Azok az ajkak, az a mosoly teljesen megbabonáztak. Mintha magukhoz láncoltak volna. Mintha azt akarták volna elérni, hogy másra se bírjak nézni. Vonzották a tekintetem, az egész lényem.
És ez megrémísztett.
Három kopogó hang zökentett vissza a valóságba.
A férfi, ki eddig mellettem térdelt, szinte azonnal az autó mellet termett.
A hátsó ülés bal oldalán résnyire lehúzodott a sötétített ablak.
A férfi közel hajolt, mintha beszelnének valamiről,majd bólintott.
-Uram kérem engedje meg, hogy hívjak önnek egy taxit, ami haza viszi önt, a kellemetlenségek kompenzálása végett.
Megdermedtem, a meglepődöttség szinte megkérdőjelezhetetlenül ki ült az ábrázatomra.
Egyet hátrebb léptem.
Mégis kitudja milyen szándékú emberek ezek ?
Valószínűleg nem lehetnek tiszta ügyeik, ha itt megfordulnak, ahogy környéken senkinek sincsenek.
Puszta kedvesség?
Olyan nem létezik.
Az ember nem tesz kedves gesztust, ha nem vár, vagy kap érte valamit cserébe.
Az évek alatt megtanultam, hogy az egyetlen akiben bízhatok, az csakis saját magam.
Egyedül kellet boldoguljak, senki még csak a kis ujját sem mozdította értem.
-Semmmi szükség rá. Itt lakom pár saroknyira, haza találok.
Feleltem magabiztosan. Hátat fordítva nekik, indultam el az ellenkező irányba.
A férfi ismét az ablak felé pillanatot, majd bólintott.
-Uram, kérem ragaszkodom hozzá.
Kiáltott utánam.
Mire kimondta ezt pár szót a szót, rá talán 20 másodpercre egy taxi kanyarodott be a sötét, kietlen utcába.
Megtorpantam.
Mégis melyik taxi az, ami képes ilyen gyorsaságal ide érni?
Szemöldök ráncolva vizslattam, hol az öltönyös férfit, hol az ablak üveget, mi mögött feltehetőleg az a vérdermesztő auráju férfi ült.
Amint elém ért a taxi, az eddig kocsi melett álldogáló férfi oda szaladt, s kinyitotta nekem a hátsó ülés ajtaját.
Rá néztem, az ő arcán egy kellemes mosoly jelent meg.
Vártam egy picit, majd vontatottan beültem a járműbe.
Az öltönyös egy adag pénzt nyomott a sofőr kezébe, valamint közölte vele hogy vigyen el oda, ahova csak kérem.
Röpke 5 perc után meg is érkeztünk a kívánt helyhez.
Előkereseve kulcsaim nyitottam ki a kopott bejáratiajtóm, majd cuccaim levágva az asztalra az ágyba dőltem.
Gondolkodtam.
Sok mindenen.
Az alig 15 perccel ezelőtti történéseken.
Azon az ijesztő, de kívánkozó mosolyon.
A testem megbizsergett, forróság árasztott el.
Nagyot sóhajtottam, majd hajamba túrva fordultam oldalra.
Lábaimat felhúztam. Pilláim lehunytam.
A kinti hold gyönge fénye színezte be a kacatoktól, rossz bútoroktól hemzsegő szobát.
Szemem előtt újra megjelent az az ördögi mosoly.
Azok az ajkak.
Amilyen homályosan láttam akkor, oly annyira van rám most hatással.
أنت تقرأ
Break me! (Jikook)
أدب الهواة"Akárhányszor lefeküdtem valakivel, csak is rád tudtam gondolni. Az édes mosolyodra, az ölelő karjaidra, mik mindig szorosan fonódtak a derekam köré, csókjaidra, amilyen gyengédséggel értél hozzám minden egyes alkalommal. Vajon ha tudtad volna eze...
