[BTS ff.] A Maknae

1. fejezet: A fiú, akinek a világ túl nagynak tűnt

Itt ülök a földön, izzadtan, lihegve, egy sötét sarokban a színpad mögött. Megsérült a lábam és a többiek nem akarják, hogy fellépjek... de én fel fogok! A nevem Jeon Jungkook, a BTS maknae-ja vagyok. De amikor beléptem nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz a legfiatalabbnak lenni. Mostanában nagyon elfoglalt vagyok, most lesz 8 éve hogy a BTS debütált, és őszintén szólva, kevés időm volt, hogy visszaemlékezzek arra, miért is döntöttem úgy, hogy idol leszek, és hogy miért vagyok ma itt egyedül, sérülten, milliók sikolyát hallgatva.

2011 nyara volt, fényesen sütött a nap, még emlékszem milyen szépen csillant a napsugár a fák levelei között, és ott volt a lágy szellő, mely a tenger irányából fújt. Kint álltam a házunk előtt és épp búcsúzkodtam a szüleimtől. Majd ők könnyes, büszke szemekkel nézték, ahogy kisétálok a nyikorgó kiskapun és elsétálok az utcán. Persze fiatal fejjel nem hatott meg a búcsú, csakis a rám váró nagy kalandra tudtam gondolni. Félelmet nem ismerve, nagy lelkesedéssel és mosollyal az arcomon indultam el az állomásra. Az utcai házak udvarain korombeli gyerekek labdáztak, sikongattak, ami teljesen átlagos volt, hisz akkoriban azt hittem, hogy ugyanolyan életem lesz a fővárosban is, mint itt Busan-ban. De hát mit tudhat egy 13 éves... Egy fekete iskolatáskával a hátamon és egy kis bőröndöt magam mögött húzva, úgy sétáltam az út közepén, mintha egy herceg lettem volna. Teljesen úgy éreztem magam, mintha felnőtt lennék, és úgy sétáltam a pályaudvaron az emberek közt, keresvén a vonatot, mikor megszólal a bemondó: "A Szöulba induló vonat 2 perc múlva indul a 7-es vágányról." Felpattantam és elfoglaltam egy jobboldali ülést. Lepakoltam, betettem a fülembe a fülhallgatót, a kedvenc énekeseimet hallgattam. Néha a csodás koreai tájat bámultam, a napos tengerpartot, a friss mezőket, de van amikor gondolatokba merültem és elképzeltem, hogy milyenek lesznek a bandatagok és hogy milyen zenéket fogunk csinálni.

Pár óra múlva megérkeztünk a fővárosba. Leszálltam, vegyes érzésekkel: Ekkora embertömeget még sose láttam, ami megrémített, de egybe izgatott is voltam, hisz hamarosan találkozom a hyung-okkal. Nagy levegőt vettem, de csak addig amíg eljutok az ajtóig, ami nem sikerült, mert kettőt léptem és fellöktek. Felálltam, de ekkor realizálódott bennem, hogy milyen alacsony vagyok az itteni felnőttekhez képest. Nem láttam merre megyek, de végül megtaláltam a kijáratot. Kicsit félrébb álltam a tömegtől, letettem a táskámat a padra és megnéztem a telefonomban a lakásunk címét. Eléggé a város közepén van, egy kis utcában, de megpróbáltam megtalálni. Felvettem a táskámat és elindultam. Ahogy egyre beljebb kerültem, csodálkozva néztem fel a hatalmas épületekre. Az ott sétáló gazdag üzletemberek közt úgy néztem ki, mint egy utcagyerek. Persze valamilyen szinten az is voltam. Akkor még el se tudtam volna képzelni, hogy valaha olyan gazdag és sikeres leszek, mint azok a tekintélyes emberek ott. Gyorsan fogtam magamnak egy villamost, ami elvitt a közelbe. Felsétáltam az árnyékos utcán, a telefonomat nézegettem, és kerestem a lakást, majd megtaláltam. Nagy levegőt vettem és bekopogtam. Ő volt az, a leader! Habár nem tudtam, hogy ő az, de már a tekintetében láttam, hogy vezetőnek született. Egy izzad ruhát viselt, és a szemei már fáradtak voltak, de mosollyal köszöntött:

-"Szia! Te vagy az új tag?"

-"Igen! A nevem Jeon Jungkook."-mutatkozott be büszkén Jk.

-"Áh, a maknae! Már vártunk! A nevem Namjoon, én vagyok a leader."

-"Wow! Már várom, hogy együtt dolgozzunk hyung! De... mi a feladata egy maknae-nak?"

Namjoon a távolba nézett és nevetett egy aprót, szelíd mosollyal az arcán, majd Jungkookra nézett és azt monda:

-"Maknae-nak lenni nem egyszerű, de megéri..."

Bólintott egyet, majd beljebb lépett:

-"Nincs még mindenki itthon, de a fél bagázs itt van, gyere be!"