My Mother's Boyfriend | Taekook

25. Választás

2023. február 3.

Valóság

-Taehyung, légyszíves hozd ide a hátsófeled! -hallottam meg Jungkook parancsoló hangját a konyhából. Anyám elment a boltba az esti "családi vacsora" kellékeit megvenni (például gyertya, meg azok a buzis kiegészítők), minket egyedül hagyva a lakásban.

-Igen? -tompítottam arccal az esést, miután elfelejtettem átlépni a konyha küszöbét. Mosolyogva néztem fel "apámra", aki aggódva hajolt le hozzám, majd segített lábra állni, amit a tegnap este után kissé nehezemre ment. Nem, mintha anyám elment volna itthonról... csak a másik szobában volt, mostohaapám pedig kanos, ezért ahhoz ment, akit szeret. Nem tehetek róla, hogy ez történetesen nem a felesége. Amúgy, elköltöztem otthonról véglegesen! Mármint, ki lett fizetve a lakás, de a szerencsétlen felsőszomszédom kádja eltörött, így kifolyt a benne lévő víz és teljesen beázott a plafon a szobámban és a nappaliban, így ott nem maradhattam. Kénytelen voltam visszajönni, ameddig az meg nem oldódik.

-Nos... egy héttel ezelőtt írtam a haveromnak, hogy melyik a leggyorsabb út a váláshoz -ezt hallva felsikítottam, majd nyakába ugorva csókoltam meg, amit viszonzott is. -Azt mondta, ha anyádnak nem lesz kedve pereskedni, akár egy délután alatt letudjuk az egészet és MA fogom ezt anyáddal közölni. Persze nem legális, ugyanis hivatalos váláshoz kell egy bíró is, de a barátom mindent meg tud oldani. Maximum több pénzbe fog kerülni -mosolygott egy pillanatra, majd a pultra ültetett, és lábaimat szétnyitva állt közéjük.

-Ennek nagyon örülök -vigyorogtam, majd nyakhajlatába bújva szívtam be elképesztően jó illatát.

-Viszont el kell mondani az igazi okát, és tudod... ha látja rajtam bárki, hogy nem mondok igazat, száz százalék, hogy bíróságra kell mennünk.

-Oh -ennyit tudtam csak kinyögni, mivel hallottuk, ahogy a bejárati ajtó nyitódik. 

-Megjöttem~ -lépett be anyám a konyhába, ahol már semmiféle félreérthető pozícióba nem voltunk. -Miről maradtam le? -kérdezte kedvesen, majd homlokomra puszilt, kényszerítve engem, hogy én is ezt tegyem. Ha tudná mit érintettek ezek az ajkak tegnap este... Jungkook-ra nézve vettem észre, hogy ideges, ami miatt mellé álltam, majd észrevétlenül simítottam kezére nyugtatásképp.

-Beszélhetnénk? -kérdezte párom, feleségét nézve. Lassan ex... nem, most még véletlenül sem vigyorgom magamban.

-Uh, ez komolynak tűnik -próbálta oldani a hangulatot szülőm viccesnek nem nevezhető hanglejtésével, ami látszólag sikertelen volt. Leültünk mindhárman az étkező asztalhoz, mikor csengettek. Jeleztem, hogy kinyitom. Az ajtónkban állt egy idősebb férfi, aki korához képest helyes volt.

-Te vagy Kim Taehyung? -kérdezte, mire bólintottam egyet. -Már elmondta Jungkook, hogy elvál? -suttogott kettőnk közé, mire nemlegesen ráztam meg fejem. -Az én nevem Choi Yeonjun, és nálam van az a szerződés, ami a boldogságot hozza -kacsintott, majd arrébb tessékelve engem, lépett be a házba. Levetve cipőjét ment be a konyhába, ahol "szüleim" tartózkodtak. -Üdvözlöm Önt, szia JK -köszönt. Nagyon otthon érezhette magát, mivel táskáját az asztalra téve foglalt helyet barátja mellett, akivel időközben összepacsizott.

-Megtudhatnám ki maga? -kérdezte ősöm értetlenkedve.

-Choi Yeonjun vagyok. Válásokat vezetek le. Jungkook egyik volt osztálytársa vagyok. 

-Hogy érti az elválást? Mi semmi ilyet nem szeretnénk, ugye Drágám? -nézett férjére, mire én nyugtalanul ültem le anyám mellé. Remélem azért nem fog megtépni, ha kiderül mi van köztem és férje között.

-Hát... én igen. El akarok válni, és el is fogok! Nem vagyok képes melletted maradni több ideig, sajnálom! -kelt ki magából párom hirtelen. Asztalon fekvő kezébe csúztattam enyémeket, majd bíztatóan néztem rá.

-Mit tettem?

-Hol is kezdjem? Mondjuk ott, hogy megcsaltál vagy harminc férfival! De ne aggódj... én se voltam annyira szent -vigyorgott, majd hirtelen tarkómra fogott, majd az asztal felett, anyám mellett, érintette össze párnácskáinkat. Lesokkoltam, ellenben viszonoztam a csókot. Elhúzódva tőle vettem észre a vigyorgó Yeonjun-t és könnyes szemű anyámat. Nem tűnt egyáltalán szomorúnak, inkább mérges volt.

-Te... te pedofil vagy! A fiam 18, basszus! -ordította, mikor rájött, hogy lassan két hónapja nagykorú Tae, ami miatt ez nem számít pedofíliánk. Mondjuk, ha jól tudom, 17 éves kor se számít már annak. De lehet, hogy az beüthet, hogy Jungkook 36...

-Ezt kijavítanám, hölgyem! Kim Taehyung nem a fia! Kim Taehyung, Kim Wooseok és Kang Jinah fia -erre megdöbbenve figyeltem a nemrég érkező férfit. 

-Ezt... ezt hogy érti? -kérdeztem könnyes szemekkel. 

-Tae, ő nem az anyukád. Apukád pedig... nos, az apukád kilenc kilóméterre lakik innen az új barátnőjével. Tegnap azért érkeztem ilyen későn, mert meglátogattam őket munka után. Az igazi szüleid elváltak, mivel nem tudták elviselni, hogy egyetlen kisfiukat elrabolták fél éves korában -felálltam a székről, majd "anyámat" pofon vágtam. Tenyerem nyoma ott maradt arcán, a két férfi pedig meghökkenve vezette rám tekintetét. Jungkook ölébe ülve kezdtem neki sírva könyörögni, hogy írja már alá a vállási papírokat. 

-Na? Mrs. Jeon -mondta gúnyosan Choi Yeonjun. -Alá tetszik írni? Csak az ön döntése, de nem hiszem, hogy tovább szeretne élni ebben a hazugságban -méregette gyilkos tekintettel a nőt, mire ő idegesen fogadta el a tollat. Ezután párom is aláírt, majd boldogan ölelt meg. -... és önök ettől a pillanattól... elváltak! -írta ő is alá az utolsó papírlapot, ami után egyszerre nevettünk fel hárman.

-Van negyed órátok, hogy ami csak fontos számotokra elvigyétek. Ha bármi itt marad, elégetem! -közölte ridegen "anyám", majd elhagyta otthonát.

-Ezzel nekem itt már nincs is feladatom, éljetek boldogan! -mosolygott Choi, majd mint a nő, ő is kiment az ajtón.

-Na akkor... összeszedem a cuccaimat. Lelépünk ebből a koszfészekből és átköltözök hozzád! Már, ha neked ez rendben van.

Csak az epilógus maradt hátra. :(