3.

81 13 1
                                    



Kozume Kenma

Meleg van.

Jelenleg az ágyamon fekszek kiterülve a félhomályban. Kezd felkelni a nap, már egész nagy fénysugár süt be az ablakon. Pihenőt tartok, eddig a határaimat feszegettem, próbáltam megdönteni az egyéni rekordjaimat a kis virtuális világomban.

Ennek köszönhetően egy hete nem mozdultam ki.

Az alvásra eddig csak a hajnali órákban jutott időm.

Enni néha azért kimentem a konyhába, de különösebben semmi más életjelet nem mutattam a külvilág felé.

És senki sem keresett.

Ezalatt az egy hét alatt mindenki tudott nélkülözni. Senkit sem érdekelt, hogy mi van velem. Nem is érdekel, hogy most a csapat tagjai nem írnak, tényleg leszarom, de talán mégsem...

Mármint Kuroot így elnyelte a föld?

Legjobb barátok vagyunk tudtommal, át szokott jönni akár csak nézni ki a fejéből vagy megosztani velem a legfrissebb pletykákat, de mostanában semmi.

Talán...


Elrontottam valamit?

Elege lett belőlem?

Talált másik barátokat?

Rosszul vagyok a tudatlanságtól.

Hasra fordulva a párnába fúrtam az arcom. Valami nincs rendben.

Hiányzik valami...

Hiányzik az a pici nyüzsgés, ami körül szokott venni.

Shoyo is felszívódott.

Mióta visszatértünk a konzolvilágból egy szót sem szólt hozzám. Igazából megvagyok a zombi életemmel, csak tőlük szokatlan az ilyen csend.

Minden rendben velük?

Minden rendben velem?

— Kenma, alszol? – anya szólt be az ajtó mögül félig beleásítva a mondatába.

Elmormoltam egy „nem" választ, majd kíváncsian néztem ki a folyosóra, hiszen ilyen korán még javában aludni szokott.

— Szuper, akkor menj kérlek és engedd be azt a magas fiatalembert, mert én most nem vagyok szalonképes a fogadására. Ne felejts el reggelizni, jó? Én még visszaalszok – MILYEN MAGAS FÉRFIT ENGEDJEK BE A HÁZUNKBA?

Talán Kuroo az?

De akkor miért nem jön be?

Nem szokott csengetni!

Lehet menni akar velem valahová...?

De  akkor gyorsan még megfésülködök!

Kérlek kérlek kérlek, legyél Kuroo!!

Adtam anyának egy jóéjt puszit majd hatalmas mosollyal az arcomon szaladtam a fürdőbe, fésűvel a kezemben szinte repültem az ajtóig és kilestem a kukucskálón, hogy tényleg Ő vár-e  az ajtó másik felén.

De amit láttam, az...

... egy lila pólós mellkas.

Mi a fene?

Kuroonak nincs lila pólója.

Hogy honnan tudom?

Még karácsony körül segítettem neki átpakolni a szobáját és csak fekete pólója van. Így szinte sosem gondolkodik, hogy mit vegyen fel aznap. Mindig csak a melegítőnaci + póló mellett dönt.

Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Dec 08, 2021 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

play date |KuroKen|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora