Lovak betegségei II:
A ló lábai:
A ló lába olyan, mint autónál a kerék. Ha a négyből egy meghibásodik, máris megrekedtünk. A ló élőlény, nem lehet benne alkatrészt cserélni. Szerencsés esetben gyógyítható vagy magától meggyógyul, de ez a biológiai folyamat időigényes és a lovat akkor is etetni és gondozni kell, ha nem tudjuk használni. Előfordulhatnak olyan véletlenek, amelyről a gazda nem tehet, de az esetek jelentős részében a baj előidézője a hozzá nem értő, gondatlan, figyelmetlen, rest vagy erőszakos lovas.
A ló lábszerkezetének kívánatos alakulásáról, járáshibákról rengeteg a szakirodalom. Ezért erről csak annyit jegyzek meg, hogy a nem "tiszta járás" növeli a lesántulás esélyeit, mihelyt a lovat erősebb igénybevételnek tesszük ki. A lótól nem szabad nagyobb teljesítményt követelni addig, amíg az erre a korából adódóan, valamint a felkészítés (tréning) következtében alkalmassá nem válik. Az izmok és inak bemelegítése könnyen induló és fokozatosan erősödő munkával minden igénybevétel alkalmával elengedhetetlen követelmény.
A bemelegítés függ attól, hogy - milyen a hőmérséklet;
- az igénybevétel előtt a ló hogyan töltötte az előző órákat (kikötve, bokszban, karámban vagy legelőn);
- milyen nehézségű feladatot milyen jármódban kell majd teljesíteni és abban ugrást kell-e végezni.
Meleg időjárás esetén kevesebb bemelegítésre van szükség, mint zord időben. Ha a ló az igénybevétel előtt mozoghatott kedvére, kevesebb bemelegítés kell, mint a mozgásában korlátozott lónál. Minél nehezebb lesz a követelmény, annál alaposabb bemelegítés kell, amelyben a speciális hajlítási és ugrógyakorlatok is szerepet kaphatnak, ha a feladat ezt igényli. A ló - ahogyan az ember is - szabadnak született, mozgásának mindennemű korlátozása teljességgel természetellenes.
Hasonlítsuk össze a ló és az ember szabadságkorlátozását, mi minek felel meg a másik fél esetében:
- jászolhoz kötés =láncraverés, megbilincselés; boksz =szobafogság, cella; boksz és karám =házi őrizet; legelő = szabadság
Ráadásul a ló mozgásigénye jóval nagyobb, mint az emberé. Az EU csatlakozás után lovat már tilos lesz jászolhoz kötve tartani, az állatvédelmi törvények nem fogják megengedni. A magyar paraszti lóhasználatnál nem szenvedett a ló a kikötéstől, mivel napkeltétől napnyugtáig kocsi vagy mezőgazdasági eszköz elé fogva dolgozott, örült, ha megállhatott és pihenhetett. A mai lovak szerencsés esetben a nap 24 órájából 1- 2 órát dolgoznak, vagy akár napokig nincsenek is igénybe véve. Ilyen esetben lovat rabságra kárhoztatni felelőtlenség, bűn és tiszteletlenség az állattal szemben.
A magyar paraszt lovainak lábát nem kellett fáslizni. Most, ha bemegyünk egy sportistállóba, a lovak jelentős részének a lába fáslizva vagy különböző természetes vagy mesterséges anyagokkal folyamatosan kezelve van. Ínvédő, bokavédő, patavédő használata szinte általános. Rafinált zablák, orrszíjak, martingálok, segédszárak kényszerítik "iskolaegyensúlyba" a lovat. Tehát minden rendelkezésünkre áll, ami a természetellenes lóhasználathoz, a versenyteljesítményhez szükséges, ami őseink számára - bár ó1: tényleg lovas népek voltak - ismeretlen volt.
Az egyik (talán legismertebb) istállónál, amikor a sportoló agyonfáslizva vitte az udvarra a lovát tréningre, megkérdeztem, hogy miért van erre szükség? Azt mondta, hogy másképp nem bírná a ló lába a tréninget. Ha nem bírná, az azt jelenti, hogy annak a lónak az a tréning már sok, akkor pedig a követelményt csökkenteni kell. Vajon látott-e már valamelyik ugrólovasunk olyan nemzetközi szintű atlétát, aki fáslis lábbal végzi futó vagy ugróedzéseit, hogy saját fizikai-biológiai képességeit.
A nyírbarázdák elhanyagolása, a trágyás istálló, a soha nem takarított karám nyírrothadáshoz vezethet. A természetes körülmények hiánya nem csak a patán, hanem a csűdhajlatban is problémát okozhat gennyesedő, fájdalmas csűdsömör formájában.
