Egy mondatodtól összeesem, és hideglázas rázásban esik vesztem. Ideges agynyomás, nem szabadna hebegő lélekkel, táncikálnom körülötted, és előadni az esetlent. Újabb élettelen- ha lehunyom a szemem csak a bordáidból kinövő szempilláim látom. Egy újabb szívmenés. Kitudja hányadik a héten. Néha kijön a húsleves sűrűje is, pedig nem akarom. Neked csak bő leved van, bőlére eresztett élettel teli sajátosság. Mint a két szem hamu a nadrágodon, elmaszatolod. Belemaszatolod az anyag rostjaiba. Én pedig szinte teljesen eltűnök a kettő egyesülésekor. Jól esne, egy beszélgetés, úgyis már két órája felöltöztem, hátha kedved támad hozzám.
