Ha hangtalanul vágnám ki a nyelvem, és némán ordítanék. Ha szeretnélek, már tudnál róla, ha kellenék neked, tudnád. Mégis úgy kerülgetsz, akár a tavasz, a téli eget. Megkarmolsz, harapsz, simogatsz. Ha megakarnál törni, tudnék róla, ha szeretni akarnálak, már tudnám. Sajnálom az én hibám. Nem haragszom, azt kapom amit adni képes vagyok. Kiszedegetem szempilláim, bordáid közül, sáros lábnyom az asztalon. Ha kikaparnád az ereim, bennük, magadat találnád lerakódva. Apró vérömlenyként vándorolsz, szívemtől agyamig el.
