Különböző nyeregtípusok:
Patrac
Ez az egyszerű, nyereghez hasonló ülőfelület eredeti formájában heveder nélkül van a lovon. Patrac használatakor a ló rendkívül gyorsan felnyergelhető, aminek elsősorban a csikósok illetve a lótolvajok vették hasznát. A patracban lovaglók csak jó egyensúlyi érzékkel tudnak fennmaradni a lovon.
Galoppnyereg
Ez az apró nyereg biztosítja, hogy a lovas a lehető legmagasabban a ló súlypontja felett legyen. A ló így képes elérni a lehető legnagyobb sebességet.
Dáma nyereg
A dámanyereg egykor az egyetlen, nők által űzhető lovaglási stílust szolgálta ki, hiszen ebben a nyeregben a lovas mindkét lába a ló bal oldalán helyezkedik el. Ilyen nyerget ma már csak hagyományőrzők használnak.
Távlovagló nyereg:
A távlovasok esetében a kényelem ló és lovas számára egyaránt fontos, ezzel együtt elengedhetetlen a ló háta számára a megfelelő szellőzés biztosítása is.
Western típusú nyergek:
A western típusú nyergeket az egésznap lóháton ülő, cowboyok számára fejlesztették ki, így ezek igen kényelmes ülést biztosítanak. Ennek köszönhető, hogy a western típusú lovaglás a szabadidős lovas tevékenységet folytatók körében is széles körben elterjedt.
Angol nyereg
Az úgynevezett angol nyergeknek három fajtáját különítjük el: az univerzális, az ugró, és a díjlovasnyergeket, melyeket funkciójuk és küllemük alapján ismerünk fel. Az univerzális nyereg megfelelő lovardában való lovagláshoz, tereplovagláshoz, valamint kisebb díjugrató- és díjlovaglóversenyekhez is. Az ugró- és díjlovasnyergeket, ahogy nevük is mutatja, magas szintű díjugrató- és díjlovaglóversenyek résztvevői számára fejlesztették ki.
A nyereg történetéről és funkciójáról:
Az európai nyergeket nagy általánosságban két - szerkezeti sajátosságait tekintve alapvetően eltérő - típusban különíthetjük el, melyeket a köznyelv ún. keleti, illetve ún. nyugati típus-ként jelöl. Mindkét alaptípusnak természetesen több területi-táji, kisebb-nagyobb eltérést mutató - különösen a főúri, arisztokrata, uralkodói körök és a női nyergek kiemelkedően ékes, díszített, s gyakran egyedi kiképzésű példányainál megfigyelhető - változatai ismeretesek.
A nyergek fejlődéstörténetét a magyar szakirodalomban - különös tekintettel a keleti, nomád népek történetében betöltött szerepét vizsgálva - elsőként László Gyula tekintette át, legutóbb U. Kőhalmi Katalin foglalta össze. Tárgytörténeti adatok ismeretében és más információk birtokában az látszik valószínűnek, hogy a nyerget valahol Ázsiában "találták fel", s ott alakultak ki azok a változatai, melyek a népvándorlás során jutottak el Európába. A Kárpát-medencébe föltehetően a szkíták vagy a hunok és az avarok révén került.
A nyergeknél - szigorúan szakmai szempontból - indokoltabb kápás-talpas/deszkás és villás-oldaldeszkás/léces szerkezetű nyereg alap-típusokról beszélni. Eltekintve a kisebb részletek és árnyaltabb különbségek számba vételétől, a legfontosabb ismérveket az alábbiakban jelölhetjük meg:
Kápás/talpas/deszkás- (Keleti típus)
könnyebb váz és felszerelés, talpas-kápás szerkezetű, azaz, vízszintes, nyeregdeszkákra épített viszonylag alacsony állású, többnyire lapos nyeregtest ún. farszíjjas, farpárnás áthidalás, általában tágasabb ülés, többnyire bőrszíjakkal fűzött.
Villás/oldaldeszkás/léces- (Nyugati típus)
nehezebb váz és főként felszerélés, villás szerkezetű, azaz, merőleges, villás kápákra épített magasabb állású, meredekebb nyeregtest, hidas felépítés, ill. "szék"-szerű kialakítás, szűkebb ülés, ragasztott, szegecselt.
