play date |KuroKen|

2.

Kozume Kenma

— KAGEYAAMAAAAAAAA – Hinata magas hangjára kelni mesés.

Egyszerűen mesés.

Morogva kikúsztam a folyosóra, ahol Shoyo épp felugrott Kageyamara, aki úgy tartotta őt, mintha semmiség lenne.

A látványra  inkább megpróbáltam beleolvadni a fal bézs színébe, nehogy észrevegyenek. Detektíveket megszégyenítő módon jutottam el a konyhába, ahol Natsu mosolyogva kínált meg az új Jégvarázsos keksszel.

Almás fahéjas, nem is rossz.

Üdvözöltem Hinata anyukáját is, majd a fürdő felé vettem az irányt. Egy jó napnak nézünk elébe. Nyugodtan elkezdtem felöltözni, Shoyo egy darabig még biztosan nem készül el. A fogamat mosva álltam a tükör előtt félmeztelenül, mikor eszembe jutott a tegnapi délután.

Tényleg megcsináltuk.

Ott van a nevünk a legfelső sorban.

Vajon lesz valaki, aki megpróbál felénk kerekedni? Lehetséges a miénknél jobb eredményt elérni?

Tény és való, igazi kockák vagyunk, legalábbis én biztosan, és elég nagy durranásnak számít, ha valaki megdönti a nemzetközi rekordot.

És ez a valaki én voltam.

Na meg persze Shoyo, de ez részletkérdés.

A csap fölé hajoltam és hideg vízzel átmostam az arcom, majd a fésűmmel próbáltam kigubancolni a hajamból a csomót, mikor Hinata rámtörte az ajtót.

Elfelejtettem volna bezárni?

— Kenma én el sem hiszem, képzeld Kageyama beugrott most az előbb, azt mondta nem bírná ki nélkülem a napot, hát nem aranyos? Képes volt felkelni korábban, hogy ideérjen – tehát nem vettek észre.

Mindenesetre még megfontolom azt a detektívegyetemet.

— Csinált nekem kakaót is, pont úgy ahogy szeretem, és...– ne is zavartasd magad, kérlek. Végül is én állok itt csupasz mellkassal, nem te.

— Felöltözhetek? – utálom, hogy mindig félbe kell szakítanom, de az ő érdekében vennie kell levegőt is. Ha nem állítom le, itt öregszünk meg. — Még te is pizsiben vagy ahogy elnézem, szóval nyomás készülődni.

— Igenis, Kenma kapitány! – tisztelegve meghajolt, majd nevetve elszaladt.

A fenébe, nekem is kellene abból a csodálatos Kags-féle kakaóból. Ilyen hatással van az emberre, ha a szerette csinál neki valamit?

Én is kicsattannék az örömtől, ha reggel Kuroo palacsintával várna?

Nem.

Ma nem megyek ebbe bele, mert elmegy a kedvem.

De attól még, hogy nem gondolok rá, nem fog megszűnni a fájdalom.

ARRRGH!

Az a hülye játék is ott van, mégis mit gondolt Hinata? Na biztosan nem, nem, nem és nem!

Hatalmas sületlenség az egész, mégis ki dőlne be egy ilyennek? Csak leégetném magam.

Elveszíteném.

Visszautasít.

Rettenetes.

Nem tudom eldönteni, melyik lenne a fájdalmasabb. Friendzoneba ragadva maradni vagy nélküle létezni. Egyik sem kellemes. Vajon, ha a tényleg eltűnne, egy idő után elfelejteném? Elmúlnának az érzelmeim, vagy csak felerősödnének?