7 napom halottként (Befejezett)

1.

A búcsú levelem utolsó szavához értem, majd össze hajtottam és a rendezett íróasztalomra tettem. A kín és a fájdalom még mindig gyötört. Tudtam, hogy ha most nem teszem meg, akkor soha. Elő vettem az éles konyhakést, amit a közeli supermatketben vásároltam három napja. Kibontottam, majd a bal csuklómra szegeztem. Hirtelen megtorpantam, mert a telefonom csörgött, anyu hívott. Nem vettem fel, mert nem bírtam volna ki sírás nélkül. Ő volt az, aki szeretett engem mindig is. Ahogy a készülékem elnémult, a késsel megvágtam magam. A lehető legmélyebben próbálkoztam. Mindkét kezem csupa vér volt. A biztonság kedvéért még a nyakamra is tettem egy vágást. Hirtelen össze estem. Nekem egy pillanatnak tűnt. Felülről láttam a vérben fürdő testemet. Nincs vissza út. Tudtam, hogy meghaltam. Minden fájdalmam, kínom elmúlt. Hirtelen egy erős fény jelent meg, először azt hittem, hogy káprázik a szemem, de nem. Egy angyal volt. 7 napot kaptam a földön még, hogy el tudjak búcsúzni mindenkitől. Hamarabb át léphetek a túlvilágra, viszont később már nem lehet. Beszámolt arról, hogy ha úgy döntök, hogy maradok, akkor akár démonokkal is meg kell küzdjek, illetve a világ sötétségétől. Viszont ha át megyek szó nélkül, akkor a paradicsom vár engem, a kín és a szomorúság nélküli élet. Félévente egyszer ha szeretnék vissza jöhetek a földre.