𝐀 𝐊𝐄𝐌𝐈𝐀 𝐊𝐈𝐂𝐒𝐈𝐓 𝐌𝐀𝐒𝐊𝐄𝐏𝐏 | ᵖᵒˢᵃ ʳⁱᶜʰᵃʳᵈ ᶠᶠ |

☂︎ 3. 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 ☂︎

𝚌𝚑𝚊𝚙𝚝𝚎𝚛 𝚝𝚑𝚛𝚎𝚎   𝒶 𝓁𝒶́𝓃𝓎

A fülledt melegben sétáltunk a kihaltnak tűnő utcán, mikor már elengedtek az iskolából. Haller a többi osztályhoz képest hamarabb engedett haza minket, mondván beleegyezik a fiúk kérésébe. Kinga egyáltalán nem örült ennek. Valósággal tombolt, mikor Haller végül kibökte azt a pár szóból álló engedélyt.
Vitatkozni kezdett a férfival, miközben mi csendben, elköszönve Haller-től hagytuk ott a termet.

— Végre — rángatta le a nyakából Zsolti a nyakkendőt. — Majdnem meghaltam a melegben — törölte le vele a homlokát.

Összevont szemöldökkel meredtem rá, egészen addig, míg Ricsi nem lépett mellém. A többiekhez képest, ő tűrte legjobban a meleget, ami őszintén meglepett.
A terembe valahogy ő volt a legnyűgösebb.

— Szerintem a zakótad is vedd le — szólt oda Zsoltinak, mire felénk kapta tekintetét. — Ha meleged van — magyarázta.

— Ja — értette meg egy kis fázis késéssel, majd úgy tett, ahogy Ricsi javasolta.
— Nem, így is melegem van — rázta végül fejét. — És a ló komolyan így várta volna el, hogy ott rohadjunk meg? — tette fel kérdését, de igazából senkitől sem várt választ.

Ezek után egészen Zsoltiék garázsáig csendben mentünk. A többségünk egyszerűen fáradt volt még beszélni is, a másik fele pedig kedvtelen volt, vagy már a gondolattól is hányingerük volt, ha többet kéne megerőltetniük magukat.
Én egyik csoportba sem tartoztam. Inkább azt mondanám, hogy nem tudnék kivel beszélni, mivel mindenki fáradt volt, velem ellentétben.
Mikor a garázshoz értünk, szinte megváltásként tekintettünk a légkondicionált helyiségre.

— Utat — lökte félre Zsolti Dave-t, aki szinte rám esett az erőviszonyok miatt.

Meglepődve hátráltam pár lépést, mire Ricsi megtámasztotta a hátam.

— Nem normális — dünnyögte maga elé, mire halványan elmosolyodtam.

— Semmi...probléma — halkultam el, mikor megpillantottam egy ismerős, női alakot közeledni. — Mit keres ő itt? — érdeklődtem Ricsi felé fordulva, mire elhúzta a száját.

— A srácokkal jóban maradtunk vele, bár magam sem értem miért — motyogta. — Azt hogy most miért jött ide, viszont nem tudom — folytatta. — Őszintén szólva, abba reménykedtem, hogy most csak az osztály lesz itt — tette hozzá.

Megértően bólintottam, majd mielőtt Viki ide ért volna, beléptem a garázsba. Virág már bent foglalt helyet, ahogyan Zsolti, s a két rocker is.
Halvány mosollyal az arcomon ültem le Virág mellé, majd kezdtem bele hallgatni, hogy miről is vitatkozik Zsoltival.

— Te ezt nem érted — szólt Zsolti fáradtan. — Ez egyszerű elmélet — tette fel mutató ujját. — Látod, ha jól nézel ki, jobb csajokat találsz — mutatott végig magán.

Őszintén szólva, már az elmélet megemlítésekor összeráncoltam a szemöldököm, s megnyugodtam, mikor Zsolti egy ilyen egyszerű kijelentést tett.

— Akkor találd meg Edinát — duzzogott Virág, mire Zsolti fintorogva húzta száját.

— Inkább a halál, mint Edina — tette fel kezét védekezően.