7 napom halottként (Befejezett)

10. (Befejező rész)

Megnyomja mégegyszer a csengőt. A tömör fa ajtót lomhán kinyitja valaki. Félénken kinéz. Anya volt az. Döbbenten már-már örülve néz végig volt férjén, Apán.
-Peter...hát te itt?-ezen ponton megcsuklik a hangja.
-Alice, muszáj volt idejönnöm. A lányunkról van szó, most kérlek tegyük félre a múltat.-válaszol fáradt, lomha hanggal. Majd olyat látok amire tán nem is emlékszem. Megölelték egymást.
-Gyere be ne fagyoskodjunk.-invitálja be Anya Apát. -Igyunk meg egy kávét és pihenjünk le. Megkapod a vendégszobát. Holnap hosszú napunk lesz.
Apa csendben követi. Én is bementem. A kávét elszalasztották, és mindenki megy aludni. Még csak este 6 óra van. Mindenki fáradt, kimerült és szomorú. Most ők pont ilyenek amilyen én voltam, mikor még éltem. Viszont most jutott eszembe, hogy a fél hetem elment. Holnap lesz a temetésem. Utána maradok még egy kicsit. Majd végleg elmegyek...
...
Reggel Anya korán fent volt már. Kávét főzött Apának, a nővéremnek és a párjának. Alig megy le pár korty a torkán. Mindenki felveszi a fekete elegáns ruháját, majd elindulnak a ravatalozóba.
A ravatalozó egy szép épület volt. Diszkrét díszítésekkel, és teli székekkel. A bejáratnál egy nagy kép volt rólam, alatta meg telis tele virágokkal. A végén meg ott hever nyitott koporsóban a testem. Először Amy ment oda. Megsimogatta gondosan begöndörített hajam, majd motyog valamit. Claire a helyükre vezeti a remegő lányt. Majd a nővérem, Anya, Apa, Dave és végül Adam megy oda. A szeme piros volt, pupillája tág. Be van állva...
Szép lassan mindenki megérkezik. Gyűlnek a virágok, és mindenki helyet foglal.
A ravatalos nő részvétet nyilvánít, majd megkéri az embereket, hogy ha szeretnének búcsúzzanak el hangosan. Mindenki megszeppenve ül, majd Adam hirtelen feláll, és a mikrofonhoz megy. Nagy levegőt vesz, majd megszólal.
-Én Adam vagyok Ellie volt barátja... Rengeteg közös emlékünk van Ellievel. Rengeteg jó, amire imádok visszaemlékezni, de közben ugyan úgy szívet tépő.- hátrafordul a koporsómhoz, majd rá néz.
-Hiányozni fogsz Nappalom...-majd a helyére megy miközben pár könnycseppet elmorzsol.
Majd Amy állt fel. Remegő lábakkal a mikrofonhoz indul. Nagy nehezen megállt, és félénk hangon neki kezd.
-A legjobb barátnőm volt pisis korunk óta. Mindig együtt voltunk, ha még nem is kellett. Mindent megosztottunk egymással, ott voltunk egymásnak. Rengeteg közös emlékünk volt. A jövőt terveztük közösen, de az nekem puszta álom maradt...- hevesen veszi a levegőt, és ki tőr belőle a zokogás.
Senki nem állt fel, többet, hogy beszédet mondjon, így együtt kivitték a koporsómat az autóba, hogy a temetőbe elszállítsanak.
A temető nem volt messze, egy pap várt mindenkit. A temetkezési emberek bele helyezték a hevederbe a koporsómat. Elmondtak egy imát, majd szép lassan eresztik le a testemet a mélybe.. Mindneki sírását hallom. Egyik keservesebb, mint a másik. Földet ért a fekete koporsó. Anya, Apa, April, Dave, Amy és Claire egy egy marok földet dobtak be a síromra. A temetkezésiek ásni kezdték rá a földet, majd szép lassan a sírkövet helyezik rá, a virágokkal együtt.. Eltemettek...
A hozzátartozóim kicsit maradtak, majd szép lassan elindultak a torra. Oda nem tartottam velük. Csak álltam és bámultam a sírom. Többé nem létezek. Megfordultam, és egy fény kapu állt mögöttem. Mielőtt belépek, vissza néztem abba a világba, ahol éltem 17 évig. Elindultam a vakító fényfolyosón, és életem legszebb emlékei játszódtak le előttem. Már nem éreztem se kínt, se szomorúságot. Könnyű voltam és felszabadult. Olyan mint soha...

( Sziasztok! Ez volt a befejező rész. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki itt volt velem, elolvasta, és tetszett neki! Készülök egy új könyvel, és nagyon remélem az is fog nektek tetszeni! Nagyon köszönök nektek mindent!❤️)