Back to you (Taekook ff)

7.RÉSZ

Ha valaki ki tud igazodni Jeon Jungkookon, az kérem segítsen. Először rám mászik, majd szakít Hoseokkal, végül pedig egész nap szarik a fejemre. Nem mintha hiányozna mellőlem... Vagyis de... Na jó, igazából saját magamon se tudok kiigazodni. Lehet valakit egyszerre utálni és szeretni is?

-Ma egyedül kell haza menned, ha csak nem vársz meg és jössz velem meg Yoongival. -mondta nekem Jimin, miközben pakolta a táskáját.
-Nem akarok zavarni, szóval inkább haza megyek egyedül. -válaszoltam.
Jiminnek ilyenkor mindig fakultációja van és régen mindig megvártam, de aztán Yoongi került a középpontba, így inkább nem megyek velük gyertyatartónak.
-Oké, akkor majd holnap reggel találkozunk. -ölelt meg, majd el is ment az órájára.
Én egy nagyot sóhajtva kaptam a hátamra a táskám, majd indultam is kifelé az osztályból. De persze ez nem jött össze, ugyanis az ajtóból Jungkook rántott vissza.
-Gyere velem haza! -mondta, majd a kezem megfogva húzott maga után.
-Állj! Állj! Állj! Ne rángass! Nem megyek veled haza! -akartam kihúzni a kezem az övéből, de persze nem ment.
-De igen jössz! Most már single vagyok!
-Mi? Te most csak azért szakítottál Hobival, hogy én szóba álljak veled? Te hülye vagy? Nem akarok tőled semmit Jungkook! -mondtam mérgesen.
-Alapból azért jöttem össze vele, mert téged akartalak féltékennyé tenni. -állt meg, majd felém fordult, hogy szemembe tudjon nézni.
-Mi? -néztem rá értetlenül.
Komolyan képes volt ezért Hoseok érzéseivel játszani? De egyáltalán miért akarta, hogy féltekény legyek? Nem értem ezt a gyereket...
-Mondtam neked Taehyung, hogy én még mindig szeretlek, de te nem hiszel nekem. -mondta egy nagyot sóhajtva.
-Nem is fogok! Az én érzéseimmel nem fogsz megint játszani!
-Nem is akarok. De van neked egy ajánlatom. -mondta vigyorogva, én pedig már éreztem, hogy ez megint valami Jeon Jungkook felé hülyeség lesz.
-Mondjad... -forgattam meg a szemeim.
-Adj nekem egy hetet, hogy bebizonyítsam, nekem te kellesz és senki más. -mondta full komoly fejjel.
-És ezt mégis, hogy akarod csinálni? -kérdeztem rá.
-Egy héten keresztül úgy fogunk viselkedni, mint egy pár. Nem fogok kurvázni. Nem foglak megcsalni. Semmi rosszat nem fogok tenni. Ha ez alatt az egy hét alatt mégis tennék olyat, ami neked nem tetszik, akkor ígérem örökre békén hagylak. De, ha nem, akkor az enyém leszel. -vázolta fel a szitut, én pedig tényleg elgondolkodtam rajta.
Szeretem őt, még azok után is, amit tett velem. Ha tényleg úgy van ahogy mondja és szeret engem. Akkor ebből még egy jó kapcsolat is lehet. Viszont, ha csak hülyiteni akar, akkor abban az egy hétben is simán elmegy máshoz.
-Legyen, benne vagyok! -mondtam magabiztosan.
-Nagyszerű! Akkor gyere édesem, haza kísérlek! -kulcsolta össze az ujjaink, majd megindult kifelé az iskolából.

Őszinte leszek, nagyon jó érzés volt újra fogni a kezét. Próbáltam pozitívan állni a dologhoz és nem arra gondolni, hogy megint hülyét csinál belőlem.
Kézen fogva mentünk végig az utcán, így elég sok megvető pillantást kaptunk, de hát ez van. De, hogy teljesen jó napunk legyen, azért jött velünk szembe az utcán egy csapat lány akik oda fangörcsöltek, mikor megláttak minket.

Hozzám érve már vettem is élő a lakáskulcsot, hogy kinyissam az ajtót, de Jungkook a csípőmre fogott és maga felé fordított, majd hirtelen megcsókolt. Kissé meglepődtem, de viszonoztam tettét. Nyelvét átdugta a számba, így egy elég szenvedélyes nyelves csókba kezdtünk, amit én szakítottam meg, mert már nem kaptam levegőt.
-Írj majd baby. -csapott egy kisebbet a fenekemre, majd egyet kacsintott és element. Én pedig teljesen elpirulva álltam ott és néztem egyre távolodó alakját.