Lea
Bocsánat. Nem szoktam ilyen lenni... - elhúzódtam tőle.
- Nem haragszom. De ha gondolod mehetnénk játszani egyet - nagy vigyorra húzta száját
- Jó játék lesz? - már el is felejtettem ami anyámmal történt. Igaz. Ha Maffia családba születsz, annak jó vége sose lesz.
De akik tartják magukat úgy mint mi ketten, azoknak bajuk soha nem lesz. Elmentünk egy hatalmas bevásárló központba és senki nem érdekelt, apám már úgy is szerette volna ha már végre valamit csinálnák. Fegyverem előhúztam nagy csizmámból felemeltem és lőttem hármat, ami azt jelentette mindenki számára hogy futás. Így is lett mindenki rohant amerre látott mi pedig lőttünk arra amerre az emberek szaladtak.
Mikor meghallottuk a rendőr kocsi hangját a hatalmas üveg ajtó felé fordultunk ahol már nyüzsögtek a rendőrök egyben az emberek is. Ria hozta a fekete ruhaanyagú arctakarónkat amiben kibaszott jól néztünk ki. Egy elég drága bicskát fogtam kezembe és pörgettem Ria egy elég méretes kardot fogott meg. - Hé, asszony pajtás - szóltam oda neki nagy vigyorral - játszunk?
- Még kérdezed? - majd megindult a tömegbe gyilkolászni. Kicsit meglepődtem nem hittem ilyennek de tetszik, nagyon is tetszik. Indultam utána, nagyon sok embert és egyben rendőrt megöltünk de hisz ilyenek a gyerekek nem? Játszanak a maguk módján, bár ha egy átlagos ember lennék nem tennék ilyet.
~
Tudom apa hogy rosszat tettünk de vicces volt - álltam apám előtt és nevettem
- Lányom oké hogy öltél, de rengeteg rendőrt öltél meg ezzel a lánnyal együtt. Tényleg ő ki?
- Ő Ria, vele együtt voltam edzéseken. Ő, a második legnagyobb Maffia főnök lánya.
- Ria? Ria Houston?
- Igen Uram.
- Jajj ne hívj uramnak.
- Apa, Ria nem tudja ki vagy.
- Tudom, az apukád a rangsorban az első? - fordult felém kis mosollyal. - Észrevettem a házból, a sok kocsi, és a rengeteg őr. Nem minden Maffiának ilyen a lakása, a kocsijuk, és az emberei. Az ön emberei puccosabbnál puccosabb ruhákban vannak. És ezt bóknak veszem.
- Nos igen, én vagyok a rangsoron az első. De ne mond el senkinek. Hálistennek nem sok ember ismer meg. De ön kisasszony káprázatos.
- Köszönöm- vigyorgott
- Oké, apu éhesek vagyunk nagyon.
- Most voltatok egy hatalmas bevásárló központban.
- De nem vettünk semmit - nevettem el magam Riával együtt.
- Jolvan, menj csak, az ebéd el van készítve. Az asztalon van. Én pedig megyek és bevédem a feneked. Mellesleg Ria apjával beszélek. Muszáj tudnia most mindenről. Nyugodj meg nem leszel bajban - kacsintott Riára.
- Köszönöm Uram. És megtisztelő hogy itt lehetek.
- Lea barátnője vagy, természetes hogy itt lehetsz - mosolygott kedvesen majd felment az irodájába.
- Gyere Ria együnk farkas éhes vagyok. - ültünk le az asztalhoz és vacsoráztunk.
~
Szerencsétek van lányok. Tudtam Ria apjával beszélni és az ügy le van zárva. - mondta apám miközben jött le a lépcsőn. - Ettetek?
- Igen apa. Köszönjük szépen- öleltem meg
- Ez a feladatom nem? Na futás. Ria ma itt maradhat.
- De apám?
- Beszéltem vele. Alkut kötöttünk. Maradhatsz.
- Nagyon szépen köszönöm Uram.
- Na futás fel. Holnap munka van. Mellesleg, a véres cuccokat rakjátok egy szemetes zsákba.
- Rendben apa. - Fel is mentünk a szobámba Riának adtam egy törölközőt és egy alvós ruhát. - Menj csak, addig én rendet rakok.
- Uhm - csak bólintott kis mosollyal és a fürdőbe ment. Rendet raktam az egész szobában mikor végzett Ria elmentem fürdeni. Furcsa hogy az apja ilyen hamar megengedte hogy itt maradhat, mondjuk ezek az apák dolga nem az enyém és Riáé. Még gyerekek vagyunk mi ehhez. Jó mondjuk gyilkolászathoz is de hát minden gyerek szokott játszani a maga módján nem? Igen megint ez a közmondás.^^
Mikor végeztem egy nagy pólóba mentem a szobámba, Ria hason fekve az ágyon nyomkodta telefonját. Ráugrottam - Most nálunk csövelsz - nevettem.
- Haha majd te is fogsz nálunk. Csak várd ki - nevetett
- Jolvan jolvan. Nem baszogatlak. Egyébként. Beszélgessünk arról ami ma történt még a gyilkolászás előtt. - mikor mondtam kissé meglepődött ahogy én is.
- Bocsánatot akarok kérni amit akkor tettem. De.. többet érzek mint barátság. Nem tudom hogy, vagy hogy miért.. de ez az igazság. - felültem vele együtt.
- Valami ilyesmit érzem én is. - elmosolyodtunk és megcsókoltam.
- De ezt titokban kell tartanunk egy ideig. - Így van. Még nem tudhatják meg ők sem. Mi sem tudjuk teljesen biztosra még - mosolygott.
- Így van. Aludjunk - kisebb puszit nyomtam szájára. Lefeküdtünk és megöleltük egymást. - Jóéjszakát.
- Jóéjszakát - morogta.
Sziasztok
Lesz folytatása!! Remélem ez a könyv tetszett🥰 Jelezd ha tetszett.
Csodás nyarat mindenkinek!!
