[BTS ff.] A Maknae

3. fejezet: Biztató szavak

"Igen kedves Naplóm, újra itt Szöulban! Remek hónapokat töltöttem a hyungokkal itt, és az áram nélküli hónapot is sokkal jobban bírtuk, mint hittem volna. Napról napra egyre több feladatunk lesz, de még mindig messze a debütálás. Már hiányoztak a szüleim, ezért mind hazautazhattunk karácsonyra. A dátum 2012. január 23. Ma lesz két hete, hogy visszatértem a karácsonyi szabadságomról. És pár hónap múlva lesz 1 éve, hogy először Szöulba jöttem. Hogy repül az idő! Szeptemberben életemben először ünnepeltem meg a családom nélkül a szülinapom. De a hyungok remek partit rendeztek! Eddig minden remek volt! ...Kivéve... hogy gyakran üres a hűtőnk... Így elég kevés pénzt keresünk... És a próbák miatt az iskolát is gyakran hanyagolnom kell... persze ezt az egyet nem bánom! Még korán van, pontosan hajnali 4 óra, és sötét van, de nincs mit tenni, valamikor el kell indulni dolgozni. Így lassan egy év után már kezdem megszokni a koránkelést. Most még elég hideg van odakinn, szakad a hó, úgyhogy jól be kell öltöznünk..."

-"Maknae, gyere!"-kiált be a szobába Jin a bejárati ajtóból.

Jungkook becsukja a naplót, felpattan az ágyáról, és elindulnak a munkahelyre. Odakinn szinte semmit se látni, csak a lámpák sárga fénye mutatja az utat. Erős szél és hóesés fogadja őket. Összekuporodnak egy kupacba, mint a tojógalambok, dideregve, totyogva, lassan haladnak előre egy kupacban. Jungkook út közben meglát egy kisboltot, ami nyitva van. Bent van pár korán kelő diák, körülbelül annyi idősek lehetnek, mint Jungkook. Az egyik egy nyalókát tart a kezében. Jungkook rámutat és Namjoonra néz:

-"Hyung... kaphatok én is olyat?🥺"

-"Jaj Jungkook... nekünk nincs ilyesmire pénzünk... Gyere szépen! Menjünk még mielőtt megfagyunk!"-rázta meg a fejét Joon.

Jk elszomorodott, de persze ő is tudja milyen helyzetben vannak. Megérthető, hogy ő is szeretett volna egyet, minden gyerek néha csak egy kis édességre vágyik. Hamarosan megérkeztek. Boldogan dobták le magukról a havas kabátot, sapkát, sálat. Volt már bent pár másik gyakornok is, sokkal idősebbek mint a BTS tagok. Múlt évben jöttek, és minden nap találkoznak, de nem mondhatni, hogy kedves emberek. Az egyik odament és tarkón vágta Jungkookot:

-"Ejj, nézzétek már, ez Jungkookie! Haha! Mi van pisis, hol a cumi?!"-nevetett gúnyosan, majd a haverjai vele nevettek.

-"Hé! Hagyjátok békén!"-kiált rájuk Tae.

-"Itt meg a másik ovis, Kim Taehyung! Mi lesz most? Mentek a pelenkázóba?!"-újra elnevették magukat, elkapták Tae és Jk kapucniját, és nem engedték el őket.

-"Engedjétek el őket! Sajnálom, de nem adok tagokat a ti bandátokba, ők hozzánk tartoznak."-állt eléjük fenyegető tekintettel Namjoon.

-"Na, hamarosan összegyűlik a kiscsoport! Az óvóbácsi meg is érkezett már Kim Namjoon személyében. Menjetek, játszatok a többiekkel, készítsetek egy rajzot anyucinak!🤣"-végre elengedték őket.

Szó nélkül hátat fordítottak és mentek a többiek után a stúdióba. Suga már ott ült a gépnél és a többiek mögé álltak, vártak, hogy mindenki megérkezzen.

-"Hol voltatok? Már megint azok...?"-nézett rájuk Yoongi, ahogy benyitottak.

-"Igen... De ma legalább egyik se lett kék-zöld foltos..."-sóhajtott Joon.

-"Szegénykék, jól vagytok?!"-nézett rájuk aggódva Jin.

-"Igen... ne aggódj hyung!"-bólintott Jk.

-"Most viszont kapjuk össze magunkat! Így is van egy kis csúszásunk, de még behozható. Mindenki vegye föl a fülest, álljon a mikrofonja elé, kézbe a dalszöveg és ma végre felvesszük az első dalunkat!"-csapta össze kezét Suga.