A bátyám legjobb barátja 2

Hibák sorozata

(Sziasztok!Szeretném azzal kezdeni,hogy ez a történet egy folytatás lesz.Ha esetleg újak vagytok és érdekel titeket,lessetek rá a sztori első felére amit floflo77124 profilon találtok meg.Azt is én írtam,még 2017-ben kezdtem el csak sajnos nem tudom vissza lepni a fiúkba így új profilon kell folytatnom:( remélem a régi olvasókhoz is eljut,majd a hír.Remélem tetszeni fog nektek és jó olvasást!❤️)

A kocsiban ültem Lolával és próbáltam feldolgozni,
hogy a legjobb barátnőmmel egyszerre hullik darabokra az életünk.
-Asszem ezt betudom a karmámnak.Mégis mit hittem?Elvettem más barátját így most tőlem is elveszik.-kacagtam fel a saját nyomoromon.
-Én már egyszerűen nem tudok mit mondani.Ha jobban belegondolok igazából nevetséges ez az egész.-mondta Lola és kitört belőle a röhögés.
-Egy rakás szerencsétlenség vagyunk.- nevetésünket a telefonom csengése szakította félbe.
-Nem akarod felvenni?Már ötödjére hív.Valamit mondanod kell neki.-tanácsolta Lola.
-Nem beszélek vele amíg nem érkeztünk meg.-
Lolával a partra tartottunk.Ahova pár hete még gondtalanul jöttünk a barátainkkal.Mostanra már az is kétséges,hogy egyáltalán vannak még barátaink egymáson kívül.Leparkoltunk és kiszálltunk az autóból.
-És újra itt.-szippantott nagyot a levegőbe Lola.Jól mondta.Újra itt,de ezúttal nem fürdés céljából.El akartunk menekülni a bajok elől.Adam,Oli és Shane elől.Ki kellett szellőztetnünk a fejünket.Egymásba karolva sétáltunk végig a kissé szeles parton,majd leültünk a padra.
-Lola bárhogyan alakulnak a dolgok,mi mindig itt leszünk egymásnak ugye?-kérdeztem félve.
-Ígérem!-mosolygott és fejét a vállamra hajtotta.-Itt kéne maradnunk örökre.-tanácsolta.
-Jó is lenne.-mosolyodtam el.-De sajnos szembe kell néznünk a gondjainkal.-sóhajtottam.-Felhívom Shanet.-álltam fel a padról és miközben kicsöngött a telefon fel alá járkáltam idegességemben.
-Dakota hol vagy?-szólt bele aggódva Shane.-Miért nem vetted fel?Jól vagy?-bombázott meg a kérdései.
-Láttalak Shane.-ennyit mondtam.
-Mi?Hogy érted?-próbálta játszani az értetlent.
-Hagyjuk ezt jó?Ne nehezítsed meg!-kértem.-Láttalak Astriddal.Én ezt nem tudom tovább csinálni.-sóhajtottam.
-Ne ne ne kérlek ne tedd ezt.Félre érted.-könyörgött Shane,de úgy érzetem bármit is mondd,nem tud kárpótolni.Lehet tényleg félre értem.Lehet tényleg nem volt köztük semmi.De a hazugság az hazugság marad.És őt nem először kaptam hazugságon ráadásul ilyen rövid idő alatt.
-Nem vagyok kiváncsi magyarázatra.Szeretlek,de magamat jobban kell szeretnem.És ha te nem tudsz tisztelni,majd megteszem én helyetted.-nyomtam rá a telefont.
-Na erre nem számítottam.-döbbent le Lola,majd folytatta.-De jól megmondtad neki!-bíztatott.Megfordultam és ahogy ránéztem a barátnőmre zokogni kezdtem.
-Lola én halálosan szeretem őt.-rázkódott a vállam.
-Mi van?-pattant fel a padról és hozzám rohant.-Akkor mi volt ez a szöveg?-ötlet át szorosan.
-Meg kellett tennem.-zokogtam a nyakába.-El kellett löknöm mielőtt megbánt.El akarom kerülni a megaláztatást.-sírtam.
-Drágám!-szólt kedvesen Lola és a hajamat simogatta.-Ha ennyire szereted miért nem hallgatod meg?
-Mert nem tud olyat mondani ami a bizalmat helyre hozná.És a bizalom nélkül nincsen semmink.A csudába miért kell ezt tennie velem!-léptem el Lolától és kifagadtam.-Elegem van!Az összes fiúból!
-Nekem is.-sóhajtott Lola.
-Akkor kezdjünk el magunkra koncentrálni!-javasoltam.
-Hallgatlak.-nézett kíváncsian.
-A szabadidőnket a fiúk helyett magunkra fordítjuk.Tanulunk,sportolunk,együtt lógunk és ami a legfontosabb megmutatjuk kikkel húztak újat és kiket veszítettek el.
-Tetszik ez a terv.Bár ezek előtt helyre kéne raknunk a dolgokat.Beszélnünk kell a fiúkkal és utánna jöhet az "én" idő.Neked is beszélned kell Shane-el.
Remélem te se hitted azt,hogy ennyivel megúszhatod.-nézett rám kérdőn.
-A francba,miért kell a bölcsességeiddel elrontanod a szuper ötleteimet?-néztem rá szúrós szemmel,majd elmosolyodtam.-Igazad van.De félek,ha élőben találkozunk megenyhülök.
-Nem feltétlenül kell kibékülnötök.És ne add be a derekadat magyarázat nélkül!-parancsolta.-De muszáj lesz ezt átrágnotok.Régóta ismeritek egymást.Oliver barátja.Tisztáznotok kell a dolgokat és ha úgy alakul,méltósággal lezárni.
-Te mikor lettél ilyen érett?-kérdeztem gyanakvóan.
-A rutin meg az évek.-dobta át büszkén szőke haját a válla felett.
-És neked mi a terved?Mihez kezdesz?-kérdeztem.Ő még nálam is rosszabb helyzetben volt.Míg nekem egy fiú miatt fájt a fejem addig Lolának egy összetört szívvel és egy új hősszerelmessel kellett megbírkóznia.
-Hát Adam valószínűleg látni sem akar,de idővel kell erről beszélnem vele.Nem maradhat ilyen a viszonyunk.Nem hinném,hogy megpróbálok kibékülni vele.Egyrészt esélyem sincs,másrészt szerintem én sem akarom.-húzta el a száját,majd nagyot sóhajtva folytatta.-Szeretem.Tiszta szívemből,de nem vagyok szerelmes és a kettő nem ugyanaz.Hazudnék ha azt mondanám már nem érzek semmit Oliver iránt és tudom,hogy a batyád,de meg ne haragudj nem valami megbízható.-mosolyodott el kedvesen.
-Örülök,hogy így állsz hozzá.Nyilván ez a szituáció sehogy sem könnyű,de büszke vagyok rád,hogy megbirkózol vele.-ültem vissza mellé.-Sétáljunk egy kört aztán térjünk vissza a káoszba.-javasoltam és így is tettünk.Visszafelé már nem nagyon boncolgattuk ezeket a témákat.Én azzal voltam elfoglalva mit és hogy kéne csinálnom és van egy olyan érzésem,hogy Lola is ezen kattogott.

-Nem jössz be?-próbálkoztam,de legbelül sejtettem Lola válaszát.
-Most biztos nem.-nevetett.-Korai lenne összefutni bárkivel is és nálatok erre elég nagy az esély,de feltétlenül beszélünk majd.-ígérte meg.
-Rendben.Bármi van hívj!És köszi a fuvart!-köszöntem el,majd beindultam a házba.A nappali és a konyha üres volt így elindultam az emeletre.Bementem a szobámba és átnéztem a telefonom,keresett-e valahol Shane.Semmi.Őszintén szóval nem hittem volna,hogy ilyen könnyen beletörődött a dologba bár azért reméltem,hogy fog keresni,de úgy voltam vele csak időt ad.Azért biztosra akartam menni és elindultam Oliver szobája felé.
-Oli itt vagy?-kiabáltam.
-Aha.Gyere be!-érkezett a válasz.Körbe néztem és szótlanul tudomásul vettem,hogy Shane nincs itt.
-Mi a helyzet?-érdeklődtem és leültem a fotelba.
-Még tőlem kérded?-nézett rám furán.-Shane mondta,hogy összebalhéztatok.
-És azt nem mondta,hogy miért?-kértem ki magamnak.
-De.-bólintott.
-És?Esetleg neked adott rá valami magyarázatot?-próbáltam kihúzni belőle valamit.
-Ezt vele kellene megbeszélned.
-Astriddal dumálgatott a suli előtt és még le is tagadta előttem.Ezen mit beszéljek meg vele?-háborodtam fel.
-Nem az van amit hiszel.-rázta meg a fejét.-Szerinted tényleg van olyan hülye,hogy kockára tesz egy ezer éves barátságot,hogyha utánna az a célja,hogy megbántson vagy megcsaljon téged?-nézett rám értetlenül.-Astrid nem normális.Dögös,de nem normális.Én javasoltam Shanenek,hogy avasson be téged,de ő azt mondta kímélni akar ettől.
-De mégis mitől?Oliver mostmár mondd végig ha belekezdtél!-utasítottam.
-Nem száll le Shaneről.Nem tudom mi baja van,de nem tudja elengedni.Shane azt mondta,hogy szerinte szándékosan volt azon a buszon amin ti és nyilván veled azért volt bunkó,hogy feszko legyen köztetek és végülis a terve be is vált.
-De miért kéne engem megkímélni?Miért nem lehetett beavatni engem?És minek találkozott vele?
-Mert Astrid megfenyegetett téged.-sóhajtott.-Nem vettük komolyan,valószínűleg csak a szája nagy,de Shane nem akart rád ijeszteni.Miután találkoztatok Astrid sms-ekkel kezdte bombázni és számon kérte,hogy mégis mit akar tőled és ha Shane nem szakít akkor kénytelen lesz ő maga félre állítani téged.Shane találkozott vele,utoljára megkérte szépen,hogy álljon le,mert fel fogja jelenteni zaklatásért.Ennyi történt.-mondta egyszerűen mintha csak azt közölte volna,hogy most evett pirítóst.
-Én olyan hülye vagyok.-túrtam a hajamba.-De ha Shane nem hazudik ez az egész meg sem történt volna.-ezzel igazából magamat próbáltam nyugtatni,hogy nem csak én szúrtam el.
-Ez már nem az én dolgom.
-És te hogy vagy amúgy?-kérdeztem.
-Sehogy.Én elmondtam Lolának mindent.Ha akarja és készen áll itt vagyok,a lelkiismeretem tiszta.Nem hazudok se magamnak se másnak.-rántotta meg a vállat.
-Jól kezeled a helyzetet.-mosolyogtam rá.Felálltam,megpróbáltam megöletni,de elég esetlenül sikerült mivel nem sűrűn csinálunk ilyet,majd vissza mentem a szobámba.Oliver mondatain kattogtam és végül arra jutottam,hogy írok Shanenek.

Feladó:Dakota
Címzett:Shane
Üzenet:Oliver mindent elmondott.Szerintem beszélnünk kéne.

A válasz negyedóra múlva érkezett.

Feladó:Shane
Címzett:Dakota
Üzenet:Majd holnap átugrok.

Ennyi.Nem írt semmi mást.Most tényleg én rontottam el?Tényleg én vagyok a hibás?Megkellett volna hallgatnom?De neki meg nem kellett volna hazudni.Előre féltem a holnapi naptól.

(Így a végre még szeretnék újra hozzátok szólni.Mint ahogy fent említettem nem tudtam belépni a régi fiókomba ami eléggé összetört,mert az a három történet amit ott elkezdtem a szívemhez nőtt.Nem is akartam másik oldalon folytatni,mert nem láttam értelmét,nem tudtam kikhez jut el.De annyi bíztatást,kedves kommentet kaptam,hogy a szívem szakadt meg.Ez volt az első és legsikeresebb történetem így úgy éreztem tartozok annyival,hogy itt nem hagyom abba és közben évek teltek el,de most újult erővel újra belekezdek.Nagyon hálás vagyok és szeretném megköszönni mindnekinek aki kommentelt és annak is aki csak olvasta és élvezte.Nagyon sokat jelent.Még egyszer köszönöm🥺🥰❤️)