Ulzzang | NamKook

10

Namjoon:

Állok ott, mint valami szerencsétlen teljesen lefagyva, meredten nézem a srác hült helyét, és mire felébrednék addigra már eltűnik. Mint szürke szamár a ködben.

Mi van ha rosszul lesz útközben is? Mi van ha valahol csak úgy összeesik? Ha valaki rátalál de nem azért hogy segítsen, hanem azért hogy kirabolja? Vagy ha kihasználják, hogy tehetetlen meglökdösik, ne adj isten még meg is ütik.

Már azon vagyok hogy megindulok, megkeresem, azt se tudom hol keressem a teljes nevét se tudom csak azt, hogy tűvé tenném egész Soult hogy megbizonyosodjak róla, hogy minden rendben van vele..

- Joon mit csinálsz itt? - hallatszik fel Hobi értetlen hangja mögülem. - Jesszusom szellemet láttál, mi van veled? - szörnyülködik el ahogy megfordulok.

- Itt volt egy srác, rosszul volt... De egyedül elment. Innen jött ki, sosem láttam még korábban, és azt se hagyta, hogy megkeressem a barátait vagy hogy hazavigyem - hadarom kétségbeesetten.

- Menjünk be, ott megkeressük hogy kikhez tartozik. Emlékszel hogyan nézett ki, nem? - kezd el befelé húzni.

- Persze hogy emlékszem most tűnt el. Utána akartam menni. Mi van ha történik vele valami? Hobi az én lelkemen fog száradni az egész, velem volt utoljára - fakadok ki.

- Nyugi, megkeressük kikkel volt, és utána megy valaki, oké? Utána küldjük azokat akikkel volt. Nyugodj le, ne pánikolj be te is.

Beérve azon gondolkozom hogy hogyan kérdezzek mindenkit körbe hogy kivel volt. Mindenki annyira nyugodt, csak rajtam telepedik meg ez a keserű érzés. Az én vállamat nyomja, én egyedül érzem ennyire rosszul magam. 

Azt hinné az ember, hogyha leszólítják, beszélget pár szót másokkal akkor majd ez az egész szépen lassan eltűnik és nem fog ennyire aggódni. De ez egy nagy hazugság. Legalábbis hiába beszélek másokkal vagy jön szóba valami a dalokkal vagy a következő utazással más sem jár az eszemben csak az a barna magas fiú. Jungkook. 

- Hoztam neked valamit haver - tűnik fel hirtelen Yoongi mellettem a semmiből, vele együtt V is, akinek csak biccentek majd kiveszem az idősebb kezéből a pendrvieot.

- Mi ez? - forgatom a kezemben a fehér kis kütyüt és persze nem arra gondolok hogy mi is a pendrive, hanem hogy pontosan mi is van rajta.

- Pár demo, amit az egyik sráccal vettem fel. Itt volt, de lelépett valahova. Tae? - pillant párjára aki folyamatosan a fülére szorítva a telefont feszülten vár, de ezek szerint akit keres nem akarja felvenni neki.

- Ki van kapcsolva - fejezi be a próbálkozást. 

- Mindegy, amúgy sem tudja, hogy erre készülök. Hallgasd meg. Van benne potenciál, olyan hangja van, hogy eldobod az agyad. Passzolnátok egymáshoz. - veregeti meg sejtelmesen a vállam, aztán miután váltunk pár szót lelépnek.

Nem arról van szó, hogy elfelejtettem volna Jungkookot, de bárki akit az este folyamán megkérdeztem azt sem tudta ki ő. Így végül csalódottan jöttem el én is, sokkal korábban mint terveztem. Persze az ember nem aggódik pár óránál többet, de nekem valahogy a gépem előtt ülve is nehezemre esik nem erre gondolni. 
Belehelyezem a portba a korábban kapott hanganyag hordozóját, mivel csak a munka kapcsolja ki az agyam. 
Amint betölt a belső tárhely felugrik pár mappa, így a Stay Alive cíművel kezdek. Elhelyezem a fájlt a programban, és amint elindul, rendesen megáll a kezemben a toll amivel eddig az
asztalon doboltam. 
A srác hangja olyan tiszta, még így magával csak a hal zenével alatta is, hogy elképesztő. Azonnal gondolkozni kezdek, és be is ugrik egy dal, ami nagyon passzolna hozzá. 

Ezek után az összes felvételt meghallgatom, és rá kell jönnöm, hogy hyungnak ismételten igaza volt. Valószínűleg g jól működnénk ketten egy falban. 
Már csak tudnom kell, ki is a varázslatos hang tulajdonosa.

hello kedveseim~ 
így utólag is boldog Joon napot mindenkinek :D 
kicsit nem tudom még merre vagyok arccal előre a sokkoló első hét után, de igyekszem hozni a kövi részt. kinek a szemszögéből akartok olvasni?