No liability

2. fejezet

-Biztos vagy a döntésedben? - kérdezte meg Sydney már vagy tizedjére a kocsiban.

-Igen, teljesen - adtam meg neki ugyanazt a választ is tizedjére.

-De ne már! Figyelj, tuti csinált sok illegális dolgot, te meg ha elfogadod az örökséget, akkor ezeket mind megtudnád és leleplezhetnéd őt - lökte meg a vállamat, amolyan haveri stílusban.

Azt valószínűleg a pillanat hevében elfelejtette, hogy tulajdonképpen én vezetek, mert ezzel a kis karlökéssel sikerült instant szívrohamot okoznunk a szembejövő sávban utazó sofőrnek.

-Uppsz. Bocsiii - mutatta fel a tenyerét bocsánatkérően a mellettünk elhaladó, látszólag engem szidó pasasnak.

-Mit is mondtál az előbb? - kérdeztem vissza.

-Csak annyit, hogy szerintem el kéne fogadnod az örökség rád eső részét, mert ha apád csinált valami illegálisat a cégével, te állhatnál egy kis bosszút és leleplezhetnéd ezeket a dolgokat - hadarta.

-Azt ugye vágod, hogy, akin te most bosszút tervezel állni, az tulajdonképpen halott? Méghozzá annyira, hogy 20 perce még a temetésén voltunk? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

-Nyugiii, a tervem még nem tökéletes.

-Miért mit tervezel, feltámasztod?

-Haahaa, de vicces valaki - forgatta meg a szemét unottan.

Az autóút további része csendben telt, mindketten elmerültünk a gondolatainkban.

És bár még magamnak is szégyelltem bevallani, de elgondolkodtam azon, amit Sydney mondott.

Na azért azt nem terveztem, hogy ,,bosszút állok" Billyn, ahogyan ő mondta, de végülis nem árthat, ha felmérem, hogy éppen miről is készülök lemondani.

Pár percen belül otthon is voltunk. Csekkoltam a telefonomat, így láttam, hogy Miley írt:

M: Sziaa! Hazaértetek már?

G: Halii! Igen.

M: Akkor neked végleges a döntésed?

Itt egy kicsit elgondolkodtam, hogy mit is mondjak neki, mivel még én sem tudtam.

G: Valószínűleg igen, de adok neki egy esélyt.

M: ??

G: A héten elmegyek megnézni a menedzsmentet, hátha valami csoda történik, ami miatt igent mondok.

M: Óóó, értem.

G: És nálad mi a helyzet, neked végleges?

M: Valószínűleg igen. Én is gondolkoztam rajta, de semmi okot nem találtam arra, hogy elfogadjam. Nem is értek hozzá és tuti, hogy Billy nem tett túl törvényes dolgokat a céggel őt ismerve. Ha valakinek hármunk közül elkéne fogadnia az te vagy. Én és Chris nem értünk ezekhez a dolgokhoz, de neked diplomád van gazdaság és menedzsment-ből. Valószínűleg ezért is hagyta ránk Billy pont a menedzsmentjét, mert bízott benned.

G: Ja, mert ő pont az a típus, aki tudna ilyenekről. Lefogadom, hogy arra sem emlékezett már, hogy nézünk ki.

M: Részben igazad lehet, de azt se felejtsd el, hogy akármit ránk hagyhatott volna és ő mégis a fél menedzsmentje mellett döntött.

G: Hát nem tudom. Azért ez az egész még mindig gyanús nekem.

M: Figyelj hugi most mennem kell, de ha kell valamiben a segítségem, csak szólj! Szeretlek, puszi!

G: Én is, szia!

Az utolsó üzenet elküldése után egy halk kopogást hallottam az ajtómon.

-Gyere!