Álombefőtt

Vigyázz, lépcső!

Üdvözletem!

Korábban raktam már fel kisebb novellákat, prózákat és verseket. Sajnos azok nagyrésze elveszett, amikor a gépem hat év güri után nyugdíjba vonult, annyit tudtam megmenteni, amennyit anno a felhőbe raktam - és álljon itt egy jótanács: használjatok felhőtárhelyet. Bármikor beüthet a krach. És ha beüt, csak felröppentek, kifacsarjátok a felhőből a munkátokat és hopp, mintha be sem ütött volna. A MEGA-t ajánlom, de ez nem promó. Bár az lenne, kapnék érte pénzt!

Viszont ez kábé két éve történt. Azóta pedig szépen visszatermeltem az elveszett sztorimennyiséget, szóval hamvakból, de megszületett egy új "írások" mappa. Ebben a mappában pedig bőven akadnak versek, méghozzá próza- és szabadversek. Nem tudom, miért pont ebbe a műfajba szerettem bele. Talán mert úgy érzem, a merev szabályok megkötik a nyelvem. Nem mondhatom ki azt, amit szeretnék, el kell torzítanom, hogy beleférjen egy évszázadok által meghatározott formába. Akkor is az én szavaim lesznek. De le kell nyesnem belőlük annyit, hogy másoknak kellemes legyen olvasni - miközben nem minden szó kellemes, vagy épp esztétikus.

Vagy talán azért írok így, mert hála a diszkalkuliámnak, nem tudok versmértékekkel operálni. Mindkettő nyomós ok, azt hiszem.

Szóval mi lesz itt?

Minden, amit meg szeretnék osztani. Versek. Prózák. Novellák. Minden, amin dolgoztam, és amit folyton termelek, mint a követ a bányából. Állandóan főzöm a lekvárt, mert állandóan jön a nyár, és állandóan előkaparom a múltévi sűrű, mézízű masszát.

Jó étvágyat hozzá!