play date |KuroKen|

1.

ˏˋ°•*⁀➷

Kozume Kenma

Éppen Hinataék háza felé igyekeztem , hiszen új rekordot készültünk megdönteni, mint minden szombaton. Mikor beléptem  a második otthonom kapuján és hirtelen egy narancssárga hajzuhatag csapódott az arcomba.

Természetesen Shoyo rohant elém, ezért majdnem fellökött.

Mégis, hogy  fér el ennyi energia a testében?

— Kenmaaa, hol voltál ilyen sokáig? Gyere már gyorsabban, hogy lehet ilyen csiga tempóban közlekedni? Ki fog hűlni a rizsgombóc, hidegen meg senki sem szereti. Vagy talán lehet szereti valaki hidegen, de én, na én biztosan nem eszem meg hidegen, úgy valami förtelmes az állaga, és... Kenma?

— Szóhoz sem jutok tőled, te túlpörgő kis...–

— Ja, jó élsz – szakított félbe Hinata — na akkor ismét megkérlek, hogy vánszorogj gyorsabban, mert már nagyon izgatott vagyok és éhes is. Gondoltam előbb együnk, mert üres hassal nem lehet nekiállni ilyen fontos dolognak, utána meg megdöntjük az országos rekordot, ugye? Alig várom, hogy Kageyama orra alá dörgölhessem, mostanában rengeteget versengünk, minden téren. Annyira szeretem amikor elkapja a küzdőszellem, nincs annál vonzóbb látvány, nekem elhiheted...

Mosolyogva megráztam a fejem Hinata áradozásán, mert mostanában a legtöbb téma azzal végződik, hogy Kageyama így, Kageyama úgy. Persze ez egyáltalán nem zavar, nagyon örülök, hogy végre összejöttek, látszik rajtuk, hogy egymásnak lettek teremtve.

De azért kicsit mégis zavar, hogy egy ideje minden a morgós feladó körül forog, hiszen látni azt, hogy nekem talán soha nem lehet szerelemtől rózsaszín, cukormázas kapcsolatom eléggé kiábrándító...

Az előtérbe belépve, gyorsan ledobtam a cipőmet, nehogy összekoszoljak valamit, majd a konyha felé vettem az irányt, ahonnan tényleg ínycsiklandó rizsgombócillat áradt. A szokásos rutint megtartva, kényelembe helyeztem magam és minden figyelmemet Hinata és Milkyama szerelmi történetére szenteltem.

Éljen!

Félreértés ne essék, tényleg örültem a narancs boldogságának, mivel egy legjobb barát ezt teszi.

Viszont  annak jobban örültem  volna, ha két percre is, de eltérünk Kageyama Tobiotól.

—...utána meg felkapott a vállára és elszaladt velem, ezen Tanaka megint csak nevetett. Háát, ne tudd meg, Kageyama nagyon erős, egészen hazáig cipelt, valami elképesztő. Na és neked hogy telt a heted? Ma még a szokásosnál is szótlanabb vagy, történt valami?

Kérdése kizökkentett a gondolataimból, ezzel felidézve az emúlt hét keserűségeit.

Tényleg ennyire nyilvánvaló, hogy nincs minden rendben?

— Dehogy, minden a legnagyobb rendben van. – folyákonyan megy a hazudozás — Csupán annyi változás volt, hogy az edzéseket kihagytam, ki sem mozdultam otthonról, nagyon felkészültem a mai napra.

— Akkor utána elmehetünk együtt valahová, ha gondolod. Kageyama most úgyis a családjával tölti a hétvégét. Tudod, hogy hová mennék el a legszívesebben? Abba a konzolvilágba megint, a múltkor nem sikerült teljesen körbejárni, hátha találunk valami hiperszuper játékot!

Helyeslően bólogattam és egy nagy adag pattogatott kukorica társaságában elindultunk megdönteni az ország eddigi legnagyobb rekordját.

Szerencse, hogy Hinata nem lát át az embereken.