A bátyám legjobb barátja 2

Nehéz időszak

,,A bizalom baromság.Nem ismerjük a másikat."

Nyugtalanul aludtam az éjszaka.Már korán reggel felriadtam.Lementem a földszintre és úgy döntöttem kiülök kicsit a teraszra.Hűvös volt és még félhomály.A napkelte drámai megtekintése után bementem a lakásba,mert szinte teljesen átfagytam.Bekapcsoltam a tv-t és unottan lépkedtem a csatornák között,hátha találok valamit ami eltereli a figyelmemet Shaneről.Hozzá tenném nem jártam sikerrel.
-Miért vagy fent ilyen korán?-sétált be a nappaliba komásan Oliver és lehuppant mellém.
-Nem tudtam aludni.És te?
-Miután letrappoltál az emeletről már én se.-dörzsölte meg a szemét.-Minden oké?-fürkészte az arcomat.
-Persze.Jól vagyok.-vágtam rá egyből.-Miért?
-Nem tudom.Furának tüntél.-állapította meg,majd szótlanul néztük az egyik éppen aktuális műsort amit vetítettek.Egy félóra múlva anya is kikecmeregett a hálóból.
-Hát ti?-támaszkodott ásítozva az ajtófélfának.
-Nem tudtam aludni.Olivert meg véletlenül felkelettem amikor lejöttem.-válaszoltam.
-Koraiak vagytok.-állapított meg anya és szorosabbra húzta köntösét.-Összedobok valami reggelit.-indult meg a konyhába.Együtt megreggeliztünk,aminek most kifejezetten örültem.Ritkán van idő leülni együtt az asztalhoz,végre senki sem rohan,tudunk egymásra figyelni.Már csak apa hiányzik..
-Anya nem tudsz apáról valamit?-próbáltam úgy feltenni a kérdést,hogy a szomorúság ne hallatszódjon a hangomon.Anyának így is nehéz.Nincs szívem rontani a helyzeten.
-Sajnálom drágám,de tudod,hogy nem tudom élőre pontosan mikor érkezik.-nézett rám csalódottan.Kár is volt felhoznom ezt a témát.Már viszonylag hozzá szoktam a dologhoz,de vannak napok amikor nagyon érzem a hiányát.Valószínűleg ez is egy olyan nap volt.Válaszra nyitottam a szám,de a telefonom megrezzent.Felemeltem a készüléket és megnéztem a képernyőt.
Feladó:Shane
Címzett:Dakota
Üzenet:11 körül ott vagyok ha az jó.

Egyből válaszoltam.

Feladó:Dakota
Címzett:Shane
Üzenet:Rendben.

Mire letettem a telefont addigra anyu és Oliver már másról beszélgetett.
-Köszönöm a reggelit.Most kicsit felmennék a szobámba ha nem gond.-rendbe akartam szedni magamat mielőtt Shane megjön.Egyikünk sem tudja,hogy most hogyan is állunk,de szerettem volna azért kicsípni magamat legalább egy kicsit.Felszaladtam és megkezdődött az órákig tartó haj,test és arcápolási rutin.Megmostam a hajamat,arcpakolást tettem fel,megborotválkoztam,sminkeltem és végre vissza nyertem emberi formámat.A szobámban vártam,hogy Shane megérkezzen.Még csak tíz óra volt,de már mindennel kész voltam így nem volt más dolgom csak várni.Valószínűleg ekkortájt ütött be a korai kelés hatása,mert elaludtam.Az ajtóm kopogása ébresztett fel.Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.
-Ki az?-kiabáltam.Az ajtó nyílt és Shane lépett be rajta.
-Azt hittem számítasz az érkezésemre.-Nézett rám furán.-Anyukád engedett fel.
-Oh értem.-válaszoltam egyszerűen.Ilyen kínos még talán sosem volt közöttünk a hangulat.Feltápászkodtam és az ágy szélére ültem.
-Te nem ülsz le?-kérdeztem.
-De.-bólintott,becsukta az ajtót és leült mellém.Nem nézett rám.Csak meredten bámult maga elé.
-Nem tudom,hol kéne kezdenünk.-ismertem be szomorúan.
-Én sem.-válaszolt és még mindig nem nézett rám.
-Akkor először mondom én.-sóhajtottam.-Én-kezdtem bele,de megtorpantam.Nagyon nehéz beszélgetés előtt álltam.-Én sajnálom,hogy nem hallgattalak meg tegnap.Beismerem,hogy ebben hibáztam.
-Köszönöm,jól esik,hogy elismered.-bólintott és fejét felém fordította,de a tekintetét nem.-Én is sajnálom,hogy hazudtam.Nem kellett volna.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Én szeretlek,de valamelyikünknek ki kell mondani.-közölte ridegen.-Dakota én nem azért jöttem össze veled,hogy minden egyes apró botlásnál olyanokat vágj a fejemhez,hogy te ezt nem csinálod így tovább.-és ekkor végre képes volt rám nézni.Az arcáról nem tudtam mást leolvasni csak azt,hogy mérges,roppant mérges.-Évek óta ismerjük egymást és nem bízol bennem.Neked akarok jót erre az a vége,hogy bizonygatnom kell neked?Amíg nem adok okot rá nincs jogod ilyen szinten megkérdőjelezni a hűségemet.Én akkor se tettem ezt amikor Nathannel táncikáltál.Mert érett vagyok és bízok benned.Ezeket te elmondhatod magadról?-fröcsögte.
-Álljunk meg egy percre.-döbbentem le.-Te most éppen szakítasz velem?
-Őszintén nem tudom.-rázta meg a fejét.
-Mi az hogy nem tudod?-éreztem ahogy a szomorúság és a harag teljesen átveszi felettem az uralmat.-Te hazudtál!Te titkolóztál!Láttalak egy lánnyal dumálni a hátam mögött akivel elég hosszú közös múltatok van.Mégis mit kellett volna hinnem?Hm?-legszívesebben bönböltem volna.Csak azt akartam,hogy zárjuk le,menjen el és had sírjam ki magamat.Felkeltem az ágyról és elé álltam,hogy a szemébe tudjak nézni.-Én pedig nem azért forgattam fel az életemet,hogy valaki szórakozzon velem.Szóval Shane,szakítani akarsz?-tettem fel a kérdést újra.
-Értsed már meg,hogy nem tudom!-emelte rám tekintetét csalódottan.-Sose szerettem senkit ennyire,mint téged.
-Ezt elég nehéz elhinni miközben éppen szakítani próbálsz velem.-próbáltam tartani magam,de elérkeztem arra a pontra amikor az első könnycsepp utat tört magának.
-Mindegy elhiszed-e vagy sem mert így van.Nem akarom,hogy húzzuk egymás idejét.Ha már most ilyenek vannak a kapcsolatunk elején szerinted mi lesz később?
-Akkor tegyünk pontot a végére.-néztem komoran és ekkor a második,majd a harmadik könnycsepp is legördült,de tartottam még magam.Nem akartam megadni neki azt az örömöt,hogy végig nézi ahogyan éppen miatta semmisülök meg.Erősnek akartam látszani.
-Csak beszéljük át.Ne hozzunk elhamarkodott döntést.-állt fel ő is az ágyról és közelebb lépett hozzám.
-Te nem vagy képes kimondani úgyhogy megteszem én.
-Dí.-mondta ki halkan a nevemet,majd még közelebb lépett és tenyerét az arcomra helyezte,majd kedvesen cirógatni kezdte.Lehunytam a szemem és ekkora már éreztem,hogy patakokban hullanak a könnyeim.Nem voltam valami kitartó.
-Hogy mersz hozzam érni amikor éppen most töröd össze a szívemet?-suttogtam,de hagytam,hogy a keze az arcomon maradjon.
-Szeretlek.-suttogta és megölelt.
-Most szakítottunk?-kérdeztem és visszaöleltem.
-Lehet.-válaszolt elcsukló hangon.Egy darabig csak tartottuk egymást szótlanul,majd végül én törtem meg a csendet.
-Úristen ezek után,hogy nézzek rád úgy mintha mi sem történt volna?-fúrtam a fejemet a mellkasába és még szorosabban öleltem.
-Tegnap este óta ezen gondolkozok.-kezdte.-Hogyha szétmegyünk,hogyan fogom megjátszani,hogy nem vagyok halálosan szerelmes beléd.-finoman felnevetett.-Aztán rájöttem,hogy sehogy.Nem is akarom és nem is lennék képes rá.-hajolt el tőlem és a szembe nézett.-Mi lenne ha szünetet tartanánk?-javasolta.
-Tessék?-háborodtam fel.-Nem egy bicikli vagyok,hogy amikor kellek előveszel amikor nem akkor meg beteszel a garázsba.
-Nem így értettem.-sóhajtott.-Akkor nevezzük úgy,hogy inkább lassítunk.Nem alszunk együtt meg ilyenek.Találkozunk,de mint akik csak ismerkednek vagy randiznak.Én nem szeretném befejezni veled.Mit gondolsz?-kérdezte.
-Nem alszunk együtt?-kérdeztem.Már maga a tény gondolatától újra sírni tudtam volna.
-Látom megragadt a lényeg.-nevetett fel.-Nekem is fáj iszonyatosan,de szeretném megmenteni a kapcsolatunkat.Szeretlek te kis buta.-ölelt meg újra.
-És mit mondunk másoknak?Nem szakítottunk de nem is vagyunk együtt?-hajoltam el tőle.
-Én arra gondoltam,hogy nem kéne őket beavatni.Max én elmondom Olivernek te meg Lolanak elvégre úgyis mindent tudnak rólunk,de én másnak nem szeretném.Ez kettőnkre tartozik és nem szeretném,hogy bárki is azt higgye rólunk,hogy szabadok vagyunk.Még a végén bepróbálkozik valaki nálad és kénytelen leszek leütni.-támasztotta homlokát az enyémhez.Halkan felnevettem.-Én is szeretlek.-mondtam szinte suttogva.Shane közelebb hajolt,már szinte összeért a szánk,de pár milliméterre ajkaimtól megállt és nem mozdult.
-Csókolózni sem szabad?-kérdeztem az előzőnél is halkabban.
-Elméletileg nem.-suttogta vissza.-de egy kivételt így az elején még tehetünk.-mondta.A tarkómért nyúlt és magához rántott.Ez a csók minden eddigit felül múlt.Volt benne minden.Öröm amiért itt vagyunk egymással,szomorúság,mert nehéz időszak vár ránk,harag a dolgok miatt amiket egymás fejéhez vágtunk és olyan erős szenvedély,hogy szinte szikrázott a levegő.