Lea
Amikor megláttam Jimint és mellette két vele egykorút nagyot néztem, szóval ő lesz a tanárom?
- Lea bemutatom Park Jimint, ő Dél-Korea legnagyobb Maffia vezére. Pár héttel ezelőtt kértem fel arra hogy tanítson téged, tudod ő egészen fejlett és ilyen fiatalon főnök lett.
- Ugyan uram, ennek így kellett lennie- bólintott angyali mosollyal Jimin. Csak pislogtam rá nagy szemekkel
- Park úr..
- Apa! - vágtam Jimin szavába-
Öhm, miért nem vendégeljük meg őket? - mosolyogtam angyalian rá- Elnézést Jimin hogy a szavadba vágtam kicsúszott. Gyertek üljetek le, mindjárt kész az ebéd igaz apa? - angyalian mosolyogtam amit soha de soha nem szoktam tenni miért teszem most akkor ezt? Talán Jimin miatt? Vagy miért? Kiesve gondolataimból néztem apámra-
-Lea te nagyon furcsa vagy, mi ez a vigyor? Eddig csak komor voltál és sose mosolyogtál.
-Muszáj változnunk nem igaz? - nevettem kínosan amire tovább méregetett majd hidegen hagyva ezt a témát helyet foglalt az asztalnál.
Egyébként ritka pillanatok egyike hogy egy idegen ül az asztalunknál, nem sok ember jár ide igaz Lea? - rámnézett apám mire hevesen bologattam, mellé ültem Jiminék is helyet foglaltak az asztalnál.
- Legutoljára a nagy vacsorán ültünk ennyien össze. Régen volt már. Most hogy Lea születésnapja lesz az egész családot el akarjuk hívni de ő nem pártolja.
- Apa nem kell ekkora felhajtás, tudod hogy nem szeretem az embereket nagyon. - csak bólintott-
-Jimin, aludjatok itt nyugodtan, esteledik, nagy a ház - vonta meg vállát apám-
- Apa nem szereti ha este kóblásznak azok akik hozzánk tartoznak. Ezért ilyen nagy a lakásunk hogy mindenki kényelmesen elférjen.
- Kislányom majd mutasd meg nekik a szobákat rendben? Nekem el kell intéznem egy telefont- bólintottam, megpuszilta a fejem végig simitott a hajamon bolintott egyet Jiminéknek akik felállva meghajoltak majd egy mosolyt villantva felment a lépcsőn.
- Uhm, ha végeztetek meg is mutatom a szobákat. - felmentem a lépcsőn ahova követtek ők is - Én és az apám szobája a másik oldalon van a dolgozó szobájával együtt, itt az itt dolgozók emberek szobájaik, és erre vannak az üres szobák, minden második nap takarítanak itt is. Elnézést had mutatkozzam be rendesen. Lea Louis vagyok. - meghajoltam előttük-
- Mint ahogy mondtam én Park Jimin vagyok, ők a testrőreim egyben a legjobb barátaim, Kim Taehyung, és Jeon Jungkook. - meghajoltak egyszerre-
- Örülök a találkozásnak azthiszem. Nos akkor nem probléma ha egy szobába lesztek? - Végig néztem rajtuk kérdő tekintettel mire mindannyian egy aprót bólintva tudatták a választ.
A legnagyobb vendég szobához érve mutattam az ajtóra- Saját fürdőszobával és mosdóval. Ha valami kérdés van a másik oldalt a középső szoba- bólintottam egyet és ott hagytam őket.
Jimin
Néztem ahogy a lány elsétál kinyitottam az ajtót be léptem és körül néztem. - Azta Jimin nem semmi lakosztály- nagy vigyorra húzta száját Jungkook aki az ágyra telepedett- Aish- morogtam rá ezzel jeleztem hogy szálljon le az ágyról az utcai ruhájában-
- Menjetek tusoljatok le, és ne marháskodjatok, megmondtam, itt ne. Majd ha haza értünk akkor szabad. Mellesleg, legyetek résen értettétek? - hevesen bólogattak mindketten-
- Nekem még dolgom van srácok, később találkozunk- biccentettem feléjük majd otthagytam őket.
A lány szobájába kopogtam reméltem hogy nem alszik, nem is aludt, kinyitotta az ajtót egy nagy pólóban állt előttem ami teljesen a combja közepéig ér végig néztem rajta-
- Gyere be, mit szeretnél? - elállt az ajtóból hogy be tudjak menni, így is tettem mikor beléptem körül néztem a szobájába, igazán tágas szoba.
- Szóval mit szeretnél? - az ágyig tipegett bemászott és a takarót ölelgette mint akit ki cseréltek-
- Gondoltam átjövök beszélni veled, minden rendben a mai nap után? - csak némán bólintott egyet amit furcsálok hisz elég nagy szája van. Bólintottam egyet-
Mond mit tervezel ezek után?
- Mit tervezek? Apám azt mondta elviszel innen magadhoz ez igaz?
- Igen, igaz. Hogy tudjalak tanítani muszáj közel lenned. Itt, a családi házadban nem tehetem. Kevés a hely és jobban szeretnélek otthon tanítani mint itt- bólintott egyet-
-Ne ijedj meg biztonságba leszel higyj nekem.
- Uhm. Hiszek. Most pedig szeretnék aludni, van még valami? - fáradtan törölgette szemét tisztára mint egy gyerek bár az is-
- Szeretnék maradni jobban meg akarlak ismerni- kisebb mosoly kúszott arcomra lepetten de mégis fáradtan nézett fel szemeimbe-
-Miért most? Holnap nem lehetne? Én ehhez igazán fáradt vagyok már- nyűgölődve fetrengett az ágyba takaróját ölelgetve csak pislogtam párat nappal képes embert ölni de este teljesen más, egy kisgyerek.
- Nem nyitok vitát mindjárt vissza jövök és ne merd bezárni az ajtódat- mutattam rá majd otthagytam hallottam még a hisztis nyűgölödését. A szobámba mentem a srácok az ágyba voltak csak oda szóltam nekik hogy nem velük leszek az este folyamán majd a fürdőbe mentem hogy letusoljak.
Amint végeztem felvettem egy rövid nadrágot a nyakamba a törölközővel mentem vissza a szobába. Beszéltem még egy pár szót a srácokkal miközben egy pólót vettem fel, lassan vissza mentem a lány szobájához láttam hogy egy nővér épp kijön az ajtaján-
Elnézést valami gond van hölgyem?
- Oh Mr.Jimin - hajolt meg előttem- A főnök bent van kérem ne menjen be amíg ki nem jön. A kisasszony be lázasodott. - bólintottam egyet és hagytam elmenni. Perceken keresztül koslattam az ajtaja előtt mikor a zárt halottam kattani és kinyilt az ajtó-
-Uram, a kisasszony hogy van? - Kissé aggódó arccal néztem rá egy enyhe mosollyal megszólalt-
- Tulhajszolta magát a mai napon, rendben fog jönni. Miért nincs a szobájába?
- A lányhoz akartam jönni beszélgetni, nemrég voltam itt, akkor nyűgösen viselkedett, furcsa volt.
- Ez egy megszokott dolog nála- csak vállat vont az apja- Menj aludni Jimin. Holnap beszélünk Jóéjszakát.
- Jóéjszakát Uram. - köszöntem el tőle amint már nem láttam a folyosó végén halkan a lányhoz benyitottam, bementem a szobába és becsuktam az ajtót. Talán ébren van még?
