Ulzzang | NamKook

7

Jungkook: 

Róma.. Most mondjam hogy sajog kicsit a szívem, mert ki tudja kivel volt ott? Aki nem én vagyok? Jó ez butaság igen, mert még csak nem is ismer. Fogalma sincs róla ki vagyok, mert a sok tíz- vagy százezer kedvelésből csak egy szám vagyok, egy értesítés, mit számítana pont korea legmenőbb srácának, hogy Jeon Jungkook totálisan odavan érte? Na hát pont ezaz. Semennyit sem. 

- Halo, föld hívja Kookot, köztünk vagy? - hallom meg Tae mély hangját. 

A telefonom már régen elsötétült a kezemben. Felkapva fejem rázom meg azt, hogy a gondolatok eltűnjenek és csak mellettem ülő legjobb barátomra tudjak figyelni.

- Igen, bocsi elbambultam - nézek rá, de csak megforgatja szemeit.

- Észrevettem. Megint rajta gondolkoztál el ennyire? Mit posztolt? - veszi ki kezemből a telefonomat egy úttal fel is oldva azt.

Nem kell sokat keresgélni, hiszen ott zárt le a telefonom... Namjoon posztjánál.

- Komolyan azért depizel, mert Rómában volt? - hitetlenkedik visszanézve a telefonomra néha ránagyítva a képre. - Nem mondom, jó pali. - vizslatja a többi posztját is. Nem mintha nem tárgyaltuk volna már ki vagy ezerszer a tényt, hogy mennyire lélegzetelállító a csávó, na mindegy. 

- Nem, azért depizek, mert nem én voltam vele Rómában marha - veszem ki kezéből a készüléket és kinyomom az appot. 

- Még mehettek. Mondjuk az ágya sokkal jobb dolgokat rejthet mint Róma - incselkedik szemöldökét húzogatva, de csak vállon verem.

- Idióta. 

- Nemár, ne mond azt, hogy nem vagy kíváncsi milyen trükkök vannak a tarsolyában. Szó szerint. - nem hiszem el, Kim Taehyung egyszer megöllek.

Sóhajtva ejtem fejem az asztalra. Akkorát koppan, hogy csodálom hogy nem szakadt be a falap. Vagy a fejem. 
Komolyan, csak én lehetek ennyire szerencsétlen.

Korea nem olyan nagy, de hogyan is tudnék pont én beférkőzni a barátai közé? A legtöbb ismerőse amúgy is valamilyen neves vagy kevésbé ismert ulzzang. Szinte lehetetlen, az üzeneteit nem tudom mennyire nézi, de nincs is bátorságom hogy írjak neki.

Gyáva nyúl.

Azóta őrlődőm ezen, mióta egyáltalán ismerem. Vagy hogy rájöttem hogy a lányok semennyire nem érdekelnek. És itt jön a következő oltári nagy probléma. Ami mondjuk nekem probléma, de mindenki másnak teljesen nyilvánvaló, hiszem minden "normális" srácnak jobb esetben a lányok tetszenek. Ahogy neki is. Kétségtelen, hogy nem csak a melegek, de elsősorban a csajok döglenek utána. És őszintén, egyáltalán nem tűnik úgy, mint akinek szemernyire is bejönnek a fiúk.

Nagyot sóhajtok. Inkább elásom magam csak ne érezzek semmit sem. Kínzás az egész élet. 

- Te Kook - csúszik hozzám közelebb Tae. - Mit szólnál ahhoz, ha mondjuk Yoongi egészen véletlenül jóban lenne valakivel, aki jóban van a te szőke hercegeddel? 

- Ne szivass már oké? Ez most nagyon nem vicces Tae - emelem fel a fejem fájdalmas arcot vágva.

- Nem most komolyan nézd - tolja a képe,be a telefonja képernyőjét. 

Elolvasom az üzeneteket, de két perc múlva konkrétan a szemeim inkább kiesnének és elszaladnának tahitira. Hogy mi?

"Ha Kook meg akarja ismerni ezt a nagy szerelmét, akkor szedd össze, mert most itt a lehetőség. Hétvégén lesz az egyik haverjánál Hobinál buli, azt mondta hozzalak téged, meg a nyulat. Együtt írjuk az új dalát, Namjoon is ott lesz."

- Már megint kezdet... - rázza meg a vállam a mellettem ülő. - Itt van életed lehetősége, nehpgy elszalaszd nekem azért, mert beszartál!

Ezt tényleg nem szúrhatom el most...