Break me! (Jikook)

Üdv újra

Émelyegtem a testemet folyamatosan érő negatív behatásoktól.
Minden egyes részemen, idegszálamon egy szúró érzés suhant végig, miközben már megállíthatatlanul remegtem.

Mögöttem a nyakamra fogott, körmeit belemélyesztette a bőröm alá, s hátra rántott.

-Ha tudnád mennyire észveszejtő vagy.

Suttogta.

Meleg lehelletét éreztem beáramlani a fülembe.
Kirázott a hideg.
A nyakamra hajolt. Csókolt , végig nyalt a kitüremkedő ütőeremen,eközben változatlanul durván mozgott.
Egy hideg verejték csepp szaladt végig a homlokomon. Arcom kipirosdott.

Elmémbe bevillant az arcod.

Az izzadtságtól nedves tested.

Ahogy hozzá csattan az enyémhez.

Ahogy körmeim a hátad húsába mélyesztem.

Ahogy ujjaid szorosan az enyémbe kulcsolod, miközben...

Hányinger tört rám.
Összeszorítva szemem próbáltam elterelni a gondolataim.

Nem lehetek rosszul, most nem. Ki kell bírnom.

Éreztem ahogy egyre nagyobb mértékben el önt ez a borzasztó érzés. Éreztem, hogy nem bírtam vissza tartani.

Belémelvezett. Azonnal felpattantam az ágyról kezeim szám elé szorítottam.

-Bocsánat...

Szabadkoztam a megszeppent férfinak, majd függöny szerű öltözékem felkapva csaptam ki az ajtót.

-Hé még nem fejeztem be! Gyere már vissza!

Hallottam ahogy utánam ordít, de valahogy ebben az állapotban ez nem tudott izgatni.

Végig robogtam a vörös, és lila színekben úszó folyosón, a mosdóhoz elérve pedig térdre rogyva adtam ki magamból mindent.

Levegőért kapkodva köhögtem. Éreztem, ahogy a hányás, végig marja a kifelé vezető útját. A gyomromtol kiindulva egészen a nyelőcsövemig.

Egy meleg kéz érintette meg a vállam, majd egy vékony hang hangzott fel.

-Jól vagy?

Hangszínéről kilehetett venni, hogy aggódik.
Felszemmel a vékony fiúra néztem, ám ez mem tartott sokáig mert ismét hanynom kellet, így visszafordulva szenvedtem még így hosszú percekig.

-Jól vagyok Yuki ne aggódj, biztos elkaptam valamit.

Döntöttem fejem, s hátam a hideg csempének.
Verejtékező homlokom, akár az apró gyöngyök, úgy csillogtak a gyér lámpa fényében.

Vékony ujjaival kisimította az arcomra tapadt hajam.

-Mióta vagy rosszul? Miért nem szóltál?

Motyogta a halkan, mégis kissé vádlóan.

-Nem tudom...Előtte nem volt semmi gond. Egyszer csak azt éreztem hogy nem bírom tovább csinálni, szedültem, és borzasztó hányingerem lett.

Nyeltem egyet, majd Yukira néztem, ki beharapta az ajkát.

-Menj haza, én szólok a főnöknek. Átveszem tőled a vendégeket, sajnos ma este kénytelenek lesznek velem beérni.

-Nem Yuki nem kell ezt csinálnod, jól vagyok...

-Csendet! - mutatta fel pici sovány ujját. - Jimin borzasztóan festesz, menj haza, és pihenj le.