Lea
Hazaérve már csak azon gondolkodtam mi lenne ha edzetném? Dőltem az ágyamba nagyot sóhajtva. Hogy is hívják? Ria de milyen Ria? Kezdtem el kutakodni Lola ismerőseinél majd megtaláltam az ismert csajt Pealt majd az ő ismeretségi körében keresgéltem. Sikerrel jártam ugyanis képen felismertem. Ria Houston, megvagy. Majd ráírtam igazából aggódom miatta, nem tudtam hogy tényleg ennyire gyenge.
-Szia, Lea vagyok. Tudnánk találkozni most??
-Szia Lea. Hm persze..
-Jolvan akkor küldöm a helyet hogy hova gyere.
Elküldtem majd kaptam magam és el is indultam a megadott helyszínre. Mikor odaértem Ria még nem volt ott remélem egyedül jön. Miközben vártam nyomkodtam a telefonom majd hallottam már a jól ismert lépteket amik lassúak voltak, illata megcsapott majd elém sétált kicsit félénken. Felnéztem rá zsebembe csúsztattam telefonom majd felállva magamhoz öleltem biztos meglepődött hisz össze rezzent karjaim közt. Nem sokkal kisebb mint én annyira cuki.
- Sajnálom. Nem tudtam hogy ennyire gyenge vagy. - morogtam halkan. Azt se tudta szegény mit csináljon kezeit óvatosan hátamra helyezte. Nem akartam őt bántani, tényleg nem gondoltam hogy gyenge teste van.
- Semmi baj. Én hívtalak ki, és meg érdemeltem főleg amikor úgymond "lerohantalak" az edzőterembe... - mondta halkan.
- Gyere, megnézünk valamit. - majd kezénél fogva elhúztam lepődötten jött utánam. Egy kissé eldugott helyre vittem.
- Hova megyünk? - hallottam a hangján hogy félénk és ijedt.
- Nyugodj meg mindjárt meglátod. - majd tovább húztam és egy füves területre húztam ahol szép kilátás volt, mindig ide jövök senki nem tudja rajtam kívül ezt a helyet.
- Ez... gyönyörű - nézett körbe ámulva, én csak az arcát figyeltem ahogy bámul és kissé elmosolyodtam.
- Mindig ide jövök amikor csendre vágyok vagy hasonló. - leültem töröküllésbe a tiszta fűbe ahova követett ő is.
- Tudom fura egy lány vagyok, és attól mert nem vagyok kedves, attól figyelek másokra. Nem mutatom ki az ilyet, de aggódok. És miattad is, ezért hívtalak el egy találkozóra. - majd lehajtottam a fejem.
- Ne aggódj, nincs bajom - mosolygott és a kezét combomra tette majd ránéztem.
- Biztos nincs nagyobb bajod? - még mindig néztem gyönyörű szemeibe.
- Biztos. Tényleg. - továbbra is mosolygott amire csak bólintottam majd magam elé nézve bámultam a füvet.
- Hm, egyébként van valakid? - érdeklődött amire kicsit tétovázva válaszoltam.
- Nincs senkim. Egy srác van aki belém van zúgva, de nem viszonzom érzését - vontam vállat.
- Lassan menni kéne nekem ma még van edzésem otthon. - keltem fel.
- Oh tényleg. - megálltam előtte mikor ő is felkelt. - Ha szeretnéd tartok neked plusz edzést. De csak ha szeretnéd. - néztem továbbra is szemébe.
- Nem zavarnálak ezzel? - húzta a száját szomorkásan.
- Dehogy, úgy osztom be akkor az időmet. - indultunk el arról a helyről. Fura vagyok, miért vagyok ilyen kedves?
- Akkor rendben, benne vagyok- mondta vidáman amire bólintottam.
- Most haza megyek, haza kísérjelek?
- Dehogy, megoldom köszönöm. - majd megölelt amit kicsit másképp viszonoztam és elindultunk más más irányba. Hazaérve ledobtam magam az ágyra miért voltam vele ilyen? Elmentem tusolni közben gondolkodtam. Majd enyhén nedves hajjal leültem az ágyamba és telefonom nyomkodtam kis idő múlva elnyomott a fáradtság így lefeküdtem aludni.
Újra itt 🥴💕
