok!-jött a fiú. Ahogy mosolygott megjelentek a gribedlik az arcán.

-Louis!-bólintottam.-Nem ehetnénk már? Kipukkad a hasam.

Vacsoránál a göndörrel szemben foglaltam helyet. Kezdett idegesítővé válni folytonos bámulása és vigyorgása. Fura egy fiú. Anne elmondta, hogy Harry egy suliba járna velem, és megköszönné, ha akkor majd körbe vezetném a fiát drága iskolánkban. A vacsorával már egy ideje végeztünk, így csak ültünk az asztalnál és beszélgettünk. Vagyis én hallgattam őket, néha hozzászóltam, de inkább csak hallgattam őket.

-Louis, megtudnád mutatni merre van a vécé?-nézett rám a göndör, de nem tudtam eldönteni, hogy csak szeret mosolyogni vagy kényszerítik rá?

-Igen Lou, mutasd meg neki, addig mi kicsit rendet teszünk itt.-szólt anya.

Sóhajtva álltam fel, majd biccentettem egyet a göndörnek, hogy kövessen. Nem hazudok ha azt mondom, nem olyan nagy ez a ház, hogy eltévedjen benne. Megálltam a mosdó ajtaja előtt, majd Harry-re pillantottam aki csak meredt rám. Hát, mosdóba akart jönni, nem?

-Esetleg segítsek is?-már tényleg kezdett idegesíteni, hogy csak áll és bámul. Ő csak halkan nevetett egyet, de most nem mélyedtek annyira be gödröcskéi.

-Nem kell, még megy egyedül, de megjegyzem az ajánlatot.-kicsit közelebb lépett, de csak annyira, hogy meglegyen a tisztes távolság.-Mivel szomszédok vagyunk, és nemsokára osztály társak is, nem szeretném ha rosszba lennénk. Inkább legyünk barátok.

-Honnan veszed, hogy barátkoznék veled?

-Louis, ne legyél már ilyen.

-Milyen? Megvan a baráti társaságom, nem kell, hogy belerondíts. Ráadásul szinte nem is ismerlek, ne bízd annyira el magad, hogy mindenki kedvel akivel csak szóba állsz.-rám nézett, szemeiben megcsillant a szomorúság, majd lehajtott fejjel sietett el mellettem.

Oké, lehet, hogy egy kicsit segg fej voltam vele, és nem kellett volna hozzá vágni azokat a szavakat, de nem tehetek róla. Ő hozta ki ezt belőlem. Megnyugtattam a lelkiismeretem azzal, hogy majd megbékél és én is visszamentem a többiekhez. Anyát és az új barátnőjét láttam ahogy a kanapén ülnek és cseverésznek, viszont Harry-t sehol sem láttam.

-Harry?-muszáj voltam rá kérdezni.

-Haza ment, azt mondta nem érzi jól magát.-adott választ a kérdésemre Anne.

Nem hinném, hogy ennyire megtudtam volna bántani. Szerintem csak kicsit rá játszik, hogy megsajnáljam. De nem, arra várhat. Biccentettem feléjük, hogy rendben, s felmenten. Az ablakomhoz sétáltam, hogy át nézzek az ablakához. Nem kukkolok, ez csak megfigyelés. Sötét volt nála, nem láttam semmi mozgást. Mire megelégeltem megfigyelésemet, lehúztam a rolót és ágynak dűltem. Elővettem telefonomat majd hozzá csatlakoztattam a fülhallgatóm és elindítottam az egyik zenét.

Néha egyszerűen ez az egész már túl sok

De rá kell jönnöd, hogy a köd hamar elillan

És nem kell félned, mert mind egyformák vagyunk

És tudjuk, hogy néha ez az egész már túl sok

....

Már alig csak pár foszlányt kaptam el a szövegből, mielőtt teljesen kiütött volna a fáradtság.

Ezt a részt direkt szerveztem rövidre, remélem majd tetszeni fog<3