Az én múltam kiskoromban kezdődött mikor csak öt éves voltam. Apámmal és anyukámmal éltem a családunk mindig is nyugodt volt a gondok csak akkor kezdődtek mikor öt éves koromban édesapám elhunyt. Rákos volt és az orvosok későn vették észre..túl későn. Mikor a műtétre került a sor nemtudták megmenteni apát én ez idő alatt végig a nagymamámnál voltam de persze egy kilenc éves, hogy értené meg, hogy az apja elhunyt és nincs többé?...ugye énsem fogtam fel.
Tíz éves voltam mikor anyám inni, ekkor kezdett csak roszabb lett a helyzet,mivel folyamatosan vert és szidott. Sokszor állította azt, hogy apa az én hibámból halt meg amit el is hittem neki. Ekkor kezdtem el visszahúzódni és nem igazán barátkoztam senkivel.
Tizenkét éves koromban még mindig anyámmal laktam egy fedél alatt. Anya ekkora már alkoholista lett és csomószor volt kórházban alkoholmérgezés miatt. Sosem féltem tőle mert ekkor már felfogtam, hogy az alkohol beszél belőle. Inkább aggódtam érte, féltem, hogy ittfog hagyni, hogy megfog halni.
Tizenöt éves voltam mikor anya is itthagyott így egyedül éltem mivel a nagymamámék nemtudtak befogadni. Enyém volt az egész családi ház, ahol napi szinten takarítottam, mostam. A főzésben nagymamám segített nagyon sokat és megvette amire szükségem volt. Vele akármit megtudok beszélni és ha kellet segít és megvigasztal.
A gimnáziumot a Nekomában kezdtem és csatlakoztam a zene klubbhoz hiszen időközben megtanultam elektromos gitáron játtszani. A nagyim sose szerette a gitár mély hangját viszont engem megnyugtatott, mivel emlékszem apám kiskoromban sokat játszott nekem. Az iskolában kitűnő tanuló vagyok, viszont sok barátom nincs a klubban van két barátnőm akiket kiskorom óta ismerek. Ők ketten tudják milyen volt az életem, hogy cseppet sem volt gyerekkorom.
És most ittvagyok 17 éves harmadévesként szintén kitűnő tanulóként. a napjaim még mindig szomorúan telnek mivel nincs senkim a barátnőimet kívül.
a nevem (teljes név) és most elmesélem az én történetem.
